Az a rettenetes, hogy az emberi kor nem végtelen – így kellene élnünk a nyugdíjas éveinket

Amíg az ember fiatal, és nap mint nap beáll a futószalag mellé, és húzza az igát, bele sem gondol abba, hogy milyen lesz majd nyugdíjasnak lenni. Milyen, amikor a hétköznapok strukturáltsága a munka befejezésével egyszer csak megszűnik, és az ember kénytelen maga hasznos tartalommal megtölteni a mindennapokat.

Ha újra a nyakadba szakad a szabadság: így tedd színessé a nyugdíjas éveket

Elsőre ez talán idillien hangzik, de valójában a legtöbb embernek komoly krízist jelent, amiből nem is tud mindenki kikecmeregni. A The Nuts filmstúdió három filmjének szereplői azonban élő példák arra, hogy az időskor is lehet nagyon hasznos és izgalmas időszak az ember életében.

Az ÖregHarcos egy dokumentumfilm-sorozat életvidám, izgalmas idős emberekről, akik a nyugdíj után kezdtek bele az önmegvalósításba, és döntik meg példájukkal az öregkorra vonatkozó sztereotípiákat. Az első rész főszereplői:

• Feri bácsi, aki nyugdíjazása után ébredt rá, hogy tehetsége van a festészethez, és ma már ez a tevékenység tölti ki a napjait.
• Tóthné Kata, aki 60 éves kora után döntötte el, hogy visszaül az iskolapadba,
• Fahidi Éva holokauszt-túlélő, aki 90 évesen tanult meg táncolni egy színdarab kedvéért, és nagyon fontos dolgokat mond az életről, annak értelméről a filmben. Az egyik tételmondat tőle:

A Zsigerből címet viselő második részben megismerhetjük Szabó Gyuri bácsit, a bükki füvesembert, aki nyolcvanon túl jutott karrierje csúcsára. Bár kisgyermekként megtanította nagyanyja a népi gyógyításra, de a világ csak nyugdíjas éveiben fogadta el a gyógymódjait, azóta már egészen Indiáig eljutott a híre. Azt mondja, szeretne száz évig élni és dolgozni.

A másik főszereplő Béla, a diakónus és lovasíjász, akit egész életében a kíváncsiság hajtott: volt tévéműszerész, hallgatott pszichológiát, filozófiát, aztán a katolikus egyház szolgálatába állt, majd gondolt egy merészet, és lovasíjásznak szegődött. Ő a jelenlegi legidősebb lovasíjász az országban.

Az Új utakon című legfrissebb epizódban először Krisztina életébe pillanthatunk be. Az asszonynak a közigazgatás volt az élete, egy idő előtti, kényszerű nyugdíjazás miatt szembesült azzal, hogy mit jelent a társadalom szemében öregnek lenni. Hosszú időbe telt, de végül sikerült leküzdenie a depressziót és bebizonyította, hogy idősen is hasznos alkotó tud lenni. Most aktív nagymama, szabadidejében pedig egy alapítványnak segít, ahol lakóotthonokban élő gyerekeknek, fogyatékkal élőknek szerveznek programokat.

Végül elérkezünk Lehelhez, az öreg hippihez, aki 1968-ban Franciaországban létrehozta az akkori legnépszerűbb kommunát Peter Kassovitz-cal (Matthieu Kassovitz édesapjával), ma pedig nyolcvanhoz közel a Fülöp-szigeteken él, agyagházakat épít, és a világ megmentésén fáradozik. 

Ha akartok egy kis lélekemelő tartalmat vinni a napotokba, szánjatok rá egy órát, és nézzétek meg mindhárom filmet!