2015. December 15.

Az anyámat ne…

Általában kerüljük a politizálást, most sem szeretnék senkit néven nevezni, vagy bármiféle pártpreferenciát, politikai álláspontot vagy hasonlót megfogalmazni. Csupán egy nagyon szilárd határt szeretnék meghúzni, amit nem kellene átlépni. Közszereplőként meg főleg nem.

Horowitz Katalin

“Ha a Facebook-csoport szervezőinek az édesanyukáik azzal lettek volna elfoglalva, mint amivel most ők is foglalkoznak, ahelyett hogy őket örömmel felneveljék, akkor nem lennének, akik ilyen ostobaságokat megfogalmaznának” – reagált egy magyar közjogi méltóság (a nevét direkt nem írom most ide) arra a kérdésre, hogy mit szól hozzá, hogy Facebook-csoport alakult, amelynek tagjai terhességi teszteket küldenének neki, miután ő igen nagy bölcsességével kijelentette, hogy a lányok-asszonyok esetében az lenne a kívánatos, ha “unokákat szülnének nekünk”.

Ugorjunk most át azon, amire a magyar média és a politikai élet szereplőinek java része is azonnal lecsapott, hogy tudniillik unokákat szülni nem lehet. Oké, ez rendben is volna, ha csak ennyi lenne, egy vállrándítással el lehetne intézni, mindenki értette, hogy mit akart mondani a költő. Persze nem kicsit problémás, hogy 2015-ben egy férfi mondja meg, hogy mi lenne a kívánatos ilyen téren, arról nem beszélve, hogy a kelleténél egy fokkal ijesztőbben hangzik a “nekünk” kitétel, mintha legalábbis mi itt mind egy nagy család volnánk, ahol a rezgő bajszú apuka aggodalmaskodva kérdezgeti szeretett lányát, hogy mikor jön már az unoka.

Persze tudom, fogy a magyar, meg hasonlók, mégis ilyen jellegű kinyilatkoztatást tenni, hogy is mondjam… nem elegáns. Lehet szépen támogatni meg ösztönözni a családokat, a gyerekvállalást, illetve elsősorban a nők munkavállalását és bérezését. Amit viszont nem lehet, főleg nem egy úgynevezett közjogi méltóságnak: ilyet beszólni olyan emberekre, akik egyébként a szólásszabadság jogával élve nemtetszésüknek adnak hangot.

Ha ugyanis valaki közszereplőként azt mondja: “ha az édesanyukáik azzal lettek volna elfoglalva…”, nos, ez nem más, mint az anyázás politikailag korrekt változata. Márpedig ez egy olyan mélység, ahol még a magyar politikusok még nem jártak. Szerencsés lenne, ha ez így is maradna, mert ennek nem lesz jó vége. Ugyanis a közszereplőkkel, hogy ne mondjam, a közjogi méltóságokkal szemben a hétköznapi embereket nem kell hogy kösse a politikai korrektség, ha pedig a közbeszédben elkezdődik az anyázás, azzal senki sem jár jól.

Ha most elkezdjük egymás édesanyját emlegetni, abból nem az állampolgárok lesznek azok, akik rosszul jönnek ki. Azok legfeljebb a közjogi méltóságok lehetnek, de ezen a ponton azt hiszem, itt az ideje, hogy mostantól közjogi méltatlanságnak nevezzük azt, aki a politikai élet vezető figurájaként bárkinek is az anyját, az apját vagy bármilyen rokonát hasonló kontextusban emlegetni merészeli. Arra ugyanis semmiképpen sem méltó, hogy közjogi dolgokban a magyar embereket képviselje. Másra se nagyon…