A Mesetréning utat nyit a fele királyság és a királylány keze felé

Mese, írás, tréning – a három szónak bizony létezik közös halmaza, és nem is akármi tartozik oda. Hanem olyan dolgok, mint a belső utazás, az önismeret és a tapasztalás. Tudták ezt a régi korok nagymamái, akik nemcsak fonalat és hajat, de történeteket is fontak – és azokat a bizonyos fonalakat úgy szőtték az újabb anyagokba, ahogyan a történetek szálait is hozzáigazították az őket hallgató gyerekek mindennapjaihoz, kérdéseihez, örömeikhez vagy éppen félelmeikhez. Tudják a meseírás és -hallgatás jótékony hatását a tanárok és gyermekpszichológusok is, és jó hír, hogy egyre inkább beépül (jobban mondva: visszaépül) a felnőtt korosztály világába is a mese és az írás mint az önismeret útján való elindulás egy fontos eszköze.

Sok irányt talál, aki jó szemmel keres, és köztük is az egyik legkiemelkedőbb, igazán gyakorlatias megoldást Végh-Fodor Mónikától láttam, akinek Mesetréning című könyvével és a hozzá kapcsolódó, szépen összefogott önismereti útkereső módszerrel először a blogjának köszönhetően találkoztam. A Mesetréning egy kerek hónapig vezeti feladataival és meséivel az olvasót, aki közben nemcsak az eddig ismert mesékről, de saját magáról is rengeteg újdonságot fedezhet fel. Vajon kinek ajánlott leginkább ez a program? Milyen módon lássunk neki a feladatoknak? És hogyan nyerjünk mindennap időt rájuk akár pici gyerek anyukájaként? Többek között erről beszélgettünk Mónikával a Mesetréning kapcsán.

Miről szól a Mesetréning? Mennyiben tréning és mennyiben terápia?

Mindenkinek megvan a maga meséje – így működik a meseterápia

Ezt a könyvet a felnőtt korosztály számára írtam. Úgy lelki tréning és önismereti program ez, hogy áttekintjük benne a nagy életterületeket, és nemcsak mesemagyarázatokat ad a könyv, hanem rögtön át is fordítjuk gyakorlatokba mindazt, amit egy-egy történet kapcsán megérthetünk.

Az volt a célom, hogy ne csak racionálisan mutassam meg a népmesék és a felnőtt életünk közötti kapcsolatot, hanem az olvasónak lehetősége legyen gyakorlatiasan beépíteni a hétköznapjaiba, amit a mesék erejéből megértett.

Tehát a mese, a mesemagyarázat – kalauz, vezérfonal – és a gyakorlatok hármas egysége adja a napi programot 31 napon át. Mire a végére ér az olvasó, önmagáról és a kapcsolatairól is megtudhat olyasmit, ami segíti őt abban, hogy harmonikusabban vagy akár egészen újfajta módon kezdje el élni az életét.

Szimbolikus értelemben terápia is, hiszen a terápia szó eredeti jelentése: gondozás, segítés, támogatás. Az életünk elakadásaira, nehézségeire nézhetünk rá a Mesetréning segítségével. Ezeknek a tudatosítása, a róluk való gondolkodás, az értük tett erőfeszítés sokszor már önmagában jelentős javulást hoz. De olyan is van, hogy valakit éppen a Mesetréning motivál arra, hogy elmenjen szakemberhez, és például meseterápiás ülések folyamatában dolgozzon a mélyreható változásokért.

Milyen saját és milyen ismert meséket használtál fel hozzá?

A Mesetréning 31 napos programjában 28 napon népmesével dolgozhat az olvasó, 3 napon pedig műmesével: Lackfi János, Szegedy-Szabó Béla és Tersánszky Józsi Jenő egy-egy meséje lesz a napi edzés alapja. A lábjegyzetekben megadom a mesék internetes és könyves elérhetőségét is, ezzel egyúttal azt is megmutatom, hogy a meséket egyáltalán nem csak a gyerekszobákban lehet fellelni, sőt.

Végh-Fodor Mónika

Hogyan érdemes elvégezni a feladatokat? Olvassuk el egyben az egész könyvet, és utána kezdjük a gyakorlatokat, vagy jobb, ha napról napra inkább a meglepetés erejével hatnak ránk?

Voltak olvasók, akik azt mesélték, hogy annyira kíváncsiak voltak, hogy mi is a „mesetréning”, hogy először egy szuszra elolvasták az egészet, aztán szép lassan elkezdték a 31 napos programot. Egy lány például azt mesélte, hogy az egész könyvet a strandon, napozás közben „falta be”, aztán a nap végén, amikor hazament a nyaralóba, elkezdtek benne dolgozni az olvasottak. Most december van, és ő azóta is viszi tovább a mesetréninget, dolgozik magán, egyéni meseterápiás ülések keretében is.

A programnak ugyan tudatosan alakítottam ki a szerkezetét, de a napok sorrendje felcserélhető. Ha a tartalomjegyzékben az olvasót megszólítja egy téma, nyugodtan választhatja azt, nem muszáj lineáris sorrendben végezni a 31 napos önismereti programot.

