nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Család
Nők, akik köszönik, de nem akarnak gyereket szülni

Nők, akik köszönik, de nem akarnak gyereket szülni

Miért számít sokak szemében szégyennek, de legalábbis érthetetlennek, ha nem akar egy nő gyerekeket szülni? Miért tartja magát megingathatatlanul az az elvárás, hogy márpedig ha nőnek születtél, akkor kutya kötelességed szaporodni? És milyen indokkal nem akarnak anyává válni, akik így döntenek?
Kun Gabi
Kun Gabi
f Ajánlom

A környezet elítéli azt a nőt, aki nem érzi magában az elhivatottságot a gyermekvállalásra, de legalábbis furcsán tekint rá. Pedig elvárások miatt szülni sokkal nagyobb hiba, mint hallgatni az ösztönökre és nem vállalni gyereket, ha nem jön belülről a késztetés. Csak azért életet adni egy babának, mert az anyám ezt akarja, vagy mert az anyósom nem hagy vele békén, esetleg mert már minden barátnőmnek van, sokkal inkább elítélendő kellene hogy legyen, mint az, amikor egy nő őszintén bevallja önmagának és a környezetének, hogy nem érzi élete céljának egy, kettő, három gyerek terelgetését.

Az olyan nőkre, akik nem akarnak gyereket, rögtön rányomják a bélyeget, hogy biztos azért gondolkodnak így, mert önzők: nem képesek mással foglalkozni a saját boldogságukon kívül.

Vagy azt mondják rájuk, hogy karrieristák, inkább pénzt akarnak, mint gyereket, és utazgatnak bele a világba, ahelyett, hogy szent kötelességüket teljesítenék és hadrendbe állítanák a méhüket a népességnövekedés szolgálatában. Teljes mértékben igazságtalan ítélkezések ezek, amik kéretlenül is bele akarnak szólni egy ember, egy nő legmélyebb magánügyébe.

Sosem láthatunk bele, hogy mi zajlik a másik ember életében, lelkében, milyen valós motivációk mozgatják, amikor úgy dönt, hogy nem akar gyereket. Gréta például senkinek sem akar ártani, mégis szabályos hadjáratot indítottak ellene, amikor kijelentette, hogy nem fog szülni.

„Már 30 éves korom óta hallgatom, lassan tíz éve, hogy miért nem szülök már, hol van már az unoka. A kedvencem az volt, amikor anyám és az anyósom egyszerre, kétfelől hajtogatta, hogy minek mentem akkor férjhez, ha nem babázok le azonnal.

Mintha a kettő egymásból következne, a fejükben úgy van, hogy aki férjhez megy, az csakis azért teheti, hogy szüljön egy raklapnyi gyereket. Hát én nem. Én azért mentem férjhez, mert szeretem a férjemet, és vele akarom leélni az életemet.

Együtt hoztuk meg a döntést, hogy nem szeretnénk gyereket, több indokunk is van rá. De persze egyiket sem értik meg a szüleink. Szerintük nem tudjuk mit csinálunk, és majd megbánjuk, amikor már késő lesz. Azaz már most is késő van, mert mindjárt negyvenéves vagyok, talán már ki is futottam az időből.

De egyelőre nem bántuk meg a döntésünket, nagyon szeretünk kettesben élni. Jól is élünk, nem akartuk ezt felborítani egy gyerekkel. Az a helyzet, hogy sosem volt bennem az a késztetés, hogy mindenképp szülni akarok, kislányként sem álmodoztam arról, hogy egyszer majd babám lesz, úgyhogy én teljesen elégedett vagyok így.

Ráadásul minden gyerekes barátunktól csak a panaszt hallgatjuk, hogy mennyire nehéz a gyerekkel.

Nem hagyja aludni a szüleit, nem eszik, nem pisil a bilibe, hisztériázik, aztán majd nem tanul, nem fogad szót, nem hallgat a szülőkre… Hát kinek kell ez? Nekem nem.”

Gréta nincs egyedül ezzel, a statisztikák szerint is fogy a gyerekszülési kedv Magyarországon.

Ennek lehet, hogy többségében nem is az az oka, hogy sosem terveztek gyereket a nők, mint Gréta, hanem sokan nem látják biztosnak a jövőjüket, és nem mernek belevágni a gyerekvállalásba.

Kevesebb gyerek született tavaly

A KSH friss adatai szerint: „Az előzetes adatok szerint 2017-ben a születések száma 1,6%-kal elmaradt a 2016. évitől, a halálozásoké pedig – az év eleji jelentős, a tetőző influenzajárvánnyal is összefüggő halálozási növekmény miatt – 3,7%-kal meghaladta azt. Ennek következtében a természetes fogyás 40 100 fő volt, 6110-zel több, mint egy évvel korábban. 91 600 gyermek jött világra, ami 1463-mal, 1,6%-kal kevesebb, mint 2016-ban. Ezer lakosra 9,4 élve születés és 13,5 halálozás jutott.“ Forrás

Zsuzsi esetében pont ez a helyzet. Fél attól, hogy nem tudná rendesen felnevelni a gyereket, ha szülne, mert így is küszködnek a napi betevőért a férjével. Bár pont az anyagiakban sosem lehetünk biztosak. A pénz jön-megy mindenkinél, és valahogy megoldódik a gyerekek körülötti kiadások kérdése. Zsuzsi másként érzi.

„Nem vagyunk túl jómódúak, és annyira bizonytalan körülöttünk minden, bármikor kirúghatnak, vagy felmondhatják az albérletünket, hát erre hogyan vállaljunk gyereket? Amikor minden hónapban úgy kell kisakkozni az utolsó napokat a pénzünkből, akkor nehéz arról álmodozni, hogy legyen egy babánk.

Arra esélyünk sincs, hogy saját lakásunk legyen, félünk felvenni olyan nagy hitelt, amivel belevághatnánk egy lakásvásárlásba, mert nem olyan betonbiztos a munkahelyünk, hogy biztonsággal mondhatnánk, hogy tudjuk fizetni húsz éven keresztül.

A gyerek pedig hosszútávra szól, nemcsak a születését kell megoldani, kifizetni az orvost és megvenni a babakocsit, hanem utána egész életünkben szeretnénk anyagi biztonságot nyújtani neki.

Úgy szeretnénk nevelni a gyerekünket, hogy ne kelljen rágni a körmünket, ha kinövi a cipőjét, hogy miből veszünk neki újat, és szeretnénk olyan helyzetben lenni, hogy megvehessük neki az egészséges ennivalókat, ne pedig azt vadásszuk, mi akciós a polcokon.

Szerintem ez inkább felelős döntés, mert amíg nem tudom neki a nyugodt és biztonságos gyerekkort megadni, addig miért szüljem meg azért, hogy csak problémákkal szembesüljön?

Most vagyunk harmincöt évesek a férjemmel. Jelenleg teljesen reménytelen tűnik, hogy valaha anyagilag javuljon a helyzet. Hogy szüljek egy olyan helyre, ahol nem biztos, hogy maradhatunk, olyan körülmények közé, amik bármikor megváltozhatnak?!”

Megosztás Facebookon