„Hogyan szólítanak majd meg, kedves Istvánné?!” – Feleségek saját néven (vagy nem)

Bennem valahogy fel sem merült, hogy felvegyem a férjem nevét, de nem azért, mert utáltam a hangzását, csak azt gondoltam, hogy attól még, mert férjhez megyek, nem változik semmi, ugyanaz az ember maradok, tehát a nevem is ugyanaz marad. Illetve, ha egészen őszinte vagyok, akkor még ennyit sem gondolkodtam a dolgon. Eszembe sem jutott, aztán ott álltunk az anyakönyvvezetőnél a házasságkötés előtt, aki megkérdezte, hogy mi is lesz a nevem. Hülyén néztem egy percig, aztán mondtam, hogy ugyanaz lesz, ami eddig volt, vagyis nincs csere, semmi fakszni, marad a lánykori név. Aztán ránéztem a gyerekeim apjára, és láttam, hogy ez bizony rosszul esik neki. Otthon rákérdeztem, és tényleg, meg volt bántva.

Nevükért harcolnak a japán nők

Enyhe lelkifurdalást éreztem, hiszen szerettem, eszem ágában sem volt neki fájdalmat okozni, fel sem merült bennem, hogy ő esetleg arra vágyik, hogy viseljem a nevét. Aztán úgy tűnt, hogy nem zavarja annyira a dolog, mert öt perc alatt megbeszéltük, hogy mindenki a saját, lánykori nevemen ismer, nem akarok mindent újrakezdeni, a gyerekeink viszont az ő vezetéknevét viselik, ettől úgy tűnt, hogy megnyugodott. De továbbra is bántja, erre akkor jöttem rá, amikor néhány hónapja szemrehányást tett, hogy annak idején még a nevét sem voltam hajlandó felvenni. Tekintve, hogy sok évvel ezelőtt volt az esküvőnk, nem is értettem, erre csak annyit válaszoltam, hogy ő meg csak a szertartáson viselte a karikagyűrűjét, azóta sosem, amit én viszont mindig hordok. Ezzel kiegyeztünk egy-egyben – gondolom én, de lehet, hogy nem…

Ez nem csak nálunk érzékeny téma, a baráti körömben rengeteg vicces és meglepő sztori van, volt és lesz emiatt. Például az egyik barátnőm – száz éve férjnél van, remek a házassága – nemrégen bevallotta, hogy utálja a férjes nevét, és ezért változtatott is ezen.

Nemcsak, hogy nem tetszik a férjem neve, de utálom azt is, hogy a hivatalos helyeken olyan hosszan kell aláírnom, mert mögötte ott van a lánykori nevem is. Egyébként sose használom, de valamelyik nap úgy éreztem, hogy ez egy percig sem maradhat így tovább, ezért hivatalosan kértem a névváltoztatást, és visszakaptam, szerencsére simán, a lánykori nevem. Most viszont azon szorongok, hogy mondjam ezt el a férjemnek, aki tuti, hogy kiakad ezen

– mesélte Hédi.

Aztán ott van Kata esete, aki pont ennek a fordítottját csinálta meg. Ő ugyanis azt unta meg, hogy orvos férje nem hordja a jegygyűrűjét.

Halál uncsi, szokványos vezetékneve van mindkettőnknek. Eszembe se jutott felvenni az övét, nem akartam -né lenni. Aztán egyre csak ezt hallgattam, hogy bezzeg a neve nem kellett, évek óta megy ez a cirkusz, én meg mindig azt mondtam, hogy mivel nem hordja a gyűrűjét, ezért nem lehet egy szava sem. Egyszer aztán meguntam a vitát, ha ez neki ennyire fontos, akkor legyen. Berongyoltam a hivatalba, felvettem a nevét, és bementem hozzá a munkahelyére, kezemben a gyűrűjével. Megmondtam, hogy immáron -né vagyok, ő viszont mostantól viselje a gyűrűnket. Nagyot nevetett, felkapott, összecsókolt, és azóta hordja a jegygyűrűjét. Nekem megérte!

Megmondtam, hogy immáron -né vagyok, ő viszont mostantól viselje a gyűrűnket (fotó: Thinkstock)

Amikor hozzámentem a férjemhez, ezelőtt ötvenkét évvel, valahogy evidens volt, hogy ezentúl a teljes nevét viselem majd, a -nével kiegészítve. Aztán jól meg is bántam, na nem az esküvőt, csak a nevet. Huszonévig azon filóztam, hogy ha bemutatkozom, akkor hogyan szólítanak meg, kedves Istvánnénak? Olyan hülye helyzet… Az utóbbi tíz évben már minden bemutatkozásnál hozzáteszem, hogy a keresztnevem Gitta, így legalább meg tudnak szólítani. Ha most lenne az esküvőm, akkor biztosan megtartanám a lánykori nevemet.

Egyébként a legjobb sztorija az anyai szuper nagyimnak van ezzel kapcsolatban, aki özvegyasszonyként nevelte fel a három gyerekét, majd ötvenévesen hozzáment egy pasihoz, akiről 10 nap alatt kiderült, hogy masszívan iszik, ezért a nagymamám azonnal el is vált tőle, és visszavette az eredeti férjes nevét. Hogy hogyan csinálta, az a mai napig rejtély a család előtt. Az elbaltázott házasságáról pedig mindenkinek megtiltotta, hogy akár csak szóba is hozza.