„Ne iskolát, hanem tanítót válasszunk!” – Jótanácsok iskolaválasztás előtt ADHD-s gyerekek szüleinek

Dr. Simon Zsófia Eszterrel, gyermek- és ifjúságpszichiáter szakorvossal a Thalassa Ház munkatársával beszélgettünk.

Sok ADHD-val diagnosztizált gyerek kezdi a tanévet szeptemberben?

Valószínűleg nem több, vagy nem sokkal több, mint harminc évvel ezelőtt. Csak azért tűnik magasabbnak a számuk, mert sokkal fejlettebb lett a diagnosztizálási módszerük. Harminc éve csak azt mondták ezekre a gyerekekre, hogy nagyon elevenek, esetleg rosszak vagy éretlenek. Manapság a köznyelv akkor is rájuk mondja, hogy hiperaktív, ha valójában csak elevenebbek a többieknél. Ha visszagondolunk a saját osztálytársainkra, jó eséllyel meg tudjuk mondani, hogy ki volt hiperaktív közülünk.

“Petikém, most megint nagyon pörögsz, lassulj le!”

Mikor érdemes szakemberhez fordulni?

Ha a szülő úgy érzi, hogy valami nincs rendben a gyerekével, vagy olyan visszajelzéseket kap az óvónőktől, esetleg a környezettől, akkor igazán nem árthat, ha bejelentkeznek egy komplex felmérésre a Nevelési Tanácsadóba. Ez egy országosan elérhető intézmény, ahol ingyenesen és alaposan felmérik a gyerekeket. Ha problémát látnak, akkor ők küldik tovább a családokat a megfelelő helyre, de az is előfordulhat, hogy mozgásterápiát, viselkedésterápiát ajánlanak, illetve akár az is kiderülhet, hogy nincs a gyerekkel semmi probléma.

Gyanú esetén mindenképp érdemes őket felkeresni, mert minél korábban kezdenek el egy terápiát, annál jobb. Egy iskolába készülő kisgyereknél nagyon nem mindegy, hogy a mozgásterápiát nagycsoportban kezdi el, vagy már csak akkor, amikor iskolás lett, és gondok adódtak az osztályban. 

De létezik olyan hely, ahol szervezett szülőtréninget is tartanak. Egy ilyen tréningen rengeteg hasznos információt lehet megtanulni, ami nemcsak az ADHD-s gyerekek nevelésével kapcsolatban lehet nagy segítség, hanem az átlagos gyerekeknél is.

Egy jó tanító csodákra képes a gyerekekkel (Képünk illusztráció – Fotó: AAron Ontiveroz/Getty Images)

Sokan azért nem viszik el a gyerekeiket kivizsgáltatni, mert attól tartanak, hogy ha bebizonyosodik az ADHD, akkor stigmatizálva lesz a gyerekük.

Egy figyelemzavaros vagy hiperaktív gyerek előbb-utóbb mindenképp „lebukik” az osztályban. Pont ez a zavar lényege. Nem akaratlagosan nem figyel oda órán, hanem azért, mert nem tud. Ha viszont diagnosztizálva van, akkor több eszköz van a családok és a pedagógusok kezében is, amivel segíteni tudnak a gyerekeken.

Érdemes bizalommal fordulni a pedagógushoz, és őt is tájékoztatni mindenről, mert az a gyerek hasznára tud válni.

Ismerek olyan családot, amely minden ismeretet átadott a tanároknak, amit ők maguk tanultak a szülőtréningen, és a pedagógusok nagyon jó eredménnyel alkalmazták azokat az egész osztályon. Ilyen például a pozitív megerősítés módszere. Az alsó tagozatosok imádják, és elképesztően jól motiválhatók egy-egy matricával óra végén.

Milyen iskolát érdemes választani ADHD-s gyerekeknek? Van egyáltalán választási lehetőség?

