“Az anyák napjával engem vallatni lehetne” – Zsuzsa hét gyerek nevelőanyukája

Mióta vagy nevelőszülő?

Hét éve. Másfél évig segítő voltam a faluban, akkor döntöttem el, hogy jó lenne beállni. A saját gyerekeim már felnőttek, két unokám is van. Nekem is sanyarú sorsom volt gyerekkoromban, éltem intézetben, és akkor eldöntöttem, hogy ha módom van ezeken a gyerekeken segíteni, megteszem.

Te miért kerültél intézetbe?

A szüleim elváltak, és anyám bosszúból megmutatta, ki az úr a házban, mert nem azt csináltam, amit ő mondott. Hetedikes koromban fél évet éltem intézetben Gencsapátiban, de nekem az elég volt. Négyen voltunk testvérek, anyám háromszor elvált, nagyon szerette a férfiakat, nekem már nem tudta megmondani, mit csináljak. Mikor megszületett az első gyerekem, anyu mondta, hogy bocsássak meg, kezdjük újra. Akkor megpróbáltam vele jóban lenni, de betartott nekem. Megint szakítottunk. Ma is él, de nem tartjuk a kapcsolatot. Én se vagyok jó példa, mert a nálam élő gyerekeknek azt tanítom, hogy tiszteljék a szüleiket, közben én sem vagyok jóban a sajátommal. Sajnos a gyerekeket nagyon felkavarja a szüleik látogatása, és a szülő tehet róla, hogy ide került a gyerek. Nagyon nehéz a lelküket ápolni egy látogatás után, vagy ha az egyikhez jön valaki, a másikhoz nem.

Hány gyerek él most veled?

Hét. Egy 16 éves, két 13 éves, egy 11 éves, egy elsős és két 6 éves, akik ovisok.

A picikkel vagy a nagyokkal jössz ki jobban?

A két kicsi egy éve érkezett, ők nagyon nehéz esetek. A többiek már 5-6 éve vannak itt, ők beálltak a sorba, elfogadnak engem. A gyermekfaluban kezdtem, az Olló házban voltam belső nevelőanya. El akartuk adni a házunkat, nem sikerült, gondoltam egy nagyot, hazahoztam őket.

Miért költöztél haza?

Az SOS szabályai szerint havi öt napot haza kellett jönnöm, ki kellett vennem a szabadságot. A gyerekeknek nehéz volt a helyettesítő nevelőszülővel, a picik aggódtak,visszajövök-e, kiestek a megszokott rendszerből. Könnyebb így velük, hogy mindig én vagyok itt. Nekem persze nehezebb, de napközben tudok pihenni, ha nincsenek itthon.

Mennyi idős vagy?

56 éves vagyok.

Kemény lehet hét kicsi gyerekkel.

Amíg egészségileg bírom, addig itt maradnak. Szokták kérdezni, nyugdíjba megyek-e. De a saját gyerekedtől se tudsz nyugdíjba menni, se szabadságra. Szerintem aki nevelőszülő lesz, ugyanúgy csináljon mindent, mint a saját családjában. Ugyanúgy rászólok, mint a sajátomra, megölelem, megszeretgetem, ha igényli.

Hogy szólítanak?

A három pici mamának, a nagyok Zsuzsa néninek. Ez is nehéz, az iskolai anyák napjával engem vallatni lehet. Felhívott Niki osztályfőnöke, hogy miért nem akar szerepelni az anyák napi műsorban a lány. Én átérzem a sorsukat, hogy van szülője, de mégsincs és miért én megyek oda, megértem, hogy nem akarja az össznépi anyák napját. Egyfelől szeretné, hogy ott legyek, másfelől szégyelli, hogy az igazi szülei nincsenek ott. Niki úgy döntött, inkább itthon, magunk között akarja ünnepelni. Nem lehet elítélni. A lelke mélyén érzi, hogy nem tartozik sehova. Morog, hogy minek tanulni, úgysincs neki senkije. Épp ezért, szoktam mondani, magadért! Zsombor már egyszer megkérdezte: Zsuzsa néni, ha meghalna anya, megmondaná? Persze, hogy megmondanám!

