Gazdag szülők hóbortja vagy új oktatási forma a tanulócsoport?

Ginter Zsuzsa egy klasszikusnak számító pedagógusi pályát cserélt fel a Malom-Alom tanulócsoport megalapítására és vezetésére. Ez a csoport most kezdi a harmadik tanévet, így már a régebbiek között tartják számon.

„Amikor eldöntöttük, hogy belevágunk – meséli Zsuzsa –, akkor szétnéztünk, hol van hasonló formában működő társulás, és csak kettőt-hármat találtunk, akikkel fel tudtuk venni a kapcsolatot.

Ezek mindegyike szülői kezdeményezésre indult. Most már száz körüli tanulócsoport van az országban. A legtöbb úgy jött létre, hogy egy csapat szülő, miután nem talált az elképzeléseinek megfelelő iskolát, összefogott, és keresett pedagógusokat az ötletük megvalósításához.

Nálunk ez kicsit másképp alakult annak idején. Mi a demokratikus nevelés elvét érvényesítő oktatási formát szerettünk volna létrehozni, és két pedagógus állt neki, hogy családokat keressen, akik partnerek lennének ebben.”

Hogy működik?

„A pedagógusok ugyanolyan áldozatai a rendszernek, mint a gyerekek” – magántanulók Magyarországon

A tanulócsoport lényege, hogy a szülő nem tolja át teljesen a gyerek oktatását a rendszerre, hanem aktív részese szeretne lenni: maga választja meg a vele foglalkozó tanárokat, és arra törekszik, hogy hasonló személettel találkozzon a kicsi otthon és a csoportban is. Minden tanulócsoportot azonos igény hívott életre: a gyerekközpontúság, amit az egyre merevebbé váló rendszer már nem, vagy csak részben tud megadni. A gyerekek itt nem egy központi követelményrendszer, hanem a saját érdeklődésük mentén haladnak a tanulmányaikkal, és akkora adagokban kapják az információkat, amennyit éppen képesek befogadni.

„Ehhez hatalmas bizalom kell a szülő részéről! – hangsúlyozza Zsuzsa. – A szülőnek sokkal jobban meg kell bíznia a saját gyerekében, mint a hagyományos iskolák esetében, hiszen itt minden gyerek több önállóságot, szabadságot kap.

Fotó: Malom-Alom Facebook

Nehéz megszabadulni attól a gondolkodásmódtól, amire mindannyiunkat tréningeztek évtizedekig, hogy meg kell felelni minden tanévben egy adott évfolyam követelményének, és aki jól teljesít, az ügyes, akinek pedig nem sikerül ez megadott időre, az rossz tanuló. Ha ezeket sikerül elengedni, akkor marad egy kíváncsi gyerek, aki szívesen tanul, ha úgy tanulhat, ahogyan az neki a legjobb.

És a kételkedő szülők is észreveszik, hogy bár nem a hagyományos módon halad, de a gyerek fejlődik, értelmes tevékenységekkel tölti ki a napjait, és közben még jól is érzi magát. Ez pedig visszahat a családra is.”

Kinek jó?

Az, hogy ilyen rengeteg tanulócsoport indul mostanában, azt jelzi, hogy van igény rájuk. De kik választják ezt a tanulási formát? Ginter Zsuzsa szerint van néhány tévhit ezzel kapcsolatban.

„Sokan azt gondolják, hogy a tanulócsoportok a nehezen kezelhető gyerekek gyűjtőhelyei. Pedig nincs olyan gyerek, akinek ne lenne jó, ha egyénileg figyelnek rá, és ha szabadabban, a saját érdeklődése mentén tanulhat! Ráadásul nem biztos, hogy egy ilyen környezetben ugyanolyan nehéz eset lesz az, aki egy hagyományos intézményben kilógott a sorból – lehet, hogy csak egy kis levegőre van szüksége, és kiderül, hogy gond nélkül be tud illeszkedni egy elfogadóbb közösségbe.