Fontos tudni, hogy ha a gyerek megkapja az Sajátos Nevelési Igényű (SNI) státuszt, akkor azokba az iskolákba vehető fel, ahol fogadnak ilyen gyerekeket, mert itt vannak felkészülve az oktatásukra. Ebben az esetben előírnak különböző fejlesztéseket és könnyítéseket a gyereknek, amiket iskolaidőn belül megkap. Ez nagyon nagy segítség lehet a családok számára.

Ilyen például a logopédia, a gyógypedagógiai fejlesztés, vagy az, hogy a dolgozatot külön írhassa meg, hogy a többiek ne vonják el a figyelmét, esetleg hosszabb idő álljon rendelkezésére, vagy bármi más, amivel segíteni tudják a gyerek munkáját. Ezek a kedvezmények nem járnak minden gyereknek, csak azoknak, akik már diagnosztizált ADHD-sok.

Érdemes megpróbálni olyan osztályt keresni, ahol minél kevesebben vannak. Ideális létszám a tíz, maximum tizenöt lenne.

Nagyon nagy segítség lehet, ha sikerül egy olyan osztályba bejutni, ahol a tanító mellett párhuzamosan dolgozik még egy gyógypedagógiai asszisztens is, aki azonnal reagálni tud, ha úgy veszi észre, hogy valamelyik gyerek kicsit lemarad a többiektől, és segíteni tud neki, hogy tartsa a tempót. De elsősorban ne iskolát, hanem tanítót válasszunk. Egy jó tanító csodákra képes a gyerekekkel.

Mennyire vannak tisztában a tanárok az ADHD-s gyerekek problémáival?

Ez nagyon változó. Szerencsére azért rengeteg jó példával is találkozom. Találkoztam már olyan esettel is, amikor a szülők elmondták még szeptember előtt a tanárnőnek a gyerekük hiperaktivitását, és nyáron a tanárnő elvégezte a szülőknek szervezett tréninget, rengeteget olvasott a témában, és tökéletesen felkészülten várta kis diákját év elején. Ez nyilván nem várható el mindenkitől.

Mindenképp hasznosnak találom, ha a szülők beszélgetnek a tanárral a gyermekük nehézségeiről. Ha tudja a tanító, hogy Pistike mindig mindent elhagy, akkor van rá esély, hogy nem fekete pontokkal bünteti majd, hanem ő is jobban odafigyel arra, hogy óra után elpakolja a dolgait, és ha egy hétig nem veszít el semmit, akkor mondjuk kap egy piros pontot.

Ne oldjunk meg helyette minden konfliktust, feladatot! (fotó: istock)

Gond lehet, ha sikerül egy jó, a gyerekkel jól együttműködő tanárt találni, aki aztán elmegy az iskolából a következő évben, és az új tanár nem ennyire megfelelő a gyermek személyiségéhez. Ebben az esetben érdemes iskolaváltáson gondolkodni, de semmiképp sem az első pillanatban. Nem tesz jót a gyereknek sem, ha az első problémánál azonnal kiemeljük az addig megszokott közösségből. Azért figyeljünk oda ilyenkor kicsit még jobban, nehogy bekerüljön a gyerekünk egy rossz körbe, ahol mindig ő a hibás, a rossz gyerek, akit elővesznek, és nem tud ebből a szerepből kiszállni. Támogassuk őt amiben csak lehet, de ne oldjunk meg helyette minden konfliktust, feladatot.

Mi a legfontosabb tanács, amit átadhat egy iskolába készülő ADHD-s gyerek szülőjének?

A legfontosabb a minél korábbi diagnózis, még a sok kudarcélmény előtt. A lehető legkorábban elkezdett fejlesztések és gyógyszeres kezelés segítenek abban, hogy a gyermek ne veszítse el a motivációját a tanulásban.

Soha nem szabad megfeledkezni a következetességről és a sok-sok pozitív visszacsatolásról sem.

Mindenki szeret dicséretet, jutalmat kapni, de csak akkor, ha azért valóban megdolgozott. Lesznek nehéz pillanatok, de sok humorral és pozitív hozzáállással a legnehezebb napok is átvészelhetők.