nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Család
A házasság játszótere – Mi a fene történik a párkapcsolatok hetedik évében?

A házasság játszótere – Mi a fene történik a párkapcsolatok hetedik évében?

Miért tartanak a szerelmesek a hetedik évtől? Vajon tényleg ekkor történik a legtöbb válás? Tudományos kutatás vagy röhejes humbug? Megkérdeztem egy szexuálpszichológust. Egy biztos: hét éve vagyok férjnél, és hát, mondjuk úgy, hogy van min javítanunk.
Lehoczky Rella
Lehoczky Rella
f Ajánlom

Ki ne hallott volna már a baljós hetedik évről, ami ádáz kaszásként szálldos fekete csuklyában minden kapcsolat felett, hogy aztán egy ártatlannak tűnő évfordulón kegyetlenül lecsapjon a szerelmesekre, azonnali, fájdalommentes halálát okozva ezzel az egyébként csodás románcnak? Bevallom, nem hiszek az effajta misztikumokban, de az is hozzátartozik, hogy tíz év együttlét, hét év házasság után mi is formálódtunk a férjemmel. Együtt és külön-külön is. Szép hetedhét házasságban élek, mégis úgy érzem: fordulóponthoz értünk. Ez így nem mehet tovább, változtatnunk kell!

A párkapcsolatosdi kicsit olyan, mint a játszótér.

Gyerekeinkkel mindig jó program, ezzel nem lehet mellényúlni: a helyszín ugyanaz, a résztvevők csak nagy ritkán változnak, mégsem lehet soha megunni. A játszótéren minden nap más. Télen hóembert építünk, és szkafanderbe burkolva mászókázunk. Nyáron pedig nincs is jobb program, mint a barátokkal sártengert varázsolni a hatalmas homokozóból. A játszótér folyton változik. De minden évszakban nekünk kell megtalálnunk a maga szépségét.

Nagykorú cimborák a placcon

Hinta: Kezdetben csak párban működik. Nagy biztonságban ülsz benne, és semmi mást nem kell tenned, csak élvezni a szárnyalást. Van, aki lök, és van, aki elkap. Zsupsz! Aztán csakhamar megtanulod saját magad a magasba hajtani. Te is dolgozol, hogy a hirtelen lejtmenet után mielőbb újra a csúcsra érj.

Homokozó: Olyan jó alkotni! A semmiből várat építeni. Egyedül lassabban megy az építkezés, és talán nem is annyira izgalmas. De áldozatos munkád gyümölcse egyszerűen csodálatos. Együtt könnyebb. Gyorsabb. Viccesebb. Aztán a szél elfújja a végeredményt, az eső elmossa a remekművet, és másnap kezdhetitek elölről az egészet.

Csúszda: Sorban állsz, türelmesen vársz, hogy végre te is megmászhasd a létrát. Komótosan baktatsz felfelé, aztán kényelembe helyezed magad, körbenézel a játszótér legmagasabb pontjáról, majd lendületet veszel és lecsúszol. Hamar véget ér az eufória, kicsit félsz is a tempótól. De ez bármit megér.

„Nagy biztonságban ülsz benne, és semmi mást nem kell tenned, csak élvezni a szárnyalást.”

Libikóka: Egyedül nem megy. Találnod kell valakit, aki hasonló kvalitásokkal bír, mint te. De még ez sem garancia a sikerre. Folyamatosan munkálkodnod kell azon, hogy mindketten jól érezzétek magatokat. Kell a kompromisszum, az energia és az önzetlenség. Macerás szintbe hozni azt a fránya mérleget.

Mókuskerék: Pengeélen táncolsz. Kalandos fennmaradni és legyőzni a fizika összes törvényszerűségét. Nem csak elhatározás, izomerő is szükséges a kívánt állapot fenntartásához. De aztán hamar meg lehet unni azt a fene nagy monotonitást. Hiányozni kezd a hinta.

Férjemmel évek óta mindketten ezen a különleges játszótéren élünk, de háromfelé szaladunk. Amíg Csipivel építek homokvárat, addig férjem Nulira és Mircsire vigyáz a csúszda mellett. Egy hajóban, egy irányba evezünk. De olyan sok körülöttünk a befolyásoló tényező: tavaszi fuvallat, haragos vihar, tikkasztó hőség, egybefüggő jégtáblák. Természetszerű, hogy ennyi idő után már nem csak magunkkal vagyunk elfoglalva, már nem csak a rózsaszín cukormázzal leöntött szerelmünkön van a hangsúly.

De tényleg csődöt mondhatunk idén? Miért vízválasztó a hetedik év? Kell aggódnunk a március végi házassági évfordulónkon?

„Valójában nem megalapozott az, hogy a hetedik évben bármilyen szempontból is nehezebb lenne a párok élete, vagy ez fordulópontot jelentene” – szögezi le Füredi Krisztián szexuálpszichológus, párterapeuta.

Sokkal inkább arról van szó, hogy ekkorra már máshol tart a kapcsolat, mint korábban: már a párkapcsolati és családi élet másik fázisában, amely jelentősen nehezebb lehet. A lila köd már elmúlt ekkorra. Az az első fázisa a párkapcsolatnak, amikor a hasonlóságok a legszembetűnőbbek: amikor a testi-lelki kémia a legerősebb, amikor úgy érezzük, hogy annyira megtaláltuk valódi párunkat, hogy mindent meg akarunk tenni azért, hogy ez örökre tartson. Ilyenkor még biztosak vagyunk abban, hogy ez mindig ennyire jó lesz, és minden problémát megoldunk. Ez a lila köd később felszáll, és elkezdjük reálisabban látni a másikat: észrevesszük a különbözőségeket, megjelennek a nehézségek, a felek elkezdenek eltávolodni egymástól. Ekkor idővel fordulóponthoz ér a kapcsolat, vagy fokozódik az eltávolodás és ez szakításhoz, elhidegüléshez vezet, vagy pedig megtanulják tudatosan működtetni a kapcsolatot, és mélyebben elköteleződnek a párok. Mindennek a krízise eshet a hetedik évre is akár, de addigra már mindenképpen távoli a kezdeti szimbiotikus időszak, és ezzel meg kell küzdeniük a feleknek. 

