nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Család
5 dolog, amit imádtam az ovis vegyes csoportban, és 5, amit egyáltalán nem

5 dolog, amit imádtam az ovis vegyes csoportban, és 5, amit egyáltalán nem

Amikor mi voltunk gyerekek, egyértelmű volt: kiscsoport, középső, majd nagy. Manapság viszont mindenki a vegyesbe jár. De tényleg jó ez a gyereknek?
Fodor Marcsi
f Ajánlom

Amikor a nagylányom oviba járt, még csak mutatóban voltak vegyes csoportok. Ám amikor a fiam vittem az óvodába, már nem lehetett mást találni a környéken. A két gyerek közt mindössze hét év a korkülönbség, tehát nem generációkról van szó, a különbség mégis óriási. Még nekünk is, akik pedig ugyanazokat a csodálatos óvó néniket kaptuk meg ismét.

Bevallom, bár én imádtam a gyerekeim óvodáját, az ott dolgozókkal pedig maximálisan elégedett voltam, a vegyes csoporttal szemben végig voltak ellenérzéseim.

Bár a szakemberek szerint a vegyes csoportnak rengeteg előnye van, én azért nem láttam mindent csupa rózsaszínben.

“A vegyes csoportban sokkal szélesebb spektrumban fejlődnek a szociális készségek, mivel a gyerek a kisebb és a nagyobb korosztállyal való kommunikációban és együttműködésben is jártasságot szerez, tapasztalja a differenciált bánásmódot. A kisebbek a nagyobbaktól a mintakövetés nyomán hamarabb és könnyebben fejlődnek” – állítja Nagy Brigitta pszichológus, aki nagyon jónak tartja a vegyes csoportokat.

Ám az óvónő hozzáteszi: rájuk a vegyes csoport miatt nagyobb felelősség és többletmunka is hárul, de meglepő módon segítségből is több akad. “A pedagógus válláról egy-egy rátermett középső és nagycsoportos óvodás sok terhet tud levenni a kicsiknek nyújtott minta és segítés által. Egy ilyen közösségben hatványozottan jut kifejezésre és fejlődik az empátiás készség, a kivárás, a kudarcok elviselése, a szabályokhoz, helyzetekhez való alkalmazkodás képessége, melyek a sikeres kommunikáció és a meghitt, boldog élet zálogai lehetnek” – magyarázza Molnár Anikó óvodapedagógus, okleveles gyógypedagógus.

Elismerem, első látásra a vegyes csoport igazán idilli. Íme azok, amiket én is nagyon szerettem benne:

1. Könnyebb a beszoktatás

Amikor annak idején a lányomat kezdtem beszoktatni az oviba, az első pár hétben óriási volt a zokogás. Az óvónőknek mindig ült egy szipogó gyerek az ölében. Ez persze felzaklatott minden gyereket, még azok is elkámpicsorodtak, akik amúgy örömmel várták az ovit. A vegyes csoportban nem fordultak elő ilyen jelenetek. A bátortalan kicsik azt látták, hogy a többség örömmel érkezik, boldogan játszik. Nem volt világvége-hangulat, nem voltak óriási “hiányzik az anyukám”-féle kiborulások. A elszórva érkező apró sírásokat az óvónők is könnyebben tudták kezelni, ráadásul ha kellett, a nagyok is szívesen segítettek a kicsiket vigasztalni.

Fotó: Thomas Lohnes/Getty Images
Fotó: Thomas Lohnes/Getty Images

2. Szeretik a testvérek

Én annak idején örültem annak, hogy a két nagylányom, akik között csak egy év van, külön csoportba kerültek. Azt gondoltam, ha egész nap másokkal játszanak, nem egymással – este, ovi után jobban fognak örülni annak, ha végre találkoznak, és lesz miről beszélniük is. Ráadásul több barátjuk lesz, hiszen a külön csoportban rá lesznek kényszerítve arra, hogy ismerkedjenek.
A fiam csoportjában viszont sok testvérpár volt, és úgy láttam, mindenkinek bejött. A kicsik alig várták, hogy bekerülhessenek végre az oviba, ahová csak a “nagyok” járhatnak, a nagytesók meg örömmel vezették be a hugicákat, öcsikéket az ovis szokások világába. Nulla stressz, nulla beszoktatós időszak, óriási biztonság az egész családnak.

3. Az évvesztesek számára ideális

Annak idején rengeteget töprengtünk, hogy a szeptemberi lányom mit ismételjen. A kiscsoportot járja kétszer, és hagyja ott az óvó néniket és a már megszokott barátait? Vagy inkább kétszer legyen nagycsoportos, és nézze végig, ahogyan a barátai mind elmennek suliba? Nem túl jó érzés egyik sem – a vegyes csoportban viszont nincsenek ilyen buktatók. Minden évben jönnek újak, minden évben mennek el a nagyok – a gyerekek meg nem tartják számon, hogy most hány évet is jártak az oviba.

4. Kevesebb a kudarc

Az egységes korosztályú csoportokban sem egyforma az összes gyerek. Van aki rajzolni tud jobban, más verset mondani. Aki le van maradva valamilyen részterületen, azt óhatatlanul is kudarc éri, amikor összehasonlítja a teljesítményét másokkal. A vegyes csoportban viszont természetes, hogy sokféle képességekkel rendelkeznek a gyerekek, és az elkészült rajzok is sokfélék lesznek. Így a nagyobb (de kevésbé ügyesen gyurmázó) gyerekek se érzik bénának magukat, nem bátortalanodnak el a foglalkozások során.

