nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Család
“Nem hagyhatom el, az enyém!” – egyedül neveli súlyosan beteg fiát a fiatal apuka

“Nem hagyhatom el, az enyém!” – egyedül neveli súlyosan beteg fiát a fiatal apuka

A kis család nagy szegénységben él, ha nem lakhatna az édesapa egy szülőszállón, akkor nem tudna egész nap a súlyos beteg gyereke mellett lenni, mert a mindennapos utazás is rengeteg pénzbe kerül Dunaszekcsőről Pécsre. A kisfiú édesanyja már régen elhagyta a családot, azóta a nagypapa segítségével boldogulnak.
NLCafé
f Ajánlom

“Szia Ricsi, megjöttem, hogy vagy?” – kérdezi kisfiától Milaskics Richárd, majd megsimogatja az arcát. A Pécsi Gyermekklinika intenzív osztályán vagyunk, Ricsit egy hete kellett újra behozni, mert tüdőgyulladást kapott. Apukája a látogatási idő minden percét vele tölti: tizenegytől este hatig mellette van. Elképesztő magabiztossággal nyúl a gyomorszondához, és ad azon keresztül vizet Ricsinek. Bőven volt alkalma tapasztalatot szerezni az elmúlt években: Ricsi most három és fél éves.

Ricsi betegen született

Héthetes volt, amikor kiderült, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenved, SMA-­t diagnosztizáltak nála. Ez egy genetikai betegség, amelynek következtében elpusztulnak az izmokat mozgató idegsejtek. Mozgás nélkül pedig az izmok teljesen elsorvadnak. Ricsi nem tud mozogni, még fejét sem tudja egyedül elfordítani, ebben is az apukája segít neki. De nem csak ezt csinálja: pelenkázza, masszírozza, megeteti a gyomorszondán keresztül. Miközben a fiatalember erről mesél, könnybe lábad a szeme.

Ricsi és apukája a kórházban
Ricsi és apukája a kórházban

Az anya és a nagymama nem bírta

Rá és édesapjára, a nagypapára maradt minden. Együtt gondozzák Ricsit dunaszekcsői otthonukban, mert a kisfiú 15 hónapos volt, amikor anyukája elköltözött otthonról. Később nagymamája is elment. A két nő magukra hagyta a férfiakat: nem bírták tovább a kilátástalanságot és a reménytelenséget. Richárd most is csak 21 éves. Gyorsan felnőtté vált, mert a kisfia folyamatos felügyeletet, figyelmet és ápolást igényel.  Emiatt nem tud dolgozni, a nagypapának csak alkalmi munkái vannak. Ha éppen nincs semmi pénzkereseti lehetőség, akkor 48 ezer forintból élnek havonta. A rokonok próbálnak segíteni nekik, de ők sem tudnak sokat adni, legtöbbször ennivalót visznek. Amikor megkérdezem, mire volna a legnagyobb szükségük, Richárd csak három dolgot mond:

    • szeretnének egy zselés matracot , hogy amikor hazaviszik Ricsit, a kisfiú ne kapjon felfekvést,
    • nagyon örülnének egy hordozható oxigénpalacknak,
    • és egy nagyobb babakocsinak, hogy el tudjanak menni sétálni.

Az apuka közben kitakarja Ricsit, meleg van a kórteremben. Megtörölgeti a testét, és beszél hozzá. A kisfiú szemével követi apja mozdulatait. Beszélni nem tud, de látszik, hogy nagyon figyel. Richárd egy egyesület szülő-szállóján lakik, amíg a fiát haza nem engedik. Nagy segítség ez neki, hiszen nem kell mindennap a 60 kilométerre lévő Dunaszekcsőről Pécsre buszoznia. Nagyon várja, hogy hazavihesse a fiát, azt mondja, nem hagyhatja el, hisz az övé. És töretlen hittel bízik abban, hogy minden rendben lesz.

Aki bármilyen módon tud segíteni a beteg gyereknek és a családnak, keresse meg szerkesztőségünket, és mi segítünk abban, hogy eljusson hozzájuk az adomány, illetve a felajánlás. A következő bankszámlaszámra küldhetik a pénzadományokat: Mohácsi Takarékbank Zrt. dunaszekcsői kirendeltség, 50400034-16108035, Milaskics Richárd

Itt olvashatsz még beteg gyerekekről: 

Megosztás Facebookon