Senkinek sem hajlandóak elárulni kétéves gyerekük nemét – még a saját szüleiknek sem

„Azt, hogy Zoomer nemsemleges gyerekként fog felnőni, már jóval a születése előtt eldöntöttük” – idézi a New York Post című amerikai bulvárlap Kyl Myert, Zoomer édesanyját. Az asszony és párja, Brent azóta is kitartanak az elhatározásuk mellett: gyerekük születése óta senkinek sem voltak hajlandók elárulni, hogy Zoomer fiúnak vagy lánynak született-e. Még a saját szüleiknek se.

Talán meglepő, de nem ők az egyetlenek, akik így döntöttek. Az Egyesült Államokban több mint negyedmillió olyan család él, ahol a gyerekek Zoomerhez hasonlóan nemsemlegesek, vagyis csak a szüleik tudják, hogy fiúk-e vagy lányok. Szüleik kivétel nélkül úgy vélik, gyerekük neme nem tartozik senkire, ezért ne ennek alapján várjanak el tőlük bizonyos viselkedést, vagy megfordítva, ne emiatt ítéljék el őket.

Csak hogy egy példát hozzunk, egy nemsemleges környezetben cseperedő kisfiúra nem fognak rosszallóan nézni az óvónői, ha az óvodai farsangon hercegnőnek szeretne öltözni. Ahogy nyugodtan járhat rövid hajjal és játszhat autókkal az a kislány is, akinek neme rejtve van gondozói előtt.

„Szerintünk Zoomer neme semmivel sem hordoz több információt az ő személyiségéről, mint az, hogy két lába, vagy épp két füle van” – magyarázza Brent Myer, aki pontosan tudja, hogy Zoomer, vagy Z, ahogy szülei hívják, egy idő után érdeklődni fog a nemek iránt, sőt be is sorolja majd magát valamelyikbe a két nem közül.

„Azt szeretnénk, ha erről minden kényszer nélkül ő maga dönthetne. Szeretnénk, ha rájönne, hogy nem a neme az, ami meghatározza azt, hogy ki ő, és így sokkal elfogadóbb, nyitottabb és magabiztosabb felnőtt lenne belőle.”