5. Rugalmasak a szerepek

Egy három évig együtt élő csoportban óhatatlanul kialakulnak a szétrobbanthatatlan barátságok vagy ellenségeskedések. Ezeken nehéz változtatni, hiszen maga a csoport is ugyanaz marad. A vegyes csoport viszont állandóan változik – a tavaly még ügyetlen, félénk kislányból, aki mindig csak szomorkodott az anyukája után, lehet, hogy jövőre olyan nagylány lesz, aki szívesen segít a most érkezőknek és ez az ő önbizalmát is segíti. Ráadásul a fluktuáció a barátságok kialakulásában is segít. Hiszen mindig jönnek új gyerekek, akikkel lehet haverkodni, és akik elmennek, azoknak is ott maradhat a barátjuk, akiknek muszáj új cimborát keresniük.

Fotó: Lior Mizrahi/Getty Images
Fotó: Lior Mizrahi/Getty Images

De ha őszinte akarok lenni, akkor bizony a vegyes csoport ellen is szól jó néhány érv:

1. Az óvónőknek sokkal nehezebb

A vegyes csoport olyan, mint egy nagy család – általában így szokták reklámozni a szülők előtt, csak egyet felejtenek el hozzátenni: egyetlen nagycsaládban sincsen 25 pici gyerek egyszerre. Ráadásul nagyon ritka az a vegyes csoport, ahol egynél több óvónő van szolgálatban. Akinek több kicsi gyereke van, pontosan tudja, milyen nehéz egyszerre két-három gyerekkel foglalkozni, társasozni, színezni – hát szorozzuk meg ezt még párral, és máris nyilvánvaló: a jó óvónők heroikus küzdelmet folytatnak minden nap, hogy minden gyerekkel tudjanak foglalkozni. Ez pedig hosszú távon senkinek sem jó.

2. A megszokott közösségbe nehéz beilleszkedni

Annak idején a kiscsoportos időszak első napjai, hetei azzal teltek, hogy nemcsak a gyerekek, de mi, szülők is ismerkedtünk egymással. Mindenki új volt, mindenkinek ugyanaz volt a problémája, így könnyen jött a barátkozás. A vegyes csoportnál azonban kellemetlen érzés azt látni, hogy a többi szülő boldogan köszönget egymásnak az öltözőben, mintha mindenki ismerne mindenkit – csak mi vagyunk kívülállók. Hasonló érzés ez a gyerekeknek is: az újak nem kapnak meghívót a szülinapi bulikra, gyakran kialakultak a barátságok, szerepek, mire ők bekerülnek. Nem formálódnak együtt a közösséggel – alkalmazkodniuk kell hozzá. Ehhez pedig idő kell.

3. Nehezebb a programszervezés

Bármennyire kicsinek tűnik is a korkülönbség a 3 és 6 évesek között, sok olyan program létezik, ami nem való mindegyikőjüknek egyformán. Egy háromévesek számára szóló bábelőadás unalmas lehet a nagyoknak. Egy 5-6 éveseknek szóló pedig még nem való a kicsiknek. Így az óvónők (a mi ovinkban például) néha különválasztották a csoportokat, és hol a kicsiket, hol a nagyobbakat vitték programokra. Ezen a másik korosztálycsoport mindig felháborodott. De nehezebb egy kirándulást megszervezni – hiszen míg egy nagycsoportos gyerek már érett arra, hogy elvigyék az állatkertbe, a kicsik számára ez még lehet, hogy messze van tömegközlekedéssel. Azon pedig, hogy a ballagási műsorban nem léphettek fel a kiscsoportosok, még a szülők egy része is megsértődött.

Fotó: Sean Gallup/Getty Images
Fotó: Sean Gallup/Getty Images

4. A nagyoktól nem csak jót lehet tanulni

A kicsik rengeteg dolgot megtanulnak a nagyoktól az oviban: a szabályokat, a helyes étkezést, a cipő megkötését, és általános megfigyelés, hogy a nagyok hatására hirtelen meglódul a fejlődésük. Hasznos ez a nagyok számára is: odafigyelést, toleranciát, türelmet tanulnak a kicsiknek való segítségből. De azért a valóságban nem mindig ilyen idilli a kép: a nagyok bizony néha erőszakkal nyomják le a kicsik torkán az akaratukat, és ha egy hatéves csap oda egy háromévesre, akkor az nagyobb fájdalommal jár, mint az egykorúak között. Ráadásul nem csak a jót tanulják meg: a csúnya beszéd, a rosszalkodás is nagyon ragályos.

5. Elmarad az iskolai felkészítés

Amikor a nagylányom volt ovis, vinnünk kellett füzetet, vastag ceruzát és rengeteg feladatlapot töltöttek ki az oviban. Rengeteg fejlesztő játékot csináltak az oviban, ami persze nem volt mindenkinek kötelező, de azért jó érzés volt tudni, hogy készülnek a sulira. A vegyes csoportban erre nincs mód. Nem volt füzet, nem készülődtek olyan lelkesen az iskolára, mint korábban – hiszen nem is ment minden gyerek. Persze az óvónők igyekeztek külön foglalkozásokat biztosítani a nagyoknak – de azért ez a sok kicsivel a csoportban sokkal kevésbé volt hatékony, mint korábban.

Olvass még óvoda témában az NLCafén:

Megosztás Facebookon