Bárcsak elmondhatnám a mostohagyerekeimnek…

Helló fiúk!
Higgyétek el, megértem a helyzetet. Tényleg. Elvált szülők gyerekeként nőttem fel. Sértett, dühös és ijedt voltam. Tudom, hogy az én érkezésem számotokra azt jelenti, hogy már sosem lesz ugyanolyan a családotok. Mindenből kettő lesz most már. Két otthon, két fogkefe, két ünnep.

De szeretném, ha megértenétek, milyen szerencsés gyerekek vagytok. Három szülő gondoskodik rólatok. Három szülő akarja, hogy mindenetek meglegyen. Hárman állunk vigyázzban, hogy meghallgassunk titeket, és segítsünk nektek. Három szülőtök van, akik a fél bolygón végighurcolnak titeket különórákra, bulikra és nyaralásokra, hogy a legjobb gyerekkort adják meg nektek.

„De szeretném, ha megértenétek, milyen szerencsés gyerekek vagytok.” (Részlet az Édesek és mostohák című filmből – Forrás: iMDb)

Tudnotok kell azt is, hogy én mindezt nem kötelességből, csupán kedvességből teszem. Mert nem lenne kötelező, hiszen nem én szültelek. De szeretlek titeket. Lehet, hogy nem ugyanúgy, mint anyukátok és apukátok, de ez teljesen rendben van. Azzal is tisztában vagyok, hogy mindegy, mit mondok és teszek, mindig fel foglak titeket bosszantani, mert nem én vagyok az igazi anyukátok. Úgy érzitek, nincs szükségetek még egy felnőttre, aki megmondja nektek, mit csináljatok. Megértem. Hiszitek vagy sem, tiszteletben tartom az érzéseiteket, de azért fontos nektek is tiszteletben tartani a határaimat.

Olykor nagyon elfáradok abban, hogy a saját életemet nem irányíthatom, mert körülöttetek forog minden, és ezért ideges vagyok miattatok. Úgyhogy legközelebb, amikor forgatjátok a szemeteket, mert megkérlek, hogy mosogassatok el, vagy hogy vegyétek fel a biciklizéshez a sisakot, kérlek tudjátok, hogy ez az egész helyzet számomra is idegen és ijesztő, és hogy megteszek minden tőlem telhetőt. Nem várom el, hogy szeressetek, de azt igen, hogy ne legyetek velem ennyire szigorúak. Mert ez nekem sem könnyű.

Öleléssel: a mostohátok