nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Család
5 gondolat, ami felmerül egy anyában, ha beteg a gyerek

5 gondolat, ami felmerül egy anyában, ha beteg a gyerek

Kun Gabi

5 gondolat, ami felmerül egy anyában, ha beteg a gyerek

Kevés kellemetlenebb helyzetet tudnánk említeni az anyaságban, mint azt, amikor beteg lesz a gyerek. Semmi komoly, csak egy kis hasmenés vagy megfázás, de máris egy teljes hétig át kell vedlenünk ápolónővé.
Kun Gabi
Kun Gabi

Amikor pedig elindul az iskola és óvoda, akkor a gyerek természetesen az első két hónapban kicsit többet beteg, mert az immunrendszerének meg kell küzdenie a közösségben lévő új vírusokkal. Próbálunk felkészülni, de azért minden alkalommal, amikor az egyik este még egészségesen fekszik le, másnap reggel meg már betegen kel fel a gyerek, egy kicsit sokkot kapunk. A következő 5 gondolat felmerül egy anyában, amikor megbetegszik a gyerek.

„Azonnal ki kell googliznom a tüneteit.”

Létező jelenség, hogy anyukaként minden orvosi tiltás ellenére először Dr. Google-t kérdezzük meg, mi baja lehet a gyermekünknek. Aminek aztán persze általában az a vége, hogy halálra rémülünk, szorongani kezdünk, majd pánikba esünk annyira, hogy azonnal a kórházba akarjunk indulni. Szerencsére a józan ész azért előbb megtalál minket általában, és egy sima megfázásra hiába találjuk azt a Google-ban, hogy végzetes kimenetelű is lehet, mielőtt a sürgősségire rohannánk, meglátogatjuk a gyerekorvost, biztos ami biztos alapon.

GIF

„Mihez kezdjek most?”

Mert ugyebár valakinek dolgozni is kellene, de ha beteg a gyerek, akkor általában evidens, hogy anya maradjon vele otthon. Anya pedig hirtelen telefonál százat, hogy nem megy be dolgozni, állítsák meg a Földet, mert addig nem foroghat, amíg beteg a gyermek. És anya elkezd tanakodni, hogy mégis hogyan oldja meg egyedül, hogy legyen mit ennie a gyereknek, milyen teát itasson vele, milyen gyógyszert adjon neki, és egyáltalán, hogyan szerezze be azokat a gyógyszereket, amikor jó esetben is csak este ér haza a gyerek apukája, aki esetleg tudna rohangálni patikába és boltba, de akkor meg már nem lesznek nyitva. Ó, anyám, borogass!

„Hogy mehet a hasa, ha egyszer nem is eszik semmit?”

Amikor hasmenéses vírus támadja meg a gyereket, és alig eszik valamit, az is maximum ropi és üres keksz, akkor értetlenül állunk egy idő után a jelenség előtt, hogy még mindig hasmenése van. Természetesen halálra rémülünk, hogy ki fog száradni még a végén ez a gyerek, ha így folytatja.

„Ez valamilyen módon biztos az én hibám.”

Az a drága anyai bűntudat szinte fellángol, amikor megbetegszik a gyerek. Mert nem adtunk rá kabátot, mert túl vastag volt a kabát és megizzadt, mert biztos a cipője talpa vékony, azért fázott meg, kevés narancsot adtunk neki, már megint nem vette be a vitamint, és különben is, biztos az mi génjeinkben van a hiba, ami miatt hajlamosabb a betegségekre. A legelvadultabb ötletek cikáznak át az agyunkon, hogy miért mi vagyunk a felelősek a gyerek betegségéért. Pedig hát ez van, vírusok jönnek-mennek, a kis megfázásos megbetegedések meg még erősítik is a gyerek immunrendszerét, úgyhogy nincs ok pánikra és önsanyargatásra.

 

„Bárcsak olyan immunrendszerem lenne, mint a gyereknek!”

Amikor már azt hinnénk, hogy a gyermek örökre a kanapén fog heverészni lázasan és a köhögését hallgatjuk aggódva életünk végéig, hirtelen azon kapjuk, hogy már virgonckodik és ugrálna a kanapén, mintha semmi sem történt volna. Csodálatosak a gyerekek, tényleg! Erősek és villámgyorsan leküzdik a csip-csup vírusokat, letudják a hét első két napján, hogy aztán a fennmaradó időben lottón nyert vakációként fogják fel a betegszabadságot. Ezen a ponton már csak reménykedni tudunk, hogy valahogy sikerül azért még pihenésre bírni, küzdünk vele, hogy ne akarjon naphosszat a játszótéren hintázni mínusz 3 fokban és igyekszünk belediktálni némi zöldséget, ha már megfőztük a főzeléket. De azért magunkban a sok apró bosszúság mellett végtelenül örülünk, hogy egészséges újra a gyerekünk.

