nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Család
Bocs, de anyámmal nem tudok szexelni!

Bocs, de anyámmal nem tudok szexelni!

"A párom nagyon kedves és támogató nő, minden férfi álma. Gondoskodik rólam, odaadóan kiszolgál, lesi a vágyaimat ugrásra készen, érzem, ahogy a rezdüléseimre figyel. Még az anyám sem szeretett ennyire! Semmi problémánk nem lenne, ha a szex működne közöttünk. De sajnos nem működik."
Bibók Bea
Bibók Bea
f Ajánlom

Az anyáskodó nő öröme, hogy a férfinek meglegyen a kényelme

Az anyáskodó nő azt sugározza magából, hogy élete értelme csakis a férfi, és őt arra teremtették, hogy kiszolgálja őt. Az anyáskodó nő öröme, hogy a férfinek meglegyen a kényelme. Aggódik azért, hogy vajon jól sikerül-e a párjának a céges előadása, majd az elköszönéskor még egy utolsót igazít a nyakkendőjén. Megvédi a párját a környezeti hatásoktól – esernyőt csempész a táskájába –, majd üzenetekkel bombázza, ha elered az eső.

Dönt párja helyett, megmondja, melyik inget és melyik zoknit vegye fel. Mindezt azért teszi, hogy rálátása legyen a férfi életére, és ezáltal ő, a párja biztonságban érezze magát.

Az anyáskodó nők azt gondolják, hogy amiért ők maximálisan kiszolgálják párjukat, ezért a párjuk nagyon hálás lesz, és a kapcsolatuk megingathatatlan. Úgy érzik, a férfinek viszonoznia kell mindezt a fáradozást, amit ők önként tesznek bele a kapcsolatba. Megjelenik egy elvárás, ami ha nem teljesül, akkor összedől az egész rendszer.

Leszoktatjuk a férfit az erőfeszítésekről

A viccet és a sarkításokat félretéve, mi, nők sok esetben szeretnénk úgy elnyerni egy férfi szeretetét, hogy mindent megoldunk helyette. Tulajdonképpen jutalmat szeretnénk kapni.  Nem tudatosul bennünk, hogy a “mindent megoldunk” attitűddel ellehetetlenítjük őt, megtanítjuk neki, hogy semmiért nem kell erőfeszítést tennie, mi még a gondolatait is kitaláljuk. Aztán meg arra vágyunk, hogy fergeteges szexben legyen részünk, akár több alkalommal is egy nap.

Párunk legyen heves és odaadó, határozott és férfias – legalább olyan, mint Antonio Banderas –, aki tudja, hogy mit akar az ágyban.

Azt érezzük, mi megérdemeljük a jutalmat, ez esetben a szexet, hiszen mindent megtettünk érte, a Drágáért. Csak azt felejtjük el, hogy közben leszoktatjuk a férfit az erőfeszítésekről, arról, hogy értünk, nőkért nem árt néha dolgoznia és harcolnia, hogy néha udvarolnia kellene nekünk. 

Ha azt tanítjuk meg neki, hogy anyja helyett anyja vagyunk, akkor hogyan akarhatjuk, hogy ledöntsön a konyhaasztalra, mert most, azonnal és visszavonhatatlanul meg akar kapni minket? A gondoskodó, pátyolgató, anyáskodó női viselkedés nem ezt a reakciót váltja ki a férfiakból.

Érzés szintjén legjellemzőbben az jelenik meg a párunkban, hogy ő nem egy felnőtt férfi, hanem egy férfi bőrébe bújt kisfiú, aki az anyjával nem akar szexuális életet élni.

“Tudom, fél siker, de legalább szót fogadott”

Karola és Zoltán története jól mutatja azt a kapcsolaton belüli dinamikát, amely ellehetetleníti a férfit. A tünet, amely miatt felkerestek, az volt, hogy ugyan mindketten vágynak egymásra, mégsem tud létrejönni közöttük a szexuális együttlét. Karola úgy érzi, mindent megtesz a párjáért, éppen ezért jár neki a “jutalom”, legalább a szexben. Csalódottan veszi tudomásul, hogy Zoltán nem kezdeményez, hetekig is jól érzi magát anélkül, hogy egy huncut összebújást összehoznának.

“Nagyon csalódott vagyok, hiszen azt gondolom, igazán megérdemelném Zoltántól azt, hogy ledöntsön, mint egy igazi férfi egy igazi nőt. Én úgy érzem, mindent megteszek érte. A múltkor is elintéztem helyette a könyvelőt és vettem neki egy új táskát, csak hogy a konferenciára csinos legyen. Reggel felkelek hatkor, pedig én későbbre járok dolgozni, csak azért, hogy szendvicset készíthessek neki. Én ezt szívesen teszem, hiszen ezzel tudom megmutatni neki, mennyire szeretem. Figyelek rá. Elintéztem neki, hogy pszichológushoz járjon. Először tiltakozott, de aztán beadta a derekát. Sokat kellett beszélnem vele erről, nem értette, miért szeretném, hogy elmenjen. De aztán ha nem is a saját meggyőződéséből, de engedett a nyomásnak és a kedvemért elment. Tudom, fél siker, de legalább szót fogadott. Én úgy tudom kifejezni a szeretetemet felé, hogy mindig a legjobbat akarom neki. Mivel én jobban tudom, neki mi a jó, ezért igenis hallgatnia kell rám. Én azt gondolom, hogy értékelnie kellene az igyekezetemet. Na, ez a problémám, hogy ezt nem érzem. Számomra a pozitív visszaigazolás az lenne, ha hálás lenne, és sokszor szeretkeznénk. Nagyon rosszul érint, hogy gyakorlatilag nincs közöttünk szex. Pedig még kezdeményezni is szoktam, de akkor sem járok sikerrel. Azt érzem, hogy nem szeret, és nem értékeli azokat a dolgokat, amiket érte teszek nap mit nap. Nagyon el vagyok keseredve, és ha ez nem változik, akkor nem hiszem, hogy tudom folytatni vele a kapcsolatot, pedig már hatodik éve vagyunk együtt” – panaszkodik Karola, 38 éves sportmasszőr.

Bocs, de anyámmal nem tudok szexelni!

Hogyan lehetne valaki aktív, akitől pont azt várják el egy kapcsolatban, hogy passzív legyen?

Ha energiát és odafigyelést fektetünk a kapcsolatba, akkor joggal várjuk el azt, hogy a másik fél is tegye ugyanezt. Karola azt élte meg, hogy az a sok odafigyelés nem talál viszonzásra. Nem érzi magát kívánatos nőnek, mert nem kap szexuális közeledést Zoltántól. Csalódott és elkeseredett, azt érzi, hogy a sok törődéssel csak elpocsékolta az energiáit, hiszen párja passzív a kapcsolatban, még szexuálisan sem kezdeményez. Ezáltal a nőiségében bizonytalanodik el, ami feszültséget okoz a párkapcsolatban.

Ha kicsit elgondolkozunk, akkor nagyon jól látható a kapcsolat dinamikája.