Van olyan nevelted, aki nagyon tehetséges valamiben?

Niki táncol, Zsombor és Vince focizik, minden bajnokságon ott vannak a faluban. Zalán nagyon jó tanuló, neki olyan jól sikerült az első osztály, hogy abban bízik, kap egy biciklit, ha kitűnő lesz. Ilyen könnyen még egyikkel sem tanultam, mint vele. Titusz nagyon segítőkész, rá lehet bízni a gyerekeket, odafigyel rájuk, játszik velük, neki valami segítő pályát kellene választania. A két ovisról még nem tudom megmondani, ők még picik. Sajnos, az elsős Zalánt kivéve az iskolával nagyon küzdünk.

Miért?

Minden gyerek SNI-s. Amit megtanul, másnapra elfelejti. Rá van írva a papírjára, hogy kétemberes, több figyelmet érdemel, hogy csak az első két órában lehetne feleltetni, ehhez képest péntek délután íratnak dolgozatot. Az iskolában folyton változnak a pedagógusok, a napköziben is mindig más van. A napközis tanár láttamozza a feladatot, közben nem is jól oldotta meg a gyerek. Akkor itthon újból kezdjük. A verset, az olvasást én veszem át velük, és felvettem melléjük egy fiatal lányt, aki itthon korrepetálja őket. Az iskolában is megvédem őket, bemegyek beszélni a tanárokkal.

A rengeteg tanulással milyen tanulók?

Hármas. Nem tud feljebb kúszni.

Szoktatok járni programokra?

Nemrég volt falunap, meg egy közös éneklés, 1500 ember énekelt együtt. Ott voltunk a pünkösdi fúvószenekari koncerten, a gyermekfaluba is bementünk Kőszegre a gyereknapra. Ezért is van kisbuszunk, hogy tudjam vinni őket. Részt veszünk az SOS-es meg helyi közös programokon. Van egy patronálónk, akik Angliából el szokott jönni évente kétszer. Velük elmegyünk pizzázni. Én javasoltam, hogy bográcsozzunk, de azt mondták, az nekem nem lenne pihenés, menjünk el, hogy nekem ne kelljen itthon főzni. Húsvétkor, karácsonykor eljönnek az én gyerekeim is, az itteni gyerekek pátyolgatják az unokáimat, akik még kisebbek.

Nyaralni fogtok?

A nagyok elutaznak három hétre Olaszországba, azalatt két hétig egy kolléganőm elviszi a kicsiket Kőszegre, hogy tudjak pihenni, és utána még elviszem őket wellnesezni Alsópáhokra. Amúgy meg itthon nyaralunk, van egy négyméteres medence az udvaron, itt az ugráló, hozok jégkrémet, hetente kétszer megáll a fagyis autó a ház előtt, mindent helybe hoznak. Ahhoz még nem vagyok elég bátor, hogy a három kicsit folyton lesni kelljen egy strandon, belefulladnak-e.

Mit szólnak az emberek, ha megjelensz a nagy kupac gyerekkel?

Itt helyben már ismernek, de a kívülállók általában rákérdeznek, főleg, hogy sokszor kilenc gyerekkel megyek, a két unokám is velünk tart. Múltkor a hipermarketben szólt be valaki, mikor a rengeteg ennivalót fizettem a kasszánál: “jó sokat esznek maguk”. Akkor mondtam, hogy hét gyereket nevelek, azért vásárolok ennyit. Amúgy szeretem, ha érdeklődnek, nem szégyellem, én szeretem ezt csinálni.

Több kamaszt is nevelsz. Lázadnak ellened?

