nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Család
Ez történik, ha egy országban illegális lesz az abortusz

Ez történik, ha egy országban illegális lesz az abortusz

Lengyelország kész visszamenni az időben, egy régi kor embertelen abortusztörvényét újraélesztve elvenné a nőktől a lehetőséget, hogy dönthessenek a saját életük és a saját testük fölött. Mi történhet egy olyan országban, amelyik még azoknak a nőknek is megtiltja a terhességmegszakítást, akiknek a magzata nemi erőszak útján fogant? Volt már ilyen a történelemben.
TóCsa
TóCsa
f Ajánlom

Az elmúlt évtizedek többnyire pozitív változásokat hoztak Európa országaiban, már ami az abortusz szabályozását illeti, ám most Lengyelország szeretne visszamenni az időben, hogy látványosan sárba tiporja a nők saját testükkel kapcsolatos önrendelkezési jogát. Lengyelországban eddig is Európa legszigorúbb terhességmegszakítási szabályozása volt érvényben, amit az új kezdeményezés szerint még tovább szigorítanának. A várandós nő eddig is csak akkor kérhetett orvosi segítséget az abortuszhoz, ha bizonyítható volt, hogy

  • a testében hordott gyermek életképtelen,
  • ha a terhesség veszélyeztette az anya életét,
  • vagy ha a magzat nemi erőszak során fogant.

Ha a parlament elfogadja az új törvényjavaslatot, akkor a jövőben még ilyen esetekben sem lehet majd kivételt tenni. Mi vesz rá 2016-ban politikusokat és törvényhozókat, hogy egy ilyen embertelen törvényt megszavazzanak, és hová vezethet ez?

Vallás kontra szabadság

A lengyelországi helyzet megértéséhez nem árt tudni, hogy Európa messze legvallásosabb országáról van szó, ahol a lakosság közel kilencven százaléka katolikusnak vallja magát, és ezeknek az embereknek a ¾-e valóban gyakorolja is a vallását, nem csak beír egy x-et a rubrikába népszámlálás idején. Ennek köszönhetően a lengyeleknél az egyház megkerülhetetlen politikai tényező. Bár a katolikus egyház más országokban – többek között nálunk is – gyakran szokott véleményt nyilvánítani politikai ügyekben, olyan messzire nem szokott merészkedni, mint tavaly Lengyelországban a választások idején, amikor a papok a templomokban nyíltan kampányoltak a választásokat végül megnyerő PiS párt mellett. Az ilyen támogatásnak ára van, amit előbb vagy utóbb meg kell fizetni. A háttéralku része lehetett az abortusztörvény szigorítása is, ami végül egy nagyszabású aláírásgyűjtés után – közel félmillió gyűlt össze, de már százezer is elég lett volna – kerülhet a szavazó honatyák elé, várhatóan valamikor késő ősszel. A szigorító intézkedéssel párhuzamosan egy másik aláírásgyűjtés a szabályozás liberalizálását kezdeményezte, de ezt a tervezetet a törvényhozás múlt pénteken elvetette, vagyis nincs arra esély, hogy a társadalmi vita hatására végül lazítsák a mostani gyakorlatot.

“Abortusz a lengyel nőknek – bevezette Hitler, 1943 március 9-én” – olvasható a felirat egy varsói reklámtáblán (Fotó: AFP/Adam Ciereszko)

Van ellenállás, de nem elég

A kezdeményezés óriási társadalmi felháborodást váltott ki. A papok aláírásgyűjtő beszédeit rendre felháborodott hívek zavarták meg, tömegtüntetések voltak a nagyvárosokban, és bár kétségtelenül van a tervnek társadalmi támogatottsága, a felmerések alapján úgy fest, valamivel többen vannak azok, akik úgy vélik, hogy nincs szükség a jelenlegi szabályozás szigorítására. A parlamentben a PiS így is könnyedén keresztülviheti az akaratát a kérdésben, bár még benne van a pakliban az is, hogy kicsit lazítják a beadványt, sőt akár népszavazásra is bocsáthatják, bár ez utóbbi verziót a szakértők nem tartják valószínűnek. Bármi is történik a következő hónapokban, azt ne feledjük, hogy ismét egy olyan helyzetnek lehetünk tanúi, amikor egy állam durva eszközökkel próbál belenyúlni az egyén életébe és konkrétan a testébe, radikális módon csonkítva ezzel az önrendelkezési jogát.  Mi történik akkor, ha valóban életbe lép ez az európai szemmel példátlanul brutális törvény?

Fotó: Janek Skarzinski
Tüntetés az új abortusztörvények ellen Varsóban (Fotó: AFP/Janek Skarzinski)

Nem lesz lengyel Ratkó-korszak

Az abortusztörvény szigorítása mellett érvelők hazánkban általában a Ratkó-korszakot szokták felhozni példaként, amikor a terhességmegszakítás betiltása és a gyermektelenségi adó bevezetése után példátlan bébibum következett be Magyarországon, radikálisan javítva a népességi adatokat. Persze az ilyen jellegű statisztikában az olyan árnyékinformációk rendre nem szerepelnek, mint például az, hogy a szigorítás miatt hányan lettek öngyilkosok, hányan fordultak illegális eszközökhöz a magzat eltávolítása érdekében, ahogy az sem, hogy a társadalmi kényszer hatására megszületett, de senki által nem óhajtott gyerekekre később milyen sors várt Magyarországon.