5 gondolat, ami felmerül a gyerekben, ha beteg

Kun Gabi

5 gondolat, ami felmerül a gyerekben, ha beteg

Vasárnap még jól volt a gyerek, hétfő reggelre viszont 38 fokos lázzal hever a kanapén, de azért a betegség ellenére is belül kicsit örül, hogy nyert egy hét szabadságot.
Kun Gabi
Kun Gabi

Még emlékszünk mi is gyerekkorunkból, hogy milyen volt az a bizonyos őszi, betegeskedős időszak, amikor örültünk a váratlanul jött szabadidőnek. Az iskolában már olyan trükköket is megpróbáltunk bevetni, mint hogy a lázmérőt a meleg teába mártottuk, hogy feljebb kússzon a higany benne, mert akkor biztos otthon maradhattunk.

Persze amikor tényleg beteg a gyerek, és szenved a torokfájástól vagy a láztól, már nem akkora móka, hogy otthon maradhat, de amint kicsit magához tér, már sokkal jobban élvezi a szabadságot. A következő 5 gondolat fogalmazódhat meg a kis fejében.

„Hurrá, nincs iskola!”

Nincs mit csodálkozni rajta, hogy a gyerek első gondolata az, hogy betegnek lenni igazából nem is olyan rossz, hiszen otthon maradhat, és nem kell oviba vagy iskolába mennie. Külön jutalomként éli meg azt, hogy az anyukájával nyert így kettesben időt, és most aztán körülötte forog majd a világ a betegség alatt. Jó, hát ki kell bírni egy kis lázat, orrfolyást, köhögést vagy hasmenést hozzá, de igazán nem nagy ár egy miniszabiért.

„Orrvérzésig nézhetem a rajzfilmeket.”

Nem lehet hibáztatni az anyukákat, amiért bekapcsolják a tévét, odaadják a tabletet a gyereknek, amikor beteg. Egész nap szórakoztatni egy óvodást vagy iskolást nem olyan egyszerű feladat, főleg, ha anya otthonról közben próbál egy kicsit dolgozni is, hogy ne maradjon el nagyon a munkáival a kényszerszabadság alatt. A gyerek meg örül, és lehetőleg természetesen egyszerre nyomkodja a tabletet, nézi a tévét, mindezt maximális hangerővel, mert anélkül mit sem ér az egész. Néha belealszik a láz miatt, de ha kikapcsolnánk a kütyüket, akkor nyilván azonnal felébredne.

GIF

„Azt ehetek, amit csak akarok!”

Magában azt gondolja a gyerek, hogy most, hogy beteg, majd anya odaáll, és süt neki száz palacsintát, gumicukrot teker bele, és kakaós csigával tálalja. Szegény elég keservesen csalódik, amikor kiderül számára, hogy a hasmenéses vagy torokfájós betegség mellett annyira nincs étvágya, hogy még az üres húslevest is alig bírja leszuszakolni a torkán, és még nem is szabad akármit ennie, hogy ne romoljon a hasmenése. De azért nem hagy ki egyetlen lehetőséget sem, hogy valami cukrosért könyörögjön, mert szent meggyőződése, hogy cukros ételek nélkül nem is lehet életben maradni. 

„Anya, anya, anya!”

Végtelenítve is anya! Amikor beteg, teljes joggal fekszik a kanapén, és csak bambul ki a fejéből, megértjük, hogy minden apróságért, elfogyott papírzsepiért, folyós orrért, viszkető fülcimpáért máris anyáért kiált, hogy segítségre van szüksége. És persze anya ugrik is mindig, amikor a gyermek szólítja, hiszen éppen nem anyaként, hanem ápolónőként funkcionál. Még arra is hajlandó, hogy felkutassa a huszonháromezer plüss fenevad között azt az egyetlen narancssárga majmot, ami a gyerek szerint gyógyító hatású.

„Jól vagyok, ugráljunk!”

Egy hétig kiírta a gyerekorvos, úgyhogy gyorsan, az első két napon letudja a betegséget, és már vígan ugrál a gyerek. Kimenni még nem nagyon szabad a játszótérre, ezért nyafogáscunami várható, amiért anya nem engedi, hogy fejjel lefelé lógjon a mászókán a hidegben. Nehezen lehet az ágyban tartani, mert inkább ugrálna a tetején, és már attól sem nagyon lehet visszatartani, hogy fel-alá rohangáljon a lakásban a macskát üldözve. De nem is baj, örülünk, hogy meggyógyult, úgyhogy egy kis rohangálást boldogan elnézünk neki.