A fiúk férfivá érése buli, a lányok nővé válása kész horror

Fiúként szűznek lenni vérciki dolog a filmekben, lányként viszont a szüzesség hatalmas érték, ami életmentő lehet. Hogy honnan tudom ezt? Elsősorban a horrorfilmekből. Ha valaki egy horrorban nekiáll halomra gyilkolni a többnyire egyetemista korú szereplőket, annak a lánynak van a legnagyobb esélye a túlélésre, aki a leginkább ragaszkodik ahhoz, hogy a bugyija végig rajta maradjon. Ha a szüzesség nem is mindig elvárás (bár többnyire az), azt a feltételt mindenképp illik teljesíteni, hogy a filmben a túlélésre vágyó szereplőnek tilos szexelnie.

Bár az ósdi szabály akár még jópofának is tűnhet – a Sikoly-filmek például kigúnyolták, bár maguk is alkalmazták –, nem szól ez az egész semmi másról, mint Hollywood nyilvánvaló szexizmusáról és arról a bizonyos kettős mércéről. A filmtörténet nagy része azt az érvet támasztja alá, hogy míg a férfiaknak minél előbb el kell veszíteniük a szüzességüket ahhoz, hogy férfivá válhassanak és igazán kiteljesedhessenek az életben, és az ehhez vezető út szinte mindig kalandos és vidám, addig a nőknek körmük szakadtáig ragaszkodniuk kell a szüzességükhöz, hiszen addig értékesek, amíg vigyáznak az ártatlanságukra, az elvesztésével pedig csúfos jövőkép vár rájuk. Az a legkevesebb, hogy meghalnak egy horrorban.

A női szüzesség elvesztésének következményei

A nőgyógyásztól tudtam meg, hogy szűznek lenni ciki

Szerencsére most már 2018-at írunk, és akadnak filmek, amik nem csinálnak vérdrámát a női szüzesség kérdéséből (bár rossz emlékű, ott van például a Csajok a csúcson). Ugyanakkor a filmkészítők jellemzően inkább a szexuális érés sötétebbik oldalát kívánják megfogni. Még ha vígjátékot is forgatnak a dologról, a főhősnek többnyire az ártatlansága elvesztésének negatív hatásaival kell szembenéznie. Olive (Emma Stone) például még csak nem is veszíti el a szüzességét a Könnyű nőcskében, csupán elkezdik pletykálni róla az iskolában, hogy már csinálta, és ez önmagában elég ahhoz, hogy elkönyveljék a suli lotyójának, és kiközösítsék. Amiért a fiúknak piros pont jár, a lányoknak már fekete.

Jelenet a Könnyű nőcskéből (fotó: imdb)

A legtöbb film szerint pedig az érzelmek szintjén is másképp veszíti el a szüzességét egy lány, mint egy fiú. Utóbbiaknál ehhez nem feltétlenül kell kapcsolódnia komolyabb érzelmeknek, egyszerűen csak túl kell esni rajta, míg a lányok esetében még a merész vígjátékok esetében is óriási dráma és csalódás, ha szerelem nélkül történik meg a dolog. Még egy olyan, egyáltalán nem sablonos bulifilmben is, mint A vonzás szabályai, óriási lelki traumát jelent az egyik főszereplőnek, Laurennek (Shannyn Sossamon), hogy a vágyott lovag és a romantika helyett végül egy részeg éjszakán, egy buli részeként veszíti el a szüzességét egy ismeretlennel. Egy fiú legfeljebb egy pacsit kapna ezért a haveroktól, míg ő vércikin, lesújtva érzi magát a történtek miatt.

A szüzességtől megszabadulni fáj, de megéri

Thelma: Megtagadhatod-e a valódi önmagadat a szüleid kedvéért?

