Élete 15. triatlonversenyét teljesítette súlyos beteg öccsével ez a kisfiú

Nagyon sok cikket írtunk már itt, az NLCafén a testvéri szeretet hatalmáról. Személyes kedvencem a Down-szindrómás Nándi és kishúga története, aki szívmelengető mesét írt bátyjáról. És biztosan emlékeztek még a Sebestyén Balázsék reggeli műsoráért rajongó autista kisfiúra, Álmosra, akiről 11 éves bátyja írt megható fogalmazást.

Most egy hasonlóan szívbemarkoló történet következik.

Amikor a kisöcsém, Lucas megszületett, az orvosok azt mondták, soha nem fog beszélni, járni és az sem biztos, hogy megéri a tizedik születésnapját. De most, pár hónappal a születésnapja után a 15. triatlonunkat csináltuk meg együtt.

Egy videó, ami tökéletesen összefoglalja a testvéri szeretetet

Ezzel az erős felütéssel indul a Great Big Story kisfilmje, amely Noah Aldrich-ról és öccséről, Lucasról szól. Lucas egy ritka genetikai rendellenességgel, lissencephaliával született, ami azt jelenti, hogy az agykérge nem barázdált, hanem sima a felszíne. A kisfiú nem tud önállóan enni, járni és beszélni, és a tudomány mai állása szerint soha nem is lesz képes egyedül ellátni magát. De mindezek ellenére nagyon boldog, kiegyensúlyozott gyerek. Imád emberek között lenni, és testvéréhez különlegesen erős szálak fűzik. „Amikor meglátja Noah-t, azonnal felragyog az arca, és hadonászni kezd a kezével. Ez az ő kis örömtánca” – ahogy a fiúk anyukája fogalmaz. És Noah is imádja az öccsét.

„Mindent szeretek benne, ő egyszerűen tökéletes” – mondta a fiú egy korábbi riportban.

Nagyjából négy évvel ezelőtt Noah triatlonozni kezdett, de nem akarta, hogy a testvére kimaradjon az élményből. Bár Lucas önállóan sosem lesz képes futni, bringázni és úszni, mégis együtt vesz részt bátyjával minden egyes versenyen. Az úszásnál egy gumicsónakban húzza őt maga után Noah, a kerékpározásnál egy utánfutóban viszi magával, amikor fut, akkor pedig egy speciális kerekesszékben tolja maga előtt Lucast.

Azért viszem Lucast mindig magammal, mert ő sajnos nem tud sportolni, így viszont mégis van valami, amit rendszeresen együtt csinálunk. A verseny előtt mindig nagyon ideges vagyok, szerintem ez nem is fog változni. Az nem érdekel, hogy hányadikok leszünk, csak azt nem szeretném, hogy esetleg Lucas megsérüljön valahogyan.

Aztán eljött a 15. verseny napja, és persze most is flottul ment minden, ahogy mindig.

„Néha azt érzem, édes istenem, csak legyünk már túl az egészen minél előbb. De aztán meghallom Lucas hangját, ahogy biztatni próbál, és az újra erőt ad” – meséli Noah mosolyogva.

„Noah fizikailag és mentálisan is borzasztóan erős. Azért vesz részt ezeken a versenyeken, hogy a testvérét boldoggá tegye. Minden nap ajándék ezekkel a fiúkkal. És mi hálásak vagyunk minden egyes percért, hiszen nem tudhatjuk, meddig versenyezhetnek még együtt. Bármelyik versenyük lehet az utolsó. De a példájuk reményt és erőt ad az embereknek, és mi hihetetlenül büszkék vagyunk rájuk” – mondják a fiúk szülei.

A család egyébként nagyon aktív életet él, azt szeretnék, ha a gyerekeiknek minél több élményben lenne részük. Voltak már együtt síelni, utaztak repülővel, és természetesen Disneylandben is jártak a fiúkkal.