„A lila köd később felszáll, és elkezdjük reálisabban látni a másikat: észrevesszük a különbözőségeket, megjelennek a nehézségek, a felek elkezdenek eltávolodni egymástól.”

A mi házasságunk hamar kerekedett nagycsaláddá. Az esküvő után másfél évvel megszületett Csipi lányunk, majd alig két és fél év múlva egyszerre bújt világra Nuli lányunk és Mircsi fiunk. Ma már egy darab nagycsoportos és két darab kiscsoportos ovissal büszkélkedhetünk. Velük teljes az életünk. Most övék a főszerep. Házasságunk néhány éve csak statisztál a három szupersztár mellett: a csillogásból kevés jut most nekünk, a gázsink csupán csak zsebpénz, a vörös szőnyeg közelébe sem jutunk, és nem rólunk szólnak a hírek.

Idő kellett ahhoz, hogy észrevegyük egyre csökkenő mellékszerepünket. Most jött el a pillanat, hogy végre újra magunkkal is foglalkozzunk. Nőként és férfiként külön-külön, ezzel egy időben pedig muszáj lényegesen többet szorgoskodnunk feleségként és férjként.

A címszerepben továbbra is a srácok maradnak, de közben időt kell szentelni hétmérföldes házasságunkra is. Különben észrevétlen eljön a nap, amikor nem lesz, aki meglökjön a hintában, vagy homokozhatok tökegyedül a játszótér kellős közepén.

„A család szempontjából szintén más ez az időszak. A gyermek(ek) előtt van a párnak a legtöbb ideje együtt, ekkor jut a legtöbb minőségi idő is. Ezután pedig a kisgyerekes-családi időszak következik, amely éppen ellentétes az előzővel, relatíve sok egymásra szánható idő minimalizálódik, a kisgyerekek rengeteg energiát és időt igényelnek. Így ez a fázis az előző könnyedségével szemben maximálisan fárasztó és kimerítő, és a pár számára is sokkal több külön feladatot és külön töltött időt jelent. Így mind a párkapcsolat fejlődése, mind pedig a család fejlődése erre az időre nagy eséllyel egy nehezebb szakaszba kerül. Még ha a hetedik év nehézsége teljesen megalapozatlan is, azért fontos látni, hogy ekkorra a párkapcsolatok többsége számos kihívással és krízissel néz szembe” – erősített meg Füredi Krisztián abban, hogy bizony nemcsak szülőként melós ez a nagycsaládosdi.

„Kellenek a közös pillanatok, amik csakis kettőnket érnek. Amik ránk tartoznak.”

Nagyon szeretem a férjem. És ő is a feleségét. De ennyi idő után ez már bizony kevés. Talán most először érzem, hogy a házasság egy másodállás: szellemi és fizikai munka egyszerre. Hét év holtomiglan ide, az a négyzeten holtodiglan oda, a folyamatos törődés nem matematika! Bár tény, hogy én most fáradtam el mindenben, mégse kenem erre az évre. Nem utálom a hetediket! Sőt, igyekszem sokkal jobban megszeretni.

És hogy mit teszünk a férjemmel, hogy hullámozzon a mi hétesztendős tavunk? Sokkal tudatosabban próbálunk időt szakítani egymásra.

Mindig is sokat beszélgettünk, de most próbálunk emellett randizni is: ha a gyerekeket nincs is kire bíznunk, miután elaludtak, kettesben megnézünk a kanapén egy filmet vagy elszürcsölünk egy pohár bort a teraszon. Néha (de tényleg csak nagy ritkán) elszökünk moziba, színházba vagy csak lopva megiszunk egy kávét ebédidőben. Apró, de annál fontosabb lépések.

Utoljára a nászúton voltunk kettesben, amióta gyerekeink vannak, mindig visszük őket is nyaralni. A minap elővettem egy befőttesüveget, és rákanyarítottam Rómát. Én is, a férjem is mindennap teszünk az ibrikbe valamennyi pénzt, és úgy tervezzük: oda ősszel pár napra csak férj-feleségként utazunk. Jó ránézni. Minket szimbolizál. Mert kellenek a közös pillanatok, amik csakis kettőnket érnek. Amik ránk tartoznak. Olyan jó anyának lenni! Csodás az apaság! De hiányzik, hogy „hétéves feleségként” tündököljek a „hétéves férjem” oldalán. Hát most újra előtérbe toltuk kettőnk privát életét.

Néha ráfér egy renoválás, korszerűsítés erre a játszótérre. Van, hogy elhasználódik. Nem baj! Újra kell festeni a hintát, több homokot kell hozni a homokozóba, ki kell cserélni a mókuskereket és tatarozni kell a libikókát. Megérdemli ez a hely a teljes felújítást, hiszen annyi öröm ért itt már bennünket hét év alatt!

Játszótéren lenni mindig jó. De akkor az igazi, ha van egy örök játszópajtás is mellettünk.

Megosztás Facebookon