2019. Január 30.

„A marihuánát nem is tekintem drognak” – Mit gondolnak a kamaszok a drogról?

A drog itt van velünk a mindennapjainkban, akkor is, ha azt gondoljuk, hogy a mi gyerekünk soha nem fog találkozni vele, és soha nem próbálja majd ki. Sok szülő nincs is tisztában azzal, hogy mennyire könnyű ma Magyarországon droghoz jutni, illetve milyen olcsón meg lehet vásárolni bizonyos fajtáit.

Bodrogi Eszter

Természetesen sokat számít a családi háttér, de ne feledjük, a gyerekünk nem mi vagyunk, ő nem a mi felnőtt felelősségünkkel gondolkodik. A legjobb, amit tehetünk, ha nem az iskolától várjuk a drogprevenciót, hanem mi magunk intézzük ezt a családban, és az sem árt, ha rendszeresen felhozzuk a témát. Én most kamaszokat kérdeztem viszonyukról a droghoz.

Anna, 17 éves: „Állandó vita forrása otthon apámmal az, hogy mit nevezünk drognak.”

Hetente jön azzal az álszent szöveggel, hogy nagyot csalódna bennem, ha megtudná, hogy kipróbáltam valamilyen drogot, miközben ő napi másfél doboz cigarettát szív. A nikotin drog, és hiába mondom neki, vagy tiltakozik, vagy mellébeszél. „Most nem rólam van szó, kislányom!”

Márpedig ő van rajta a szeren, méghozzá nagyon súlyosan. Kétévente elhatározza, hogy majd leszokik, de még soha nem sikerült neki. Persze mindig van valamilyen indoka, hogy miért adja fel. Új munkahely, sok stressz, vagy ha nem dohányzik, akkor a csokit kívánja, és a háziorvos szerint a kövérség rosszabb, mint a dohányzás. Egyébként még nem kövér, de már előre ezzel védekezik. Mondtam neki, hogy nyugodjon le, szívjon el egy szál cigit, én nem leszek drogos, sőt nem is dohányzom.

András, 18 éves: „Ha kicsit is figyelmesen mész a járdán, akkor mindennap látsz tűvel együtt eldobott fecskendőket az utca szélén.”

Azt nem fogom megmondani, hogy próbáltam-e már olyan drogot, ami a magyar btk. szerint drognak minősül, de szoktam a bulikban inni és dohányozni is. Nem vagyok dohányos egyébként, csak akkor cigizek, ha iszom is, márpedig ritkán iszom. A nyolcadik kerületbe járok gimnáziumba, azért itt elég durva dolgokat lát az ember ahhoz, hogy semmi kedve ne legyen kipróbálni a kábítószer kemény fajtáit.

Az alkoholizmus nagyobb probléma ma Magyarországon (Fotó: MTI / Mohai Balázs)

Ha kicsit is figyelmesen mész a járdán, akkor mindennap látsz tűvel együtt eldobott fecskendőket az utca szélén, beállt terhes kismamákat a játszótéren, meg totál drogos középkorúakat is.

Nagyon kemény! Nem tudom, mit használnak, nyilván nem valami drága luxi szert. Amikor elkezdtem ide suliba járni, a szüleim aggódtak a környék miatt, meg hogy majd biztos drogárusok állnak az iskolakapuban, és rászoktatnak minket a drogra ingyen kóstolóval. Szerencsére ilyen csak a szülők fejében fordul elő, de azt nem mondom, hogyha akarnék drogot venni, akkor nehéz dolgom lenne. Hallottam olyanról, aki ismer olyat, aki. Érted…

Eszter, 17 éves: „Elég középkori, maradi drogtörvényünk van itt Magyarországon!”

A világ számos pontján legalizálják a marihuánát, itt meg úgy büntetik, mintha legalábbis gyilkos lenne az, aki elszív egy spanglit. Közben meg az ország kétharmada totál be van állva, mindennap iszik, gagyi borokkal és szinte mérgező töményekkel csinálják ki a májukat, és már negyvenévesen masszív alkoholisták. De azt lehet, az olyan szép magyaros szokás, a pálinkázás.

Külföldre készülök egyetemre, ott sokkal szabadabb gondolkodású emberek élnek, nem gondolnak bűnözőnek, ha otthon a férjeddel lelazultok egy kicsit. A marihuánát nem is tekintem drognak, és sokkal biztonságosabbnak tartom, mint az alkohol-dohány kombót.

