nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Család
A férjem lecserélt a lányunkra

A férjem lecserélt a lányunkra

Erzsi szombat reggel kissé tovább aludt, mint tervezte, és amikor kinyitotta a szemét, a konyhából nevetés és csészecsörgés hallatszott. A hangfoszlányokból kivehető volt a lánya és a férje kedélyes beszélgetése, akik éppen reggeliztek. Erzsi felöltözött, és csatlakozott a családjához, illetve csak tette volna, mert a többiek már pont végeztek, és egykedvűen vetették oda, hogy elmennek bevásárolni, aztán ebédet főznek. Apa és lánya együtt indult a beszerzőútra, Erzsi pedig ott maradt a konyhaasztalnál, és azt érezte, lecserélték. Egy fiatalabbra, egy csinosabbra. A saját lányára.
f Ajánlom

Már régóta motoszkált a fejében, hogy talán nincs rendjén, hogy apa és lánya kettesben megy kempingezni, hogy Emma mindig apát hívja, ha el kell érte menni, ha szeretne tovább maradni a barátnőjénél, de még akkor is, ha egy új farmer kiválasztásához kell neki segítség.

Erzsi először csak egy jó és mély apa-lánya kapcsolatra gondolt – mely igazán a fiuk kirepülése után mélyült el –, de valami megváltozott, és erre azon a szombat reggelen döbbent rá, amikor hallotta, látta őket, és eszébe jutott, hogy mindezt kettesben csinálták régen Ferivel, de ő már régóta nincs a képben, már

legalább egy éve a férje nem őt ébreszti kávéval, hanem a lányát kakaóval, és tőle kérdezi meg esténként, hogy milyen volt a napja.

Mennél többet gondolkodott, egyre jobban megijedt, hogy milyen beteges kapcsolat lehet a lánya és a férje között. Rémületét tovább erősítette, amikor végiggondolta, hogy mennyire eltávolodott a férjétől az utóbbi időben. A kapcsolatuk sosem volt felhőtlen, de jól megvoltak, jól kiegészítették egymást, eléldegéltek egymás mellett. Az elmúlt hónapokban azonban még az a kevéske intimitás is kiveszett a kapcsolatukból.

Erzsi megpróbálta felidézni, mikor kapott legalább egy puszit Feritől, de nem tudott visszagondolni egyetlen egy ilyen alkalomra sem az elmúlt 2 évből. Megrettent, és úgy érezte, hogy kizárták a családból, és már nem ő a férje párja.

Ahol a pár között megromlik a kapcsolat, ott előfordulhat, hogy az intimitás, a közelség iránti vágy fókusza áttevődik a gyermekre és olyan “feladatokkal” ruházza fel őt valamelyik szülő, melyeket nem tőle kellene várni.

Képünk illusztráció (Ramona és Beezus)
Képünk illusztráció (Jelenet a Ramona és Beezus c. filmből)

Így lesz sok anyának a legjobb barátnője a lánya, vagy a legjobb haverja a fia, de az is előfordulhat, hogy az apák a lányukkal lépnek szövetségre a kiüresedett párkapcsolatból menekülve.

A felnőtt úgy érezheti, hogy ő csak szereti a gyermekét, egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Megélheti, hogy valakinek fontos, hogy valaki számít rá, hogy valakinek támogatást, biztonságot adhat, hogy valaki nagyon szereti. Ahogyan ez a kapcsolat egyre nagyobb teret hódít, úgy fog távolodni a felnőtt párjától és a közeledni a gyerekhez, szinte maga mellé emelve felnőtt szerepbe, és ezzel olyan terhet rak rá, mely meghatározhatja egész további életét és a későbbi párválasztását, párkapcsolatát.

Elsőre úgy tűnhet, hogy mennyi mindent csinál együtt például apa és lánya, mennyi mindent megosztanak egymással és ez mennyi mindennel gazdagíthatja a kapcsolatukat, a gyerek életét, de ez ennél sokkal összetettebb és nehezebb kérdés. Mindamellett, hogy figyel a gyerek igényeire és talán olyanokat is teljesít, melyeket nem is kér, vár el tőle a csemete, addig neki is kimondatlanul komoly igényei lesznek viszonzásul.

A szülő ilyenkor egyfajta érzelmi gondoskodást vár el a gyermektől, mely által ráteszi saját életének nehézségeit.

Egyrészt olyan munkahelyi, párkapcsolati problémákat oszthat meg vele, melyek nem egy gyereknek valók, másrészt a párkapcsolati problémák, krízisek megoldását, az intimitásra (nyilván nem szexualitásra) való igényét is tőle várná. A fiatal egyrészt olyan helyzetbe kerülhet, mely számára ismeretlen, nincsenek hozzá megküzdési stratégiái, másrészt saját identitását is újra kell fogalmaznia, sok esetben egy olyan időszakban, amikor egyébként is keresi önmagát, a saját határait.

A gyerek egy olyan szerepbe kerülhet, melyet átmenetileg akár még jónak is élhet meg, hiszen segítik, támogatják, megértik, megtapasztalhatja a gyerek-szülő rendszer határának elmosódását, a vágyott felnőtt szerepben tetszeleghet. Ám ez a pozitív megélés nagyon gyorsan teherként jelentkezhet, amikor észleli a nem kért, de megkapott, korának nem megfelelő rárakott nehézségeket, amikor megéli, hogy a szülő rátelepszik, miközben Ő egyre jobban elszakad a korcsoportjától, a valós korának feladataitól. Ezek a gyerekek bekerülnek a szülői rendszerbe, az annak megfelelő szerepeket veszik magukra, tehát parentifikálódnak.

Képünk illusztráció (Somewhere)
Képünk illusztráció (Jelenet a Somewhere c. filmből)

Emma (Erzsi és Feri lánya) egy ideig nagyon élvezte, hogy helyettesítheti anyját ebben a kapcsolatban, végre felnőtt nő lehet. Apja kiszolgálta, leste minden óhaját, kényelmesebbé tette az életét. Az együttműködésük ezen részét szívesen meg is tartotta volna hosszútávon, de nem szeretett volna az apja társa lenni. Amikor az apja arra kérte, hogy kísérje el a karácsonyi céges vacsorára, amikor arról beszélt, hogy a házasságuk csak miatta van még meg, amikor tőle kérdezte meg, hogy mit gondol egy-egy munkahelyi vitájáról, akkor Emma a kezdeti felnőtt szerep mámorából kezdett kicsit kijózanodni, és szívesen ki is szállt volna, de nem tehette, hiszen ő tartotta fenn a család egyensúlyát, még ha az egy nem egészséges egyensúly, akkor is. Tőle függött, hogy együtt vannak-e – még ha csak látszólagosan is – a szülei. Hatalmas terhet rakott rá ezzel is az édesapja.

Emma még a gyermekkor végén van, hogy sorsa miképpen alakul, nem tudhatjuk, de hasonlóan indult  Emese története is, akivel amikor először találkoztam, éppen csak elmúlt 30, és azért kért segítséget, mert nem találkozott olyan férfival, aki megfelelt volna neki.

A sikertelen párkeresésének okát abban látta, hogy nincs a világon még egy olyan tökéletes férfi, mint az apja, és senki sem elég jó neki.

Úgy gondolta, 30 éves koráig ad magának esélyt, hogy megtalálja az ideális partnert, hogy a világ férfikínálatából kitűnjön egy, aki őt akarja, és aki olyan, mint az apja. Emese egykeként nőtt fel egy olyan családban, ahol az édesanyát alig látták, mert betegségei miatt állandóan a kórházakat és a szanatóriumokat járta, ám ha otthon volt, akkor sem kelt fel az ágyból. Így aztán Emesét az apja nevelte fel, olyan szoros kapcsolatot alakítva ki a lányával, hogy egymással osztották meg minden problémájukat, örömüket és még a lány párját is együtt igyekeztek megtalálni. Emese az ideális férfit úgy képzelte el, hogy olyan legyen, mint az apja, minden tekintetben, csak egy 30 évvel fiatalabb kivitelben.

Emese olyan sokáig volt az apja párja ebben a családi felállásban, hogy nem tudott kialakítani párkapcsolatot senkivel sem. Állítása szerint ő jól ellenne a jelenlegi életében is, de mi lesz, ha elveszíti az édesapját és egyedül marad. A magánytól való félelem és a társadalmi elvárások sarkallták arra, hogy találjon magának valakit. Emese előtt hosszú út állt. Le kellett válnia édesapjáról és meg kellett ismernie azokat a mintákat, melyek kialakultak benne a családdal, párkapcsolattal kapcsolatosan.

Bár nagyon jó, ha mély és tartalmas kapcsolat van apa és lánya között, de mindez akkor tud építő lenni, ha a gyerek a családi alrendszerben a helyén maradhat, ha gyerek lehet és nem egy helyettes, a társa a felnőtt szülőnek.

A cikk szerzője Szentgyörgyi Edit pár- és szexuálterapeuta. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen diplomázott, majd a Magyar Családterápiás Egyesület család- és párterápiás képzését követően a Semmelweis Egyetem posztgraduális képzésén tanult szexuálterápiát. Később a mediáció és a coaching eszközeit, szemléletét is beépítette munkájába. Tagja a Magyar Családterápiás Egyesületnek és a Szexológiai Tudományos Társaságnak.

 

Megosztás Facebookon