nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Család
„Az iskolák eleve nem szívesen fogadnak roma gyerekeket” – A Csörögi Tanoda megvalósítja, ami másoknak nem sikerült

„Az iskolák eleve nem szívesen fogadnak roma gyerekeket” – A Csörögi Tanoda megvalósítja, ami másoknak nem sikerült

Néhány gyerek sorsa csak azon múlik, hogy hova születik, és hogy találkozik-e a megfelelő emberekkel a megfelelő pillanatban. A Csörögi Tanoda egy hely, ahol ezek a találkozások létrejöhetnek.
Kerényi Kata
Kerényi Kata
f Ajánlom

A Budapesttől nagyjából 40 km-re fekvő Csörögön 2011 óta működik a Csörögi Tanoda. Az itt dolgozók célja, hogy a községben élő gyerekeknek segítsenek tanulási nehézségeik leküzdésében, és miközben ezen fáradoztak, különleges közösség épült köréjük. Kalina Yvette, a tanoda szakmai vezetője így mesél az idáig vezető útról:

„Eredetileg azért mentünk Csörögre, hogy egy konfliktuskezelési és drogprevenciós programcsomagot indítsunk el a településen. Szerettük volna megelőzni, hogy olyan krízishelyzetek alakuljanak ki, mint Gyöngyöspatán, ahol a roma és nem roma lakosság békés együttélése gyakorlatilag ellehetetlenült. Amikor megjelentünk a településen azzal, hogy szeretnénk itt egy hosszútávú programot megvalósítani, akkor mindenki azt mondta: »persze, ide már sok mindenki jött, aztán el is ment.« Nem voltak ellenségesek vagy gyanakvóak az ott élők, inkább szkeptikusak. Aztán munkához láttunk, és egyszer csak valaki azt mondta: »ti vagytok itt a legrégebb óta.« Ennek is már öt éve. És a Csörögi Tanoda azóta is működik, fejlődik.”

csorog tanoda kalina yvette

Kalina Yvette a gyerekekel. (Fotó: facebook)

Az itt élő roma gyerekeknek jól jön a segítség, mert amikor iskolába kerülnek, sok nehézséggel találják magukat szemben.

„Általában úgy kezdenek iskolába járni, hogy akarják, és van hozzá kedvük – meséli Yvette –, aztán ez nagyjából két hét alatt elmúlik. Ennek több oka is van. Otthon, a családi környezetben sokkal nagyobb szabadságot tapasztalnak meg, és bekerülve egy oktatási intézménybe egy nagyon merev rendszerhez kell alkalmazkodniuk, méghozzá azonnal, nincs átmenet vagy türelmi idő.  A szókincsük is más, sokkal szegényesebb, mint a városból érkező gyerekeké, és ez hatalmas hátrányt jelent a társaikkal szemben. Ehhez jön még az előítélet, amivel nap mint nap meg kell küzdeniük.

Az iskolák eleve nem szívesen fogadnak roma gyerekeket, és gyakori az is, hogy bár látszólag befogadják őket, közben folyamatosan azt éreztetik a kicsikkel, hogy hiába igyekeznek, hosszú távon úgysem viszik sokra.

A szülők otthon próbálják mondogatni a gyerekeknek, hogy tanuljanak, mert ez a lehetőség az előrelépésre, de őket is nyomasztják a saját egykori iskolai élményeik, és a gyerekek, mivel nagyon kötődnek a szüleikhez, érzik ezt az ellentmondást.”

Más iskolák nem szívesen fogadják őket. (Fotó: facebook)

A csörögi gyerekek különböző iskolákba járnak, ennek van előnye és hátránya is. Minden reggel iskolabusz jön értük, ami nagy segítség, de sok olyan kényelmetlenséggel is jár, ami egy 7-8 éves gyerek számára komoly megterhelést jelent. A busz úgy járja körbe a környékbeli iskolákat, hogy a legutolsó gyerek is odaérjen reggel nyolc előtt. Így néhányan akár egy órát is buszoznak, mert végig kell várniuk, amíg a többieket eljuttatják a suliba, míg mások már jóval a tanítási idő előtt odaérnek, és a napjuk egy végtelenített, unalmas várakozással indul. Ez sem sokat segít abban, hogy legyen kedvük iskolába járni.

