nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Család
Az igazi csoda – idén karácsonykor Julia Roberts az összes könnycseppedre igényt tart

Az igazi csoda – idén karácsonykor Julia Roberts az összes könnycseppedre igényt tart

A színésznő, aki évente szigorúan csak egy filmfőszerepet vállal, idén egy könnyfakasztó történetben szerepel. A mese egy kisfiúról szól, aki a betegsége miatt torz arccal lép be először az iskola kapuján tízéves korában. Az igazi csoda egy megható történet arról, hogy egy család hogyan tesz meg mindent azért, hogy beteg gyerekük teljes, boldog életet élhessen.
TóCsa
TóCsa
f Ajánlom

Treacher Collins-szindróma. Minden tízezredik gyerek jön világra ezzel a születési rendellenességgel, ami számos, az arcon és a fejen látható torzulást okoz, és sok formában jelenhet meg a betegen. Amikor Isabel és Nate második gyermeke megszületik, ők maguk is megdöbbenve látják meg a szülőszobában, mi vár rájuk. Mert a kis Auggie minden, csak nem egy hétköznapi kisfiú. A szülés után tíz évvel vesszük fel legközelebb a fonalat, amikor Auggie életében nagy változás köszönt be: annyi műtét után végre az egészségi állapota és a lehetőségekhez képest az arca is helyrejönni látszik, ezért a családjával úgy döntenek, itt az ideje megpróbálni, hogy közösségbe járjon. Csakhogy ez a közösség a kisiskolásoké, akik pont a kendőzetlen őszinteségükről híresek, és nem fognak tapintatosan reagálni, ha csatlakozik hozzájuk egy eltorzult arcú kisfiú.

A kiindulópont: egy igaz történet

Az igazi csoda sztorija pont olyan, hogy az ember gyanakodva azt gondolná, biztosan igaz történet alapján készült, de ez nem teljesen igaz. A film alapjául szolgáló regény (nálunk Csodácska címmel jelent meg) írója, R.J. Palacio egyáltalán nem érintett a betegségben, volt viszont egy fontos, meghatározó élménye. Egyszer a kisfiával egy fagyizóban járt, ahol előttük a sorban megláttak egy Treacher Collins-szindrómában szenvedő kissrácot az anyukájával. Palacio fia az eltorzult arcú kisfiútól annyira megrémült, hogy elsírta magát, és ki kellett vele menni a fagyizóból.

Az író hazaérve gondolkodott el azon, milyen lehet az élete egy olyan gyereknek, aki egész életében ilyen erős reakciókat vált ki a környezetéből, és folyton azzal kell szembesülnie, hogy az emberek bámulják, sőt rosszabb esetben még undorodnak is tőle.

Milyen erős szülő-gyerek kötelék kell ahhoz, hogy ennek ellenére egy ilyen betegségben szenvedő gyereknek normális gyerekkor lehessen? A találkozás a fagyizóban annyira mély hatással volt Palaciora, hogy a jelenetet a könyvébe is beleírta, és az abból készülő filmbe is belekerült. Vagyis ezt a pár percet leszámítva minden, amit a filmben láthatunk az írói fantázia szüleménye, de ez nem jelenti azt, hogy ne éreznénk kényelmetlenül igazinak.

Owen Wilson és Julia Roberts (Fotó: Profimedia)

Realizmus helyett humanizmus

Persze Az igazi csoda nem egy olyan dráma, aminek a végén a szívünk darabokra tépve hever a mozi padlóján, és egy héttel később tudjuk csak összeszedni onnan, hanem egy szomorú és vidám jelenetekkel is telitűzdelt, igazi karácsonyi szezonra szánt családi mozi. Vérbeli tearjerker, vagyis olyan film, ami gátlástalanul a nézői könnycseppekre pályázik, de van annyira humanista és pozitív, hogy a végén nem hagy minket kétségbeesve, hanem felcsillantja a reményt, sőt ennél tovább is megy: vérbeli hollywoodi happy enddel ajándékoz meg minket.

Persze azon lehet vitatkozni, hogy egy Treacher Collins-szindrómás gyermeket nevelő család történetét mennyire szerencsés pont túltolt hegedűszó kíséretében hollywoodiasra hangolni, de nézzük a dolog pozitív oldalát: így legalább olyan nézők is beülnek rá, akik egy realistább megközelítésű filmre sosem váltanának jegyet, és a pénzükért kapnak egy szép, szívhez szóló, humanista mesét az emberi kitartás és a jó lélek diadaláról. Azért ez nem akkora tragédia, igaz?

