Legyetek már észnél, autósok és biciklisek, életekkel játszotok!

Unom, hogy jössz, mint az őrült, és nem érted, hogy nem azért akarok átmenni a zebrán, hogy téged, aki autóban vagy biciklin ülsz, bosszantsalak, hanem azért, mert dolgom van az út másik oldalán.

Unom, hogy a tápláléklánc legalján érzem magam, amikor gyalog vagyok, mert te képtelen vagy felfogni ésszel, hogy nem gyorsítani kell, ha zebrát látsz, hanem meg kéne találni a féket, mert nekem van elsőbbségem.

Unom, hogy olyan gyalogosnak lenni Budapesten, mintha valami béna videójátékban lennék, ahol vadásznak a kétlábon járó emberekre a kerekeken guruló játékosok.

Kedves gyalogos, ne köszönd meg az autósnak, ha átenged a zebrán!

Friss hírem van: a zebra azért van, hogy a gyalogosok átmenjenek rajta. Ha autóval vagy biciklivel mész az úttesten, akkor meg kell adnod nekik az elsőbbséget, már csak azért is, mert ha elcsapod valamelyiket és belehal, akkor börtönben köthetsz ki. Nem azért találták ki a zebrát, mert olyan szépen néznek ki a csíkok felfestve az útra, hanem mert kell hely mindenkinek, hogy használni tudja az utakat.

Sajnálom, hogy nekem kell szólnom, és nem tanultad meg, miközben a jogsit szerezted, de a zebra nem a tiéd, ahol átengeded nagylelkűen a gyalogost, hanem a gyalogosé. Kutya kötelességed lenne megállni, mert amikor áthúzol előttem és a gyerekem előtt, hogy alig tudom előled elrántani, akkor az olyan, mintha az autóddal a járdán száguldoznál. A zebra egy darabka járda, ahol maximum én, a gyalogos engedhetlek át, ha mégsem akarok átmenni, mert meggondolom magam.

Egyszerűen nem fogom fel, hogy itthon miért ilyen életveszélyes a gyalogosok számára a közlekedés.

Hogy lehet az, hogy autósként és biciklisként nem jut el az agyadig, hogy a vas, ami alattad van, megölhet egy embert, ha nem tartod be a szabályokat.

Megölhet egy gyereket, aki az ovi előtti zebrán át akar menni a kismotorjával, de te nem lassítasz, sőt még adsz egy kis gázt, mert át akarsz érni előtte. Látod, hogy ott toporog az anyukájával, de csak azért sem találod meg a féket.

Ilyenkor a frusztrációdat éled ki? Mert nem létezik, hogy az autósok és biciklisek 90 százaléka ennyire siet, hogy az a húsz másodperces lassítás nem fér bele az életébe. Igen, direkt citálom ide a bicikliseket, mert ők ugyanezt csinálják. Azt hiszik, még kikerülik, azt hiszik, mindent szabad, nekik nem kell megállni a gyalogosnak, pedig mennek ők is olyan sebességgel, hogy ha elcsapnak egy háromévest, az ott hal meg helyben. Én nem gáncsollak el a bicikliúton, te pedig ne üss el a zebrán. Ilyen egyszerű lenne.

Érdekes, hogy ez más országokban jól működik. Amikor Londonban közelítettem az úttest felé, megálltak az autók, ha Hollandiában tettem egy lépést a zebra felé, máris vették az adást, még Olaszországban sem éreztem veszélyben magunkat gyalogosként, pedig az aztán a közlekedési káosz őshazája. De itthon, ha nincs lámpa a zebránál, akkor szobrozhatnék napestig. Aztán amikor elkezdek integetni, meg kiállok az út közepére minden mindegy alapon, még ha el is ütsz, de valahogy át kell juttatnom a gyereket a másik oldalra, akkor még van képed dudálni.

Legyetek már észnél, kedves autósok és biciklisek, hát életekkel játszotok!