Yvette azt mondja, hogy az életszerű, spontán tanulási helyzeteket viszont nagyon szeretik a csörögi gyerekek: „Érdeklődők, kíváncsiak, nyitottak minden újdonságra. Hiszen ugyanolyanok, mint bármelyik más ilyen korú gyerek, csak ők épp olyan helyre születtek, ahol sokkal nehezebbek a körülmények.

Szeretnek és tudnak is tanulni, de az osztálytermi rend megszokásához sokkal több időre lenne szükségük, mint amennyit egy huszonöt fős osztályban erre rá tudnak szánni az ott dolgozó pedagógusok.

És az is tény, hogy ezek a gyerekek nem könnyű esetek: sokszor nem tudnak figyelni az otthoni problémák miatt, nem tudják olyan ügyesen kifejezni az érzéseiket, mint a társaik, nem mindig találják meg a megfelelő módot, hogy közöljék, ha valamit szeretnének.”

A Csörögi Tanoda külön dolgozik azon, hogy az iskolás gyerekeknek segítsenek egy kicsit az olyan alapkompetenciák elsajátításában, amelyek jól jönnek majd az osztályteremben is.

Ezenkívül segítenek a házi feladatok megoldásában, közösségi programokat tartanak, igyekeznek a gyerekek számára érdekes vendégekkel beszélgetéseket szervezni. Idén nyártól táncfoglalkozások is vannak, és hamarosan – a nyári tábor keretében – indul egy programozó tanfolyam is egy informatikai cég támogatásával. Foglalkozásokat iskolaidőben heti 3-4 nap napot tartanak, de Yvette azt mondja, az ideális az lenne, ha lehetne egyfajta ügyelet minden délután, azaz nyitva lenne a tanoda ajtaja bárkinek, akinek segítségre vagy csak egy kis beszélgetésre van szüksége. Talán ez lesz a következő lépés.

Fotó: facebook

A tanodában dolgozni nem csak azt jelenti, hogy foglalkozásokat kell tartani a gyerekeknek. Yvette és társai munkája ennél sokkal összetettebb.

Sokszor családot látogatunk, vagy elmegyünk az iskolába, ahová a gyerekek járnak, hogy felvegyük a kapcsolatot az ott dolgozó pedagógusokkal. Van szakmaközi megbeszélés is, ahol a védőnő, a gyermekjóléti szolgálat képviselője és a polgármester is ott van, és így vesszük végig, ki miben tud segíteni az egyes gyerekeknek. A munkánk egy része érdekképviselet: segítünk, hogy eljusson a csörögiek hangja oda, ahova nekik maguknak nincs erejük elmenni.

Már hallgatni is fárasztó mindezt, Yvette azonban nem érzi tehernek a sok teendőt, sőt azt mondja, energiát tud meríteni a kapcsolatokból, amelyek Csörögön szövődnek.

„Az itt élő emberek, bár sokszor maguk is támogatásra szorulnak, hihetetlen melegszívűek és érzékenyek. Vannak olyan élményeim, hogy feljöttünk Pestre a gyerekekkel, és pénzt adtak az aluljáróban a hajléktalannak, pedig nekik maguknak is alig van pénzük. Volt a tanodának egy időszaka, amikor kiraktak minket a művelődési házból, ahol addig működtünk. Ekkor az egyik falubeli cigány család fogadott be minket az otthonába, és a tanoda egy darabig, amíg nem kaptunk segítséget ahhoz, hogy saját épületünk legyen, az ő házukban és kertjükben működött. Nem mi kértük, ők ajánlották fel. Itt éreztem először, hogy tényleg együtt küzdünk valamiért, ami egyformán fontos mindannyiunknak.

Mindig idegenkedtem attól a felfogástól, hogy majd mi segítünk nekik, szegény hátrányos helyzetűeknek, felemeljük őket magunkhoz. Nem vagyunk különbek, sok mindenben ők tudnak többet, mi is tanulhatunk tőlük.

A mi dolgunk csak annyi, hogy elhitessük velük: elérhetik, amit szeretnének, és megmutassuk nekik az utat, ami a céljaik felé vezet. A Csörögi Tanoda nem mi, az ott dolgozó felnőttek vagyunk elsősorban, hanem a gyerekek. A kereteket mi adjuk, de tartalommal, szeretettel, élményekkel együtt töltjük meg.”

Megosztás Facebookon