Julia Roberts és Jacob Tremblay (Fotó: Profimedia, Landmark)

A jó és a rossz giccs

Teljesen megértem, ha valaki giccses filmnek tartja majd Az igazi csodát, mert magam is annak tartom, de ez még nem jelenti azt, hogy rossz is lenne. Ugyanis Stephen Chbosky mozija nem az a rossz fajta, számító giccs, ami semmi mást nem akar a könnyeinken és a jegyre szánt pénzünkön kívül, hanem az a fajta giccs, aminek van szíve és lelke. Emberiek a karakterei, és ha a történet néhány fordulatát és a happy end felé száguldó sztori végét nem hisszük is el, ezeket a karaktereket igen. Jacob Tremblay A szobában még zseniális volt, ám azóta annyi rossz filmben szerepelt, hogy azt hittem, hamarosan eltűnik a süllyesztőben, de Az igazi csoda Auggie-jaként egy maszk alá bújva is nagyon szerethetően játszik. Julia Robertsnek pedig az anyaszerep nemcsak az életben áll jól, hanem a mozivásznon is, és nem csoda, hogy Auggie-ból boldog kisfiú lesz, ha az édesanyja ilyen világhírű mosollyal néz rá nap mint nap. Egyedül szegény Owen Wilson kapott kissé alulírt szerepet, amivel nem is nagyon tudott mit kezdeni. Ő a támogató, jó fej apuka, és… És ennyi.

Egy történet, sok nézőpont

A filmnek azonban van egy meglepetésszereplője, aki titokban ellopja a rivaldafényt a többiek elől. Ő Via, Auggie elképesztő türelemmel és jófejséggel megáldott nővére, aki egész életében zokszó nélkül viselte, hogy az öccse mellett mindig háttérbe szorult, és sosem kapta meg a szüleitől azt a figyelmet, amit gyerekként igényelt volna. Az igazi csoda nagy trükkje, hogy több nézőpontból is elmeséli a történetet. Auggie után Via (az Olivia rövidítése) következik, majd Auggie első iskolai barátja, Jack Will kerül sorra, hogy végül megismerhessük Via legjobb barátnőjének, Mirandának a sztoriját is.

Ezek a különféle nézőpontok nem kioltják, hanem kiegészítik egymást, hiszen általuk lesz kerekebb, izgalmasabb és sokrétűbb a történet, bár az is igaz, hogy Stephen Chbosky rendezőnek nem igazán sikerül eltalálnia az arányokat.

Jack Will szála például a többihez képest feltűnően rövid lett, és valahogy mintha ezt a sok szempontú mesélési elvet nem sikerült volna végig tartani. Szerencsére pont Via szála lett az egyik legkidolgozottabb, ugyanis az Auggie nővérét játszó Izabela Vidovic igazi őstehetség, aki simán ellopja a reflektorfényt még a vakító mosolyú Julia Roberts elől is. Ez pedig nem kis szó.

Jelenet Az igazi csoda című filmből

Egy nagy, kegyes hazugság

Az igazi csoda az a fajta, karácsonyi szezonra szánt film, amiben még az sem zavar igazán, hogy majdnem az összes nagyobb érzelmi kinyilatkoztatás nagyközönség előtt történik, amerikai módra, mintha a négyszemközt vagy családi körben kimondott érzelemnyilvánításnak nem volna semmi értéke. Sőt, még azt is elnéztem a filmnek, hogy Auggie iskolai konfliktusait egy-egy erőltetett bullying jelenettel próbálta megoldani. Elnéztem a túltolt, túlságosan a könnyzacskóinkra telepedő filmzenét, és azt is, hogy ez a film hazudik nekünk. Mert sajnos a filmben látottakkal ellentétben a Treacher Collins-szindrómában szenvedők élete nem válik humanista szeretetparádévá. Igen, Az igazi csoda hazug film, de nem rosszindulatúan hazudik.

Azért hazudik, hogy megmelengesse a szívünket, és reményt adjon nekünk az emberiségben. Márpedig tudomásom szerint ezt hívják kegyes hazugságnak. Az pedig még belefér, ugye?

Megosztás Facebookon