„Anya, te lenyelted a testvéremet?”– ha kistestvér érkezik, a kérdéseket nem kerülheted meg

Amikor a lányommal voltam terhes, akkor a fiam már 3 éves volt. Folyton érdeklődött, borzasztóan izgatta, hogy miért van az én hasamban a kistestvére, és nem értette, hogy ha ő is ott volt, akkor most miért nincs ott.

„Anya, te lenyelted a testvéremet azután, hogy engem már kiszültél magadból? És mennyire lesz ronda, mikor itt lesz? Nem nyom iszonyúan? Amikor lefekszel, akkor te sem nyomod össze őt? Nem potyog rá a fejére az, amit eszel?” Ilyen és ehhez hasonló kérdések záporoztak, főként akkoriban, amikor már jó nagy volt a pocakom. És természetesen nagyon alaposan, gondosan kellett mindenre válaszolnom, mert nem hagyhattam kétségek között a fiamat. Sokat nevettem a kérdésein akkoriban, de mindig vigyáztam arra, hogy ne nevessem ki, hiszen ő komolyan érdeklődött. Láttam, hogy nagyon nehéz neki a születés csodáját megérteni, forogtak a fejében a kis csapágyak, gondolkodott rendesen. Aztán borzasztóan várta, hogy megszülessen a húga, majd amikor meglátta, akkor rájött, hogy jó ideig semmilyen hasznát sem veszi a, mert nem lehet vele játszani, nem lehet vele semmit sem csinálni, mert csak eszik, alszik, sír, pisil, kakil, fürdik. Mondta is, hogy adjuk oda valakinek, neki ilyen testvér nem kell…

Ugye, mondanom sem kell, hogy megtartottuk?

Virágék első gyereke lány volt, amikor terhes lett a fiával, szinte azonnal tömény féltékenységet váltott ki ez a tény a nagyobbik gyerekből. Fanyalogva várta az öccse érkezését, és mindenáron azt akarta bebizonyítani, amíg az anyuka pocakjában volt a kisbaba, hogy ő biztosan sokkal jobb gyerek, mint a még meg sem született kistestvére.

Testvére születésekor döbbent rá, hogy már nem ő a család kisbabája – vicces fotó

„Dorka állandóan arra volt kíváncsi, mit tud megcsinálni egy kisbaba. »Anya, tud egyedül enni? Anya, tud bilibe pisilni? Tud szép rajzokat készíteni? Anya, tud majd beszélgetni? És ha mindezt nem tudja, akkor minek nektek ő? Én sokkal okosabb és ügyesebb vagyok nála, és biztosan szebb is, hiszen a kisbabák békákra hasonlítanak, és egyfolytában bőgnek. Minek hurcolsz a hasadban valakit, akivel semmi értelmeset nem lehet csinálni? Miért nem kérdezted meg, hogy én akarok-e egy bőgőmasinát ide? És miért nem apa hasában nő, hiszen fiú lesz? Mindig az anyukák hordják a pocakjukban a kisbabákat?« Ilyen és ehhez hasonló kérdések tucatjai záporoztak rám, és azonnal tudtam, hogy nem lesz könnyű dolgom akkor, ha a féltékenységének gátat akarok szabni. Miután a kisfiam megszületett, akkor sem múlt el a lányom mérhetetlen féltékenysége, egyfolytában patikamérlegen kell méricskélnem a velük töltött időt, vigyázok minden hangsúlyomra, nehogy úgy érezze, hogy az öccse bármiben is többet jelent nekem, mint ő.”

Mi haszna van egy kistestvérnek? (fotó: Thinkstock)

Vannak gyerekek, akik nem féltékenykednek, hanem a konkrét biológiai folyamatokra kérdeznek rá folyamatosan az anyukájuknál. Így járt Ria is.

A lányom egyfolytában arról faggatott, hogy mi történik a hasamban, hogyan születik a kisbaba, hogyan bújik elő belőlem, és nagyon nehéz volt az életkorának megfelelő, igaz válaszokat adni. Tényleg kihívás volt, talán nem rontottam el… Réka azzal kezdte, hogy nem félek-e, hogy kakiláskor kiesik a kistesóm? Aztán az jött, hogy miért eszem rendes ételt, hiszen a kisbabák csak tejet ehetnek, aztán következett az a kérdés, hogy a kisbaba hova kakil, mert ha a hasamba, akkor az undorító. Aztán megkérdezte, hogy pontosan milyen gyorsan születik meg egy baba, és miért nem az orvosok húzzák ki, amikor ők éppen ráérnek, miért kell, hogy fájjon. Hogyan lesz tej a cicimben, és ő ihat-e abból? Nem volt könnyű, nagyon örülök, hogy túl vagyok ezen is…

A válaszok pedig nem maradhatnak el, hiszen a gyerek nem direkt hülyeségeket kérdez, hanem őszintén felteszi azokat a kérdéseket, amelyek őt foglalkoztatják. Mindegyikre meg kell próbálni értelmes és számára is felfogható válaszokat adni, mert az megnyugtatja őket, és az sem lehetetlen, hogy valamire a szülő sem tud válaszolni, és azt feleli, hogy ezt nem tudom, de megkérdezem, és majd megbeszéljük. A nagyobb gyerekeknél érdemes több tudományt, biológiát belevinni a válaszokba, míg a kicsiknél ennek nincs semmi értelme, csak összezavarodnak.