Ha egyszer igazán őszinte lennék a gyerekkel…

Lehet, hogy csak a kommunikációmon kéne javítanom, és sokkal jobban mennének itthon a dolgok? Ezek a gondolataim, amiket nem szoktam kimondani.

Probléma: Hazaér az iskolából, és nem hajlandó tanulni. Majd kicsit később. Mondjuk holnap.

Nézd, az a helyzet, hogy egyáltalán nem érdekel, hogy tanulsz-e vagy sem. De akkor is a nyakadra fogok járni, mert már magamnak is hazudok ezzel kapcsolatban. Én is olvastam a cikkeket, amiben hozzáértő emberek megmondják, hogy neked kell a saját károdon rájönnöd arra, mi lesz a következménye a nem tanulásnak. Talán jobb lenne hagyni téged, egész nap filmet néznénk, amikor meg nem, akkor játszanál a gépen, és soha egy hangos szó nem hangzana fel nálunk, év végén szépen megbuknál, amiből én persze nem csinálnék ügyet. A pulzusom hetvenkettő maradna, a vérnyomásom is normális, sőt még fagyizni is elmennénk bizonyítványosztás után, hiszen a bukás csak a tanulási folyamat része. Aki tanul, az hibázik. Sőt, a hibáinkból tanulunk.

Adnék neked két hét pihenőt, mégiscsak fárasztó volt ez a tanév, hiszen nem buktál meg mindenből. És utána elkezdhetnél készülni a pótvizsgára. De őszintén, én egy kontrollfreak vagyok. Rosszul jártál velem, sajnos nem lóghatod el a tanulást. Amíg Vekerdy személyesen nem ment meg tőlem, addig azt kell tenned, amit mondok: tanulni. Csak hogy egy kicsit fényezzem magam, egyáltalán nem várok lehetetlent. Nem kell halbiológusnak tanulnod csak azért, mert én imádom az óceánt. Ötösnek sem kell lenned, de mégis van egy minimum. Mondjuk szerintem a leckeírás az az. Néha belefér egy-egy rossz teszt, de neked mégiscsak ez a munkád, nem igaz? Úgyhogy szerintem ne tartsunk be egymásnak, mindketten jobban járunk!

Probléma: Elképesztő rendetlenség a gyerekszobában.

Mivel zárható ajtó van a szobádon, ezért ezt sokkal tovább el tudom viselni, mint bármi mást, amiben harcban állunk. Szombaton volt itt a haverod, azóta tele föld műanyag palackokkal, a könyvek tetején ott vannak a tányérok, amiből a pizzát ettétek. A paradicsom jól rászáradt, látom. Koszos zoknik a földön, egy összegyűrt ing a széken. Két napja azon ülsz. Gondolom arra vársz, hogy mindent kidobjak, elpakoljak, letöröljek. Azt várhatod, inkább becsukom az ajtódat, és nem nézek oda. Két hétig tudom ezt csinálni. Igaz, hogy ez az idő rövidebb, mint amit te bírsz, tehát tulajdonképpen győztél, de te is tudod, hogy a vége mégis mindig az, hogy te magad csinálod meg, csak előtte kicsit összeveszünk.

Képünk illusztráció – Forrás: Unsplash

Elpakolsz, mert szeretnél tőlem valamit, aminek ez az ára. Nem akarok személyeskedni, meg bosszúállónak tűnni, de azért a zsebpénzed mégiscsak függővé tehetem a szobád állapotától. Úgy is rendet fogsz tenni! Vagy azért, mert feljönnek a haverjaid, és ciki, ahogy kinéz a szobád. Köszönöm, hogy a pizzás tányérokból feláztatod a paradicsomszószt, mielőtt berakod a mosogatógépbe! Ja igen, és ha már mosogatógép: amikor lejárt, megtennéd, hogy kipakolsz? Tök jó fej vagy!

Probléma: Visszabeszél mindenért.

Ezt tényleg őszintén utálom! Olyan jó lenne most megállni, és nem hagyni, hogy elmérgesedjen a helyzet. A vége úgyis az lesz, hogy mindketten bánjuk majd a dolgot, és bocsánatot kérünk egymástól. Ilyenkor tényleg sajnállak, látom, hogy abba is hagynád, de hajt valami kamaszkori démon, amelyik beszél helyetted, pofákat vág, ajtókat csapkod, téged se hagy nyugodni.
Az a szerencse, hogy még emlékeszem arra, amikor ugyanez velem és a nagyanyáddal történt. Most is olyan, mintha tegnap lett volna. Elképesztő dolgokat vágtam anyám fejéhez, olyanokat, amiket már akkor bántam, amikor még ki sem mondtam, nemhogy utána.

Nem hiszem, hogy most ezt kapom vissza, inkább én is megkapom, és sajnos te is. Valamiért úgy tűnik, ezen át kell esni. Állítólag a leválási folyamat része, és majd elmúlik. Nagyon remélem, mert ez az, amin mégse tudok érzelemmentesen túllépni és csak az eszemmel gondolkodni róla. Ott a szívem is, és igenis fáj, amikor direkt belelépsz. Ilyenkor szoktunk apáddal a kiskori képeidet nézegetni. Annyira cuki voltál, hogy az elképesztő. Pont olyan, mint most is, minden harmadik nap pár órára. Úgyhogy csinálhatsz bármit, akkor se fogunk utálni, de azért mégis csak jobb lenne, ha találnál valami más életcélt magadnak!