Persze. Az egyik kamaszlány nemrég át is kérte magát Kőszegre a gyermekfaluba egy belső nevelőcsaládba. Úgy érezte, én túl szigorú vagyok, de ott is nagyjából ugyanaz a rend, mint itt. Most már bánja, üzenget, hogy üdvözlöm Zsuzsa nénit. Sokszor utólag látják be. Egy másik lány, Iza már kiköltözött innen, férjhez ment, neki is van gyereke, de még itt él nálam a testvére, minden nap vibereznek, mindig kérdezi, hogy van a Zsuzsa néni. Neki már három gyereke van 20 évesen, pedig látta, hogy nehéz a sok gyerekkel. Ki akart szabadulni mindenáron, 16 évesen férjhez ment. Nehéz kitörni a családi mintából, ismétli, amit az ő szülei. Kapott egy házat, de van, hogy nekem szól, hogy nincs mit ennie.

És akkor mit csinálsz?

Volt, hogy bevásároltam neki. Nincs senkije. Ha én is nemet mondok, kihez fordulhat? Próbálok még most is hatni rá, de így nehéz lesz, hogy már három kicsit kell eltartania. Kéne fogni a kezüket tovább. Hiába van háza, nem tudja, hogy kell eltartani magát. Nagyon sokat foglalkozom velük, sokkal többet, mint a saját gyerekeimmel annak idején, hisz akkor mindig dolgoznom kellett. Itthon ők az elsők, hiába jön haza a saját unokám. A szomszéd, ha átjön, mindig mondja, hogy ő egymillióért se csinálná, amit én. Egyébként igyekeznek, de sok munka van benne, sokat kell beszélni. Minden reggel itt kell lesnem, hogy rendesen öltözz fel, az utcai cipődet vedd fel… Még a 16 évesnek is szólok, mert elmegy benti cipőben.

Egyszer el kell a kezüket engedni…

Az én fiam is elment 20 évesen albérletbe, aztán másfél év múlva visszaköltözött. De nekik nincs hova vissza… Sajnos azt látom, nincsenek tisztában vele, milyen jómódban élnek. Megveszünk mindent, de elmondom, ez nem olcsó és nem kötelező, keményen meg kell érte dolgozni. Nem értik még. Ha mondom, takarítsd ki a szobádat, akkor három perc alatt végez. Látják, hogy főzök, de a húsleves elkészítését sem tudnák leírni. Múltkor megkérdeztem Zsombort, de azt hitte, külön főzöm meg a húst a húslevesbe.

Téged mi tölt fel?

Nagyon szépek az ünnepek, amikor együtt készülődnek, ilyenkor nagyon aranyosak. Az idei anyák napja volt az első, ami összehozta az egész csapatot, a nagyok meg a kicsik együtt készítettek nekem ajándékot papírból. Már értik, hogy nem én vagyok az anyjuk, de én törődöm velük a legtöbbet.

Karácsonykor adnak ajándékot, adventi koszorút csinálnak közösen, angyalkákat, mécseseket, az ovisok meg az oviban készítik el és hozzák haza. De az is jólesik, ha elviszem valamelyik gyereket orvosi vizsgálatra, és olyankor tudnak velem kettesben lenni. Ilyenkor látszik, azt se tudja a gyerek, mit csináljon hálájában. Egy ilyen este azt mondta Bálint: Zsuzsa néni, kapok egy ölelést? De feltölt az is, ha jó jegyet kap a gyerek, ha dicsérik őket, ha sikerélménye van, jól érezte magát. Ha kudarc éri őket, az engem is megvisel, de hamar túlteszem magam rajta. Ez én házamban még senki se bukott meg, ez a munkámat dicséri, hogy mégis érdemes kínlódni. A saját család is itt van a közelemben. Meg vagyok elégedve a sorsommal.

Az SOS Gyermekfalvak nevelőszülőket keres. A jelentkezés részletei itt olvashatók.

Több hasonló történetet is olvashattok a gyermekvédelemről az SOS Gyermekfalvak által működtetett a Gyereksorsok blogon.

További cikkek az SOS Gyermekfalvaktól az NLCafén:

• Számukra nem létezik probléma, csak megoldandó feladat – bemutatjuk a Becze családot
• “A végén én magam kértem a lányaim intézeti elhelyezését”
• Utógondozója ellopta a pénzét, Norbi mégis hisz a gyermekvédelemben
• Egy magyar anya, hat gyerek, egy kutya és kétszáz bárány