Milyen típusú feladatokkal találkozhatunk a könyvben? Egy konkrét példát említenél, hogy kicsit közelebb hozd hozzánk a feladatok jellegét?

A napi program része a gyakorlat és annak kivitelezése. Ehhez van úgy, hogy tényleg szükség van papírra és tollra, vagy egy jegyzetelésre alkalmas applikációra a telefonon, de olyan gyakorlatok is vannak, amelyek elküldenek a szabadba: egy séta, egy kirándulás is kiváló alkalom lehet a megadott szempontok szerinti elmélkedésre. Ráébredhetünk például, hogy milyen területen is akarunk igazából változást az életünkben – ehhez az alapot A két bors ökröcske című magyar népmese adja.

A pénzzel való viszony egészségessé formálásához egy kérdéssort kell megválaszolni, amelynek néhány eleme furcsa lehet, de itt A szorgalmas és a rest lány meséje alapján biztosra vehetjük, hogy a beállítódásunk nagyban meghatározza az anyagi helyzetünket is.

Aztán van olyan gyakorlat, amelynek kapcsán egy lelkész mesélte el, hogy a közösségében egy istentisztelet alkalmával végezték el, és úgy is remekül működött: egy nagy befőttes üvegben kell összegyűjteni kisebb és nagyobb célokat, és ezekkel kell a továbbiakban dolgozni.

De van olyan nap is, amikor több kreatív tevékenység közül lehet választani, éppen a ráfordítható idő és az olvasó érdeklődése szerint. Tánccal, rajzzal, énekléssel, írással lehet kifejezni az aktuális érzelmi állapotot, a „szív hangját”.

És hogy mire jó mindez? Arra, hogy közelebb kerüljünk önmagunkhoz, a hétköznapi zakatoló gondolatok helyett megtanuljuk meghallani a belső hangunkat, és ezáltal egy önazonos élet megélésére legyen lehetőségünk.

„Mellékhatásként” kiegyensúlyozottabbnak, nyugodtabbnak, örömtelibbnek tapasztalhatjuk meg magunkat és a kapcsolatainkat is.

Az életünk elakadásaira, nehézségeire nézhetünk rá a Mesetréning segítségével

Mennyi időt javasolsz naponta rászánni a gyakorlatokra?

Amennyi jut. Ezt nagyon komolyan mondom. Az a tapasztalatom, hogy már napi 5-10 perc önmagunkra fordított idő is javít az életminőségünkön, mert segít tudatosítani, hogy valójában milyen életet élünk, kik vagyunk, merre tartunk.

Ha csak napi 10 percünk van, akkor az hetente már több mint 1 óra, havonta pedig 5 óra! Ebben az időkeretben máris kimászhatunk a tehetetlenség állapotából, és ráérezhetünk arra, hogy a sorsunknak aktív alakítói vagyunk. És mindezt úgy, hogy akár a kávészünetben használjuk ki az időt erre a fejlődésre, vagy épp a reggeli csúcsforgalomban a villamoson.

Milyen tanácsot adnál pl. a szülők számára, hogy hogyan teremtsenek időt napi szinten arra, hogy el tudják végezni a feladatokat? Gyakorló anyukaként nyilván van néhány trükköd.

Az egy ideális helyzet, ha a szülők megosztják egymás között a feladatokat, és biztosítják egymás számára, hogy mindkét félnek legyen naponta egy szusszanásnyi énideje, amit önmagára fordíthat. Olyan is van, hogy egy anyukának a fürdőszobába kell bezárkóznia, hogy legyen 15 szabad perce, amikor a Mesetréning napi fejezetét feldolgozza. Ez a 15 perc viszont erőt ad arra, hogy a nap további részét jókedvvel és lendülettel tudja vinni. Sokszor gondolok erre, amikor ideges, kiabáló, gyerekét rángató anyukát látok. Az apuka, a nagyszülő, de akár egy kedves szomszéd néni is besegíthet, hogy ez ne így legyen.

Egyszerűen a gyereknevelés többemberes feladat, és kell, hogy az anyukának önmagára is legyen ideje. Ha a környezetünkben kisgyerekes anyuka él, bátran ajánljuk fel a segítségünket: ha csak alkalmanként tudunk egy-egy órát bevállalni, már az is hatalmasat javíthat az anyuka mentális állapotán, jókedvén.

Ha tehetjük, hozzunk létre szülői köröket: ha együtt szervezünk programokat, egy játszóházban is alkalmunk lehet, hogy elvonuljunk egy kicsit olvasni, gondolkodni, addig pedig egy másik anyuka ránéz a mi gyerekünkre is. Merjünk segítséget kérni, és jelezzük a környezetünknek, ha elfáradtunk! A tapasztalatok szerint az is segít, ha elkezdünk nyitott szemmel járni, és keresni a hasonszőrű anyukák társaságát, és emberekét, akikkel kölcsönösen támogatjuk egymást. Nekem például a szomszédasszonyom az, akihez bármikor becsengethetek, ha segítségre van szükségem. Ez persze kölcsönös.

