Család

Popper Péter: „Eljátsszuk, hogy tiszteljük a főnököt, az orvost, a tanárt, de minek?”

A családban azt kell mondani a nagypapa születésnapján, aki egy alkoholista disznó, hogy „tisztelettel köszöntünk, nagypapa, de jó, hogy köztünk vagy”. Csak magunkban tehetjük hozzá: milyen jó, hogy ma még nem hánytál az asztalra.

Popper Péter pszichológus könyvéből, a Lélekrágcsálókból idézzük a tisztelet játszmájáról szóló részt.

A családban azt kell mondani a nagypapa születésnapján, aki egy alkoholista disznó, hogy tisztelettel köszöntünk, nagypapa, de jó, hogy köztünk vagy – és csak magunkban tehetjük hozzá: milyen jó, hogy ma még nem hánytál az asztalra. A nagypapa meg két böffentés között azt mondja, milyen jó érzés, hogy így tiszteltek engem, milyen nagyszerű családom van! Ez a játszma.

Popper Péter pszichológus 2001-ben (MTI-fotó: Sándor Katalin)

Úgy kell tenni a munkahelyen is, mintha a főnököt tisztelnéd, a főnök meg úgy tesz, mintha ő mindentudó lenne. Egy belgyógyász professzor úgy viselkedik, mintha nem azért lenne a posztján, mert jó szervező és kiváló nexusai vannak, hanem mert ő a legjobb belgyógyász az országban. Lehet valaki egyszerre a legjobb endokrinológus, a legjobb pulmonológus és a legjobb gasztroenterológus? Dehogy lehet! De a viziten ezt kell játszania. Elöl megy, persze Scholl papucsban, hogy magasabbnak látsszon, nyakában lóg a fonendoszkópja, nehogy azt higgyék, hogy ő a műtősfiú. A zsebébe is tehetné, ott sokkal nagyobb biztonságban lenne, de a fonendoszkóp a játszma része, az orvosi fölény tartozéka, és ha valaki kilép a játszmából, akkor rengeteg negatívum zúdul a nyakába.

Sokszor elmesélem, hogy életemben egyszer voltam szülői értekezleten: először és utoljára.

Büszke apaként bemasíroztam az iskolába, beültettek az egyik padba, majd jött a begyes, nagyon csinos tanítónő, felment a katedrára, és kiokosított bennünket. Néztem ezt a szegény lányt, hogy ez is elveszett az emberi kommunikáció számára, már csak fölülről lefelé tud beszélni. A katedra tönkretette, mint ahogy nagyon sok pedagógust, orvost, pszichológust tönkretesz, hogy mindig kiszolgáltatott helyzetben lévő emberekkel kerül kapcsolatba, és egy idő után észre sem veszi, hogy ez csak szituatív fölény, hanem azt gondolja, ő olyan nagyszerű ember, aki mindenkinél magasabb rendű.

A részlet folytatását elolvashatod Popper könyvében vagy az Illúzió Caféblog posztjában.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top