Én aputesttel vagyok boldog, és kész! – előtte-utána fotó

Ha annyi ezerforintosom lenne, ahány kiló fel-le rohangált már rajtam az életben, akkor valószínűleg rég nem ezeket a sorokat írnám, itt Óbudán, de ha írnám is, inkább valami guszta villában tenném, mondjuk a Földközi-tenger partján, és boldogan hagynám, hogy a sós levegő cirógassa az arcomat. Lényeg a lényeg: a kilókkal való küzdelemről van éppen elég élményem, ahogy közületek is sokaknak. Volt, amikor minden nap kényszeresen ellenőriztem a súlyomat és ezer kalóriás szigorú diétán tengődtem, ami persze hosszútávon totál tarthatatlan volt, és semmi mást nem eredményezett, mint falásrohamokat, ruhatárcserét és lelkifurdalást.

A most következő fiatalember is hosszú évekig élt nagyon szigorú szabályok szerint, de aztán történt valami: megnősült és gyerekei születtek. És most posztolt magáról egy nem éppen szokványos előtte-utána fotót, amit egyszerűen imádunk:

„Az első képen 65 kiló voltam, a másodikon 81 vagyok. A kettő között 4 év telt el, megnősültem és született két gyerekem. Azt kérditek, hogy csináltam?

A válasz egyszerű: jókat ettem a várandós feleségemmel, plusz legurítottam jó néhány sört is időközben. Kemény munka volt, és igazán büszke vagyok az eredményére.

A feleségem és én is nagyon egészségesen éltünk, és rengeteget sportoltunk, mielőtt először terhes lett. Amikor aztán kiderült, hogy babát várunk, azt mondtuk: oké, akkor itt az ideje, hogy élvezzük egy kicsit az életet. Voltak napok, amikor csirkeszárnyat ettünk reggelire és pizzát ebédre. Aztán éjfél körül szembejött egy Taco Bell hirdetés, és akkor én felkeltem, és hoztam neki, amit éppen megkívánt. És nem tudtam volna elnézni, hogy magányosan falatozik, ezért jó férjként viselkedtem, és csatlakoztam hozzá. Amikor aztán megszületett a fiunk, a párom villámgyorsan kezdett visszafogyni – hála a szoptatásnak.

Aztán terhes lett a kislányunkkal, és az ördögi kör kezdődött elölről. Két gyerek mellett pedig már korántsem olyan könnyű az embernek visszanyerni a régi alakját. A párom éjszakás nővér, én az építőiparban dolgozom. Leginkább reggelente találkozunk, mielőtt munkába indulok, annyira feszített a tempónk. Időm szinte csak akkor magamra, miután a gyerekek elaludtak.

Úgyhogy úgy döntöttem, mostantól aputestem lesz, és kész. A pocakom a szimbóluma annak, hogy boldog apa és férj vagyok. Nincs kockás hasam? Kit érdekel? Van két csodálatos gyerekem és egy tündéri feleségem!”