A legnagyobb baj szerintem az, hogy itt a sok kispolgár nem tud különbséget tenni a partidrogok, a fű, a dizájnerdrogok és a keménydrogok között. Ha meghallják azt a szót, hogy marihuána, akkor amerikai nyomornegyedeket vizionálnak maguk elé, ahol fecskendő áll ki az emberek karjából, miközben az utcán fetrengenek. Pedig a helyzet nem ez. Fel kéne már ébredni, és csatlakozni a világ értelmesebb feléhez, de előbb szétnézni a borsodi falvakban drogügyben. Lenne nagy meglepetés a sok pesti fehér középosztálybelinek!

Képünk illusztráció (Fotó: MTI / Nyikos Péter)

Tamás, 18 éves: „Soha nem merném kipróbálni a drogot.”

Mármint azt, amit én drognak nevezek. Az emberek teljesen különbözők, van, aki egy alkalom után pszichésen függővé válik, és van olyan, aki nem. Nem tudom, melyik lennék; bár szeretem magamról azt gondolni, hogy én elég erős vagyok lelkileg, de inkább nem kockáztatnék. Egyébként a szituációt se tudom elképzelni, hogy miért is nyúlnék kábítószerhez.

Nem mondom, hogy nem voltam még olyan helyen, ahol előkerült valamilyen kábítószer, de én nem használtam még, és biztos vagyok benne, hogy nem is fogok. Mint ahogy inni sem iszom, drogozni sem fogok. Sőt, olyan lánnyal se tudnék járni, aki drogozik, és azt is meggondolnám, hogy vele maradnék-e, ha kiderülne, hogy valaha drogozott.

Teljesen rendben van az életem, boldog vagyok, szerető családom van, és legfőképp nem unatkozom. Szerintem a legtöbben unatkoznak, és azért próbálják ki, hogy milyen kábítószerezni. Abban is biztos vagyok, hogy anyám azonnal észrevenné, még akkor is, ha csak másnap mennék haza. Ő mindent észrevesz rajtam. Amikor negyedikes voltam, elloptam a boltban egy tábla csokit. Anyám egy telefonbeszélgetés alatt megérezte, hogy valami baj van, és addig faggatott, amíg bevallottam neki, hogy mit csináltam. A droggal is ez lenne.

Dóri, 17 éves: „Egyszer próbáltam egy koncerten.”

Az az igazság, hogy többet vártam. Jól éreztem magam tőle, olyan könnyűnek, és boldognak, de teljesen megőriztem a tiszta tudatomat. Kicsit olyan volt, mint amikor futok, és elönt az eufória, csak nem voltam fáradt. Szóval mondhatom azt is, hogy csalódás volt, de nem úgy, hogy rossz lett volna, hanem úgy, hogy többet vártam.

Alighanem lesz még olyan alkalom az életemben, amikor kipróbálom, de nem gyakran. Kemény droghoz, vagy olyanhoz, amit szúrni kell, soha nem nyúlnék, az már túlmegy azon a határon, ami nekem belefér.

Képünk illusztráció (Fotó: MTI / Balogh Zoltán)

Anyuék tudják, és hát egyáltalán nem örültek, mert nem tudtam megmondani, hogy pontosan mi volt az, amit használtam, szerintük viszont nagyon fontos tudni, hogy mit viszek be a fejlődő szervezetembe, és az milyen hatással van rám, az agyamra, a szívemre, blablabla. De nem keménykedtek nagyon, nem is lenne sok értelme, tudom, hogy néha ők is elszívnak egy füves cigit. Ezt el is mondták, és arra kértek, hogy legyek mindig őszinte, meg ne kockáztassak. Tartom is magam ehhez.

Annak ellenére, hogy Magyarországon totális drogtilalom van, azért elég nehéz olyan szórakozóhelyet találni az éjszakában, ahol ne lenne drog. Én legalábbis nem voltam még olyan helyen.

Főként nem is ezekkel a drogokkal van a probléma, hanem azokkal a dizájnerdrogokkal, amik hivatalosan nem is minősülnek drognak. Emiatt nem büntethető a szerrel való kereskedelem, úgyhogy olcsó is, pusztítja is rendesen az embereket gyerekkortól nyugdíjaskorig. És hát persze ott az alkohol is.

Vicces, hogy mennyire rettegnek az emberek a drogtól, aztán reggel nézz be egy közértbe, mit vesznek reggelire. Az iskolások energiaitalt és csokit, a melósok meg féldecis kis töményeket.

Van, amelyik ott megissza, miközben fizet, akkora alkoholista, hogy még a boltból se viszi ki, de amelyik kimegy vele, az se viszi messzire. A napot nem tudják elkezdeni alkohol nélkül, de ha bedobnád nekik a marihuána legalizációját, azonnal fel lennének háborodva, és féltenék a társadalmat.