Ma ugyanezt a hatást várni egy hasonló szabályozástól balgaság lenne. Az Európai Unió területén szabad a mozgás, és ha Lengyelországban nem lesz orvos, aki elvégezne egy ilyen beavatkozást – ötévnyi börtön járna neki érte –, akkor majd átautóznak a szomszédos Szlovákiába, Csehországba, Ausztriába vagy Németországba. Aki nem akarja megszülni a gyerekét, azt nem fogja a döntésében megakadályozni pár száz kilométernyi utazás. A helyzet gyakorlatilag már a szigorítás előtt is hasonló. Mivel a lengyel kórházak még a minősített esetek (életveszély, nemi erőszakból fogant gyermekek) egy részében is visszautasítják a beavatkozást, sokszor azok a nők is külföldre mennek, akiknek a jelenlegi törvény még engedné az abortuszt. Így fordulhat elő, hogy jelenleg nagyjából ezer abortusz van évente egy közel negyvenmilliós országban, miközben becslések szerint ennek több mint százszorosa lehet a valódi szám, csak ezeket senki nem jelenti be.

Demonstráció Gdanskban (Fotó: Getty Images)
Egyértelmű üzenet a lengyel kormánynak (Fotó: Gallo Images)

Visszatér a középkor?

A helyzet kapcsán sokaknak juthat eszébe a régi romániai szigorítás (aminek a 4 hónap, 3 hét, 2 nap című kegyetlen abortuszdráma állított fájó emléket), amikor a magzatuktól megszabadulni akaró nők kénytelenek voltak tömegesen illegális módszerekhez és sokszor nagyon is veszélyes házi praktikákhoz fordulni, melyek egy része már a középkor idejéből származik:

  • A forró vizes fürdő magzatölő hatásában rengetegen hittek, ahogy a nagy súlyok emelgetésében is.
  • Olykor fecskendő vagy tölcsér segítségével juttattak a méhbe különféle “szakértők” által kikevert szereket (citromlé, alkohol, jód… a lista megdöbbentően hosszú).
  • A méh horgolótűvel vagy orsóval való megszurkálása is egyike a kevésbé tudományos, ám annál drasztikusabb módszereknek.
  • A kötéllel vagy fűzővel való elszorítást, vagy a kaparást a nagyobb magzatok esetén vetették be.
  • A vákuumszívásos módszer a 20. században terjedt el, és már a neve is elég viszolyogtató ahhoz, hogy ne fejtegessük tovább.

Egy radikális abortusztörvény meghozása után az ilyen, és ehhez hasonló módszerek ismét elszaporodhatnak, főképp azok között, akik anyagilag nem engedhetik meg maguknak az abortuszturizmust egy külföldi magánklinikán, vagy azt, hogy illegális úton külföldről beszerzett abortusztablettához jussanak. Ahogy az lenni szokott, megint a legszegényebbek járnak a legrosszabbul.

Demonstráció Varsóban
Kormányellenes demonstráció Varsóban (Fotó: AFP/Wojtek Radwanski)

A magyar helyzet

A terhességmegszakítás magyar szabályozása jelenleg a liberálisabbak közé tartozik a nagyvilágban, bár már megjelentek rajta a konzervatívnak álcázott politikusaink okozta repedések, amikor 2012-ben betiltották a legbiztonságosabb módszernek számító abortusztabletták használatát, a jóval körülményesebb és kevésbé biztonságos műtéti magzateltávolítás felé terelve a nőket. De ha a módszer nem is választható, maga az eljárás a terhesség 12. hetéig a nő döntésén múlik (kiskorú esetében a 18. hétig). Ha a terhes nő súlyos válsághelyzetet jelöl meg a terhességmegszakítás okaként, akkor az abortuszt az orvos a védőnővel való kétszeri konzultáció után indoklás nélkül is végrehajtja, vagyis a páciensnek nem kell a válsághelyzet jellegét kifejtenie.

Az már más kérdés, hogy a védőnővel való beszélgetés az abortusz előtt – aki elvileg részletesen beszámol az állami segélyekről, az örökbe adás lehetőségéről, a fogamzásgátlásról és magáról a terhességmegszakításról is – mennyire szükséges és mennyire kellemetlen velejárója egy ilyen élethelyzetnek, de még mindig a humánusabb megoldások közül való. Egészségügyi kockázat esetén szakorvosi igazolás után konzultáció nélkül is végrehajtják az abortuszt.

A jelen szabályozás változtatása egyelőre nincs a rövid- és középtávú tervek között, de amíg egy szinte csak férfiakból álló kormány van hatalmon, mely a keresztény értékeket amúgy is hajlamos túlhangsúlyozni, addig nem árt figyelmesen szemlélni a jelenlegi lengyelországi történéseket és bízni abban – vagy tenni azért –, hogy mindez nálunk ne történhessen meg.

Olvass még az abortusz témában az NLCafén!

Megosztás Facebookon