Van rá lehetőség, hogy a feladatok megoldásai kapcsán akár személyesen is konzultáljanak veled az olvasók? 

Sokfelé voltam már könyvbemutatón, ahová mindig vittem egy tematikus előadást is, de kíváncsi voltam az érdeklődök személyes tapasztalataira is, ezért ezek a könyvbemutató előadások mindig interaktívak voltak és lesznek.

Azt tapasztalom, hogy szívesen beszélgetnek az emberek, ha azt érzik, hogy figyel valaki a szavaikra, fontos, amit mondanak.

Van egy blogom is, amelyen írok a mesék terápiás erejéről, és az aktuális programokat is meghirdetem. Mivel én Ausztriában élek, így a magyarországi kliensekkel döntően Skype-on keresztül tartok meseterápiás üléseket, és ez is jól működik. Törekszem azonban arra, hogy mindenhová eljussak, ahová hívnak. Legközelebb Szombathelyen lesz egy kerekasztal-beszélgetés a meseterápia kapcsán a városi könyvtárban, de hamarosan Sopronban is tartunk könyvbemutató alkalmat.

„A rövid napi »meseadag« úgy világította be az élet egyes területeit, mint egy erős fényű lámpa a sötét barlangot”

Mit gondolsz, mit tud adni a könyv azok számára, akik minden feladatot napról napra elvégeznek? Milyen célt érdemes megfogalmazni előtte? 

A Mesetréning azzal indul, hogy az olvasó az első nap meséje alapján meghatározza, hogy számára mely életterületek azok, amelyekben változást érez szükségesnek. A programban haladva egyre több eszköz lesz a kezében, hogy tegyen a változásért, és hogy beinduljon a folyamat. A párkapcsolat területét például a pártalálástól kezdve a harmonikus házasságig járjuk végig, és minden lépést konkretizálunk a mesék és a feladatok segítségével. Így aztán az sem lep meg, ha valaki arról számol be, hogy a gyakorlatok nyomán talált rá a társára.

Milyen visszajelzéseket kaptál eddig? 

A visszajelzések egyrészt a Mesetréning használhatóságára vonatkoznak: ráéreztek arra az olvasók, ami a cél is volt, hogy egy olyan, mindennap használható lelki edzésprogramot kaptak a könyvvel, ami az időhiányos hétköznapokba is beépíthető, mert olvasható a reggeli kávé mellett, de buszon, villamoson vagy az ebédszünetben is. Ha csak 5-10 perc jut rá egy nap, akkor is érdemes felütni a könyvet, és erőt meríteni belőle. Másrészt, akiktől visszajelzést kaptam, azt is elmondták, hogy tényleg ütősek a mesék, és a mesekalauzokon át pillanatokon belül tudtak kapcsolódni a mesékhez.

A rövid napi »meseadag« úgy világította be az élet egyes területeit, mint egy erős fényű lámpa a sötét barlangot – mondta az egyik olvasó. Volt, aki azt mesélte el, hogyan segített neki a Mesetréning az önelfogadásban, abban, hogy türelmesebb legyen önmagával is. Voltak, akiket azok a részek szólítottak meg erősen, amelyek a gyereknevelés és a szülői önismeret összefüggését mutatják a mesék tükrében.

Összességében a visszajelzések abban erősítettek meg, hogy sikerült egy olyan, önállóan használható önismereti programot szerkeszteni, amelyben a népmesék ereje együtt tud érvényesülni az olvasó életszépítő, életjobbító szándékával.

Milyen további terveid vannak a Mesetréning kapcsán? Előadások? Esetleg személyes tanácsadások? Vagy éppen egy második rész?

A Mesetréning része az én személyes életemnek is, és már azelőtt elkezdődött, hogy könyv lett volna belőle. Dolgozom továbbra is kliensekkel egyéni és csoportos formában, személyesen és Skype-on keresztül is. Előadásokat, workshopokat, beszélgetőesteket is szervezek, és mindig nagyon fontosnak tartom, hogy akik eljönnek, azok lehetőséget kapjanak megszólalni, a saját mesés történetüket megalkotni.

Felemelő azt látni, amikor valaki a személyes élettörténetében megérti és átérzi, hogy az ő élete is egy mese, és előtte is nyitva van az út »a fele királyság« és a »királylány kezének elnyerése« felé.

Hogy egy kliensnek a fele királyság a lelki békét vagy éppen egy jobb állást jelent-e, az teljesen egyéni. A fontos az, hogy megtörténjen a felnőtt ember összekapcsolódása a mesei világgal, és ezáltal a saját lelkével. Innen már el tudnak indulni a sorsfordító változások is. Most a Mesetréning folytatása mellett egy ilyen regénytörténeten is dolgozom, egy 21. századi történeten keresztül szeretném megmutatni, hogy hogyan is működik a meseterápia, mi közünk van a mesékhez, és hogyan lehetnek a mesék a segítőink.