Fotó: Malom-Alom Facebook

Gyakran fogalmazódik meg kritikaként, hogy a tanulócsoport túlságosan szabadjára engedi a gyerekeket, és így lassabban haladnak, hátrányba kerülnek a hagyományos oktatási formában tanulókkal szemben. Az igazi kimenet és az első komoly megmérettetés a magyar oktatási rendszerben valójában az érettségi.

Az olyan köztes állomások, mint a középiskolai központi felvételik, nagyrészt szövegértésen és szövegalkotáson, matematikai készségeken és gondolkodáson alapulnak, ezekre fel lehet készülni úgy is, hogy az ember nem hajtja halálra a gyerekét – persze csak akkor, ha a gyerek motivált, és maga is szeretné megméretni magát.

A szülők arra szocializálódtak, hogy a gyerek feje felett döntsenek a felnőttek, ők is ebben a szellemben nevelkedtek, ezért a mi módszereinkben az a legfurcsább számukra, hogy bevonjuk a gyereket a róla szóló döntésekbe. Akkor nyugszanak meg, amikor látják, hogy a gyerekük gondolkodása megváltozik, és empatikusabb, megértőbb lesz.

A közös döntések nem azt jelentik, hogy minden úgy lesz, ahogy a gyerek akarja! Azt jelenti, hogy együtt mérlegeljük a lehetőségeket, és minden érintett igényeit figyelembe vesszük. Ez nagy különbség!”

Sokan úgy tartják, hogy a tanulócsoportok megfizethetetlenül drágák, ezért ez a lehetőség csak a tehetősebbek számára nyitott. Zsuzsa azt mondja, ennél azért árnyaltabb a kép.

Fotó: Malom-Alom Facebook

„A frissen induló csoportok hátránya, hogy eleinte nagyobb befektetést igényelnek időben, energiában és pénzben is. De azért olyan nagyságrendű összegekről van itt szó, amit egy alsóközéposztályhoz tartozó család is ki tud gazdálkodni. Sokan úgy gondolkoznak, hogy ez egy befektetés, ami hosszabb távon térül meg, ezért megéri rá spórolni egy kicsit.”

Mi lesz később?

Van, aki számára az újdonság varázsa vonzó, de van, akit megijeszt az, hogy a tanulócsoportok mögött nincs még több évtizedes gyakorlat. Ez sok szülőnek okoz dilemmát még akkor is, ha maga a program egyébként vonzó lenne a számukra.

„Valóban, minden tanulócsoport kísérlet – ismeri el Zsuzsa. – De el kell kezdeni valahol, a jó vagy rossz tapasztalatok így alakulnak ki majd az évek folyamán. Ha nálunk még nem is, külföldön azért már vannak hosszabb távú jó példák arra, hogy ez az oktatási forma működik.”

Az egészen biztos, hogy az utóbbi néhány évben ugrásszerűen megnőtt az érdeklődés a szabadabb oktatási formák iránt, és ezt az igényt az alternatív iskolák csak részben tudják fedezni. Zsuzsa maga is abban bízik, hogy a tanulócsoportok tömeges létrejötte nem pillanatnyi hóbort, hanem valamilyen változás előszele lehet.

Fotó: Malom-Alom Facebook

Ez a tanulási forma remélhetőleg megalapoz egyfajta önállóságot, és bízhatunk benne, hogy ezek a gyerekek, mire elérik a középiskolás korosztályt, képesek lesznek önállóan is tanulni, fejlődni, és lehet, hogy ők maguk fogják már megszervezni a saját továbbtanulásukat. Talán felnő egy generáció, amelyik kiáll saját magáért, és nem várja el sem a szüleitől, sem az állami rendszertől, hogy oldja meg az ő oktatását. És ők a saját gyerekeiket már biztos, hogy más megközelítéssel fogják taníttatni.

Furcsa, ijesztő? Eleinte minden új dolog az. Valakinek ki kell próbálnia, hogy kiderüljön, működik-e. Most egyre többeknek van kedvük kipróbálni.