Amikor meghatódom a saját gyerekeimtől

1. A legkedvesebb anyuka

„Három éve az óvodai anyáknapi ünnepségen minden édesanya egy rajzot kapott magáról, alatta egy mondattal, hogy a saját gyereke mit talál benne különösen kedvesnek. A lányom azt mondta, hogy az ő anyukája a legkedvesebb, mert éjjel mindig betakarja. Addig nem is tudtam, hogy fel szokott ébredni, ha éjjel bemegyek hozzá, és betakarom.”

2. Gesztus apa felé

„A fiam a blues műfajt választotta az esszéje témájául. Valóban szereti a bluest, de messze nem annyira, mint az apja. Én azonnal átláttam a szitán, hogy ez egy gesztus a férjem felé, de ő addig nem jött rá, amíg fel nem hívtam rá a figyelmét. Egy hónapig minden délután együtt hallgattak zenét, és a férjem beköttette a fiam első komoly esszéjét.”

3. A nagy tesó és a kicsi

„A gyerekeim között tíz év a különbség. Sajnos szoros testvéri kapcsolat nincs köztük, mégis könnyekig hatódtam, amikor a színházban a következő sms-t kaptam, pedig csak arra kértem, hogy melegítse meg neki a vacsoráját: »Adtam neki vacsorát, megfürdettem, és olvastam a Pöttyös Pannit. Már alszik, ne aggódjatok!«”

4. Szeretettel gondoskodás

„Tavaly a férjem megfázott, és azt vettem észre, hogy kétéves kislányom úgy puszilgatja a homlokát, ahogy én szoktam neki, amikor lázas, hogy érezzem, valóban magasabb-e a hőmérséklete. Abban a mozdulatban annyi szeretet volt, hogy egészen túlcsordult a szívem.”

5. Büszke kamasz

Amikor szülőin az osztályfőnök azt meséli, hogy azért ilyen a szalagavató-ruha a lányoknak, mert a fiam bevitte az esküvői fotónkat, hogy mindenki lássa, milyen gyönyörű voltam menyasszonynak, akkor nagyon meghatódtam.

6. Alvajáró vallomás

„A kisfiam néha alva jár, és olyankor beszél is. Legutóbb hajnali háromkor bejött a szobánkba, leült az ágyunk szélére, és azt mondta: »Anyu, én akkor se mondhatok mást, ha szakadékba dobnak a lovagok, csak hogy téged szeretlek a legjobban. De a szakadékot mégse engedhetem meg nekik!« Majd felállt, és visszament aludni. Reggelig mosolyogtam.”

Képünk illusztráció – Forrás: Unsplash/Jenn Evelyn-Ann

7. Anyák napja

„Amikor az első anyáknapi ünnepség volt a bölcsődében, akkor megfogadtam, hogy nem fogok még könnyezni se. De annyira izgultam, hogy szó szerint sírásban törtem ki, amikor megláttam a hároméves kisfiam, aki vörös és izzadt volt az izgalomtól, és mielőtt elkezdte volna a versét mondani, megkért, hogy ne sírjak.”

8. A tündéri mostohagyermek

„A férjem első házasságában született kisfiút is nagyon szeretem. Ez a kis történet vele esett meg. Még csak pár hónapja ismertem a mostani férjem, a fia még nem találkozhatott az édesapámmal, aki akkor halt meg. Január volt, szikrázóan sütött a nap, egyetlen apró felhő volt az égen, és ez a hároméves, csupa szív kisfiú azt mondta nekem, hogy ne sírjak, az apukám lelke ott ül azon a pici felhőn, és ránk mosolyog. És ha már nem lesz ott, hozzá akkor is bármikor mehetek egy ölelésért, amit az apukám helyett ad. Tényleg úgy érzem, őt kaptam apukám helyett.”

9. Empátia

„Egyszer nem tudtam felügyeletet szerezni a fiamnak, amikor fogorvoshoz mentem. Bejött velem a rendelőbe, ahol némán, patakokban folyó könnyekkel nézte végig a töméscserémet. Nekem nem is fájt, de neki igen.”

10. A határozott hétéves

„Amikor a kislányom hétéves volt, munkahelyet váltottam, de nagyon szomorúan hagytam ott az előző állásomat, igazán szerettem ott dolgozni. Elég sokat beszélgettünk erről a férjemmel, amit a lányom is hallott, de félreértette. Azt hitte, kirúgtak. Éjjel írt egy hosszú levelet a volt főnökömnek arról, hogy én mennyire csodálatos anyuka vagyok, és micsoda hatalmas veszteség nekik az, hogy én máshova megyek dolgozni. Megkérte a férjem, hogy adja postára, akkor derült ki. Azóta is őrzöm ezt a levelet.”

11. Motiváció

„Amikor fogyókúráztam, a kislányom mindennap látni vélte, hogy már vékonyabb és csinosabb vagyok. Nagyon szenvedtem, de annyit dicsért, hogy végül már csak miatta se adtam fel. Minden este divatlapokat nézegetett, és komoly terveket szőtt arról, hogy micsoda ruhakölteményeket viselek majd, ha manökenné soványodok. Amikor elértem az álomsúlyom, még a pénztárosnak is eldicsekedett vele a boltban, hogy az anyukája nyolc kilót fogyott.”