2016. Október 07.

“Ilyen volt egy leszbikus anyuka fiaként felnőni”

Egy férfi, Howard Hunter mesélt őszintén arról, hogy milyen volt a gyerekkora leszbikus édesanyja mellett. Előre eláruljuk, hogy nem lett ettől homoszexuális, menthetetlenül a nőket szereti.

K.G.

“Elmesélem, milyen volt egy leszbikus anyával felnőni. Nem olyan meglepő egyébként, hogy nőként a nőkhöz vonzódott, hiszen a felmérések alapján Amerikában a népesség 11 százalékáról tudjuk, hogy valamilyen módon már volt szexuális kapcsolata azonos nemű emberrel. Ennek ellenére túl hangosak azok, akik elítélik a homoszexualitást, ami pont olyan, mintha valakit elítélnének azért, mert túl alacsony. Ugyan már! Aki kíváncsi, hogy milyen az élet leszbikus anyákkal, annak most betekintést engedek az életünkbe: íme 8 dolog, amit megtanultam az én leszbikus anyukám mellett.

1. A gyerekei mindig fontosabbak voltak, mint a párkapcsolatai.

A szüleim hatéves koromban váltak el. Apa gyorsan újranősült, lett három féltestvérem tőle. Anyának kicsit tovább tartott, mire újra kezdett randizni, utólag már azt hiszem, azért, mert tisztáznia kellett magában a szexuális irányultságát. Az anyám egy erős, gyönyörű és okos nő, de tudta, hogy a világ nem fogadja majd könnyen, hogy leszbikus.

2. Amikor először mutatott be a barátnőjének, teljesen természetes helyzet volt.

Anya első párja, Alice először úgy lett nekem bemutatva, mint anya barátja. Átjött hozzánk tévézni, társasjátékozni, kártyázni és heti kétszer maradt vacsorára is. Szerettem Alice-t, mindig nagyon vártam, hogy együtt tölthessem vele az estét.

3. Egy elvált, leszbikus, egyedülálló anya kötelességének érzi, hogy titkolózzon a külvilág előtt a szerelmi életéről.

Azért, hogy megvédje a gyerekeit. Alice-t mindig anya barátjaként emlegettük, de belül tudtam, hogy annál több volt. Fogalmam sincs, mikor szakítottak, egyszer csak már nem jött át többé. Pár hozzá hasonló nő fordult meg nálunk időről időre, és csak pozitív emlékeim vannak róluk. Az anyukám ugyanúgy védte a gyerekeit, mint minden más szülő, jól megválogatta, hogy kit enged be az életünkbe, és véletlenül sem hozott minket kényelmetlen helyzetbe mások előtt.

4. Az igazság mindig kiderül.

Már iskolás voltam, amikor megismertem a “buzi” szó minden formáját, amivel a gonosz kölykök csúfolódtak. Úgyhogy amikor anya elmondta nekünk, hogy ő is homoszexuális, borzalmas hisztit levágtam miatta. Anyámat nem ijesztette meg a reakcióm, tudta, hogy azért van, mert félek, hogy engem is gúnyolni fognak miatta az iskolában. Ha ő leszbikus, akkor én vagyok a leszbikus anya gyereke, ráébredtem, hogy célponttá válhatok anyám miatt. Aznap este rettegve mentem aludni. Nem az anyukámra voltam mérges, hanem a bélyegre, amit a külvilág nyomott rá.

5. A homoszexuális szülő nem teszi a gyerekét homoszexuálissá.

Tekerjünk előre a kamaszkorig. Homoszexuális lettem attól, hogy leszbikus anya mellett nőttem fel? Nem. Mindig a nők érdekeltek, csak és kizárólag nőkkel jártam. Ahogy kiderült az iskolában, hogy az anyám leszbikus, természetesen engem is rögtön “buzizni” kezdtek, még akkor is, amikor barátnőm volt. Miután párszor emiatt megruháztak az iskola udvarán, rájöttem, hogy tudok verekedni, úgyhogy mindenkit lecsaptam, aki a szájára vette az anyukámat.

6. Csak a saját reakcióidat tudod irányítani.

Mások viselkedésére nem vagy hatással. Most már tudom, hogy sosem lett volna szabad verekednem. Mindegy, hogy melyikünk ment haza vérző orral, elszakadt kabáttal és monoklival, ők vagy én, sosem volt jó érzés. Még akkor sem, ha megérdemelték a verést.

7. A templom nem biztonságos hely.

Amikor elköltöztünk ebben az időszakban Vermont-ba, anyám a helyi kis templomba kezdett velünk járni. Katolikusként nőtt fel, szerette volna, ha mi is megismerjük Istent. Imádtam a ceremóniákat, rituálékat, a közösségi érzést, mindent. Csodás volt. Még ma is templomba járó ember lennék, ha akkor nem jut a pap fülébe, hogy anyám leszbikus. Félrehúzta, és azt mondta neki, hogy vagy ne legyen homoszexuális, vagy ha ezt folytatja, akkor ne menjen többé a templomba. Soha többé nem tettük be oda a lábunkat. Felnőttként már teljesen biztos vagyok benne, hogy Isten – bárhol is legyen – nem törődik azzal, ki kivel fekszik egy ágyba.

8. Egy leszbikus anyának vannak jó és rossz következményei.

Az például egy jó következmény, hogy számomra természetes, hogy a szerelem nem ismeri a különböző nemeket, inkább ahhoz van köze, hogy milyen ember a másik. Nagy ajándék anyámtól az is, hogy megtanított az életével arra, hogy könnyen kapcsolódjak bárkihez, függetlenül attól, hogy férfi vagy nő az illető. Mind csak emberek vagyunk, erre az egyetlen címkére van szükségünk. Az, hogy leszbikus volt az anyám, nem befolyásolta, hogy normális gyerekkorom legyen. Ezen nem változtat, ha a világ azt mondja, hogy az anyukám abnormális.”