Férfiak mondják el, hogy miért nem akarnak soha, de soha gyereket

Sokkal rosszabb, amikor már szülő az ember, és akkor jön rá, hogy egyébként semmi kedve hozzá. Természetesen tudom, hogy vannak szuper apukák és anyukák, ez a cikk most nem róluk szól. Az ismerősi körömben sok a kisgyerekes család, és látok klassz apukat, meg olyanokat is, akik úgy érzik, nem erre vállalkoztak. Az egyik barátnőm férje például nem bír leszakadni a haverjairól, akik egyébként egy 200 km-rel arrébb lévő városban laknak, és simán otthagyja hétvégére a kis gyerekkel a feleségét. És persze nem arról van szó, hogy évente kétszer, hanem nagyjából havonta kétszer. Azért az elég gáz.

A múltkor egy másik barátnőm fakadt ki, hogy azt mondta neki a férje, az az egyetlen öröme az életben, hogy borbélyhoz járhat. „Hát, köszi szépen, itt a két kis gyerekünk, az életünk, és ezt tudod mondani, de komolyan?” – hangzott a válasz a feleségétől, a barátnőmtől. Persze nincs szülők iskolája, és valójában senki, és semmi nem készít fel arra, hogy konkrétan mi vár rád, ha szülő leszel. Én ezért tartom korrektnek az olyanok vallomását, akik nyíltan vállalják, hogy ők nem akarnak apák, anyák lenni, mert nem nekik való. A Whisperen találtam a következő mondatokat férfiaktól, amiben elmagyarázzák, hogy ők miért nem akarnak apukák lenni:

Nem akarok apa lenni, mert nem akarok hibázni. Nem akarom ugyanazt a hibát elkövetni a gyerekemmel, amit apám velem elkövetett.

Mindenkinek azt mondom, hogy azért nem akarok gyereket, mert nincs rá pénzem. De valójában félek, hogy erőszakos apa lennék. Egyszer voltam mostohaapa, és akkor voltak agressziókezelési problémáim.

A korombeli nőknek általában van gyerekük, de én nem akarok gyerekes nővel randizni. Az apaság nem nekem való.

Engem örökbe fogadtak, és azért nem akarok gyereket, mert tudom, milyen az, ha nem akarnak a szüleid.

Nem akarok gyereket, mert szerintem nem bírnám, és elhagynám őket a végén.

Azért nem akarok apa lenni, mert félek, hogy bántanám a gyerekem.

Nem akarok apa lenni, mert egyszerűen nem szeretem a gyerekeket, és kész.

Azért nem akarok gyereket, mert akkor az egész egyéniséged átváltozik „apává”, és én azt nem akarom.

25 éves vagyok, de nem akarok gyereket. Én magamnak akarom azt az időt, amit a gyerekkel töltenék.