Persze az, hogy a szüzesség elvesztése sokkal többet jelent a lányoknak, mint a fiúknak, nem légből kapott narratíva, amit a filmesek szoptak ki a kisujjukból: évszázadokon át nevelték belénk, hogy a férfiaknak élvezni, a nőknek pedig szégyellni kell a szexet, és ha egy nő mégis felvállalja, hogy élvezi az aktusokat – főképp, ha nem csak egyetlen partnerrel teszi ezt –, rögtön bekerül a lotyóskatulyába. Igaz, ma már a többség ennél talán kissé finomabban gondolkodik, de tény, hogy még mindig fontos témája a filmeseknek, milyen rémisztő érzés az, amikor a menstruáció hatására a női test változni kezd, és felszínre törnek a szexuális vágyak.

Nem csoda, hogy Carrie (Sissy Spacek) is azután eszmél rá a saját természetfölötti képességeire, hogy az azonos című film nyitójelenetében a zuhanyzóban szembesül az első menstruációjával, és a norvég Thelma címszereplője is akkor kezd el tisztában lenni azzal, hogy mire képes, mikor egyetemre menve elszakad a szigorúan vallásos szüleitől, és ott egy lánynak, Anjának köszönhetően megismeri, hogy mit jelent a szexuális vonzódás.

Jelenet a Thelmából (fotó: imdb)

A Thelma erős feminista üzenettel bír: bár főhősnője egy óriási trauma árán ismerkedik meg a saját szexualitásával, aminek kapcsán a saját szüleivel is szembe kell fordulnia, amikor végül el tudja fogadni önmagát és a vonzódását egy másik emberhez, végre felszabadul, és teljes értékű, új emberré válik. Az új keletű feminista horrorfilmekben a szüzesség elveszítése továbbra is óriási lelki terhet és megpróbáltatást jelent a nőknek, de a végén már kifizetődik a sok szenvedés, hiszen csak ezen keresztül érhetik el az áhított – akár szexuális – szabadságot és kiteljesedést.

Sellők és kannibálok

A francia Nyers és a svájci Kékről álmodom koncepciója sok szempontból hasonló. Mindkét film fiatal, európai rendezőnők filmje, akik nem titkoltan feministák, műfajilag mindkét mozi a testhorrorokhoz sorolható, és mindkettő azt mutatja be, hogy milyen hatással van egy fiatal lány életére, amikor először szembesül a saját szexualitásával. A koncepcióhoz a két rendező azonban más-más szimbólumrendszert választ.

A Nyersben Justine (Garance Marillier) számára a testek iránti vágyakozás a hús iránti vágyakozásban jelenik meg. Vegetarianizmusát a szüzessége szimbólumaként láthatjuk, így amikor először harap bele a nyers húsba, az olyan, mintha a szexuális ártatlanságát veszítené el. És amikor rákap a hús ízére, egyértelműen egy kamaszlányt láthatunk, aki nem tud mit kezdeni azzal, hogy mindenét áthatja a szexualitás iránti vágya, ami a filmben brutális kannibalizmus formájában jelenik meg. Az egyik kulcsjelenetet a végén láthatjuk, amikor Justine elbeszélget a szüleivel: igen, mind áteshetünk azon, hogy a szex teljesen eluralkodik az életünk fölött, de ettől még később lehetünk teljesen normális, boldog felnőttek, és minden visszatérhet a normál kerékvágásba.

A Kékről álmodom Miája (Luna Wedler) életében a túl sok újdonság hoz felfordulást. Új iskola, új barátnők, és az új barátnők számára csak egy dolog igazán fontos, pontosabban kettő: a pasizás és a közös shoppingolás. Mia riasztóan gyors tempóban találja magát a szexuális felnövés küszöbén, és bár ebben a mikrovilágban a szexhez nem feltétlenül kapcsolódnak érzelmek, mégis mindent megváltoztat. A lány teste is elkezd átalakulni, és ez a változás egészen félelmetes, amit borzasztó nehéz elfogadni. Mia ugyanis szép lassan sellővé (!!!) válik, ami a női pubertás gyönyörűen eltalált metaforája: lehetséges, hogy maga az átváltozás fájdalmas és félelmetes, de a végeredménye akkor is egy gyönyörű sellő lesz.