Nyílt levél egy férfitől: “Bocsánatot kérek a férfiak nevében”

Kedves Nők!

Nemrég olvastam egy üzenetváltást egy új nő barátom és egy férfi között, aki számára teljesen idegen, és aki azt akarta, hogy a barátom küldjön neki képeket magáról. A nő egy modell, úgyhogy egy ilyen kérés neki olyan, mintha bemennél egy boltba, és ingyen kérnéd, amit amúgy meg kellene vásárolnod. Udvariasan elmagyarázta ezt a férfinek. Először a fickó próbált körbeudvarolni a képekért, de nem ért el sikert vele, ezért el tudjátok képzelni, milyen szitokáradatot zúdított rá, minden volt, csak nem szűzlány.

Ez egy olyan eset, amivel minden egyes szingli nő képes azonosulni. Egy random fickó elkezd udvarolni, visszautasítod, amire begőzöl. Ez mindenhol, minden nővel előfordul, online és offline. Igen, kedves pasik, a ti nőitekkel is előfordul. Az anyukátokkal. A húgotokkal. A nagynénitekkel. A legjobb barátotokkal. Lehet, hogy elmesélik, lehet, hogy hallgatnak róla, de megtörténik, és valószínűleg újra meg újra át kell ezt élniük. Pedig nem kellene, hogy így legyen. 

Bocsánatot kérek minden férfi nevében, hölgyeim.

Nem csodálom, ha az ilyen esetek miatt nem bíztok a férfiakban, teljesen jogosan teszitek. Pedig úgy bánni a nőkkel, mintha nem teljes értékű emberek lennének, nem férfias, sokkal inkább végtelenül gyenge hozzáállás. Nem izgat, hogy mennyire idegesít fel egy nő egy férfit. Az ilyen viselkedés egyenlő a bántalmazással, nem pedig macsóság. A bunkóság nem egyenlő a férfiassággal.

Szégyellem magam az olyan férfiak miatt, akik folyamatosan lekezelik a nőket. Nem vagyok én sem angyal. Az életemnek volt olyan időszaka, amikor úgy viselkedtem a nőkkel, mintha tartoznának nekem valamivel csak azért, mert vonzódtam hozzájuk. Tudom, hogy milyen borzasztóak vagyunk, amikor úgy érezzük, le kell nyűgöznünk a nőket. Minden férfi találkozik élete során olyan nővel, aki nem akar vele lenni. Ilyenkor mind hülyén reagálunk, mert megalázva érezzük magunkat, de ez még nem mentség a zaklatásra. Jobbnak kellene lennünk ennél.

Hölgyeim, átérzem a helyzetet. Sajnos tudom, hogy egyszer majd a saját lányomat is így zaklatják mindenféle pasik, és hogy ez verbális erőszaknak minősül. Csak reménykedni tudok, hogy inkább olyan férfiakkal hozza össze a sors, akik tudnak tisztelettel közeledni felé. Közben pedig köszönöm nektek, hogy még nem adtátok fel, és még hajlandóak vagytok szóba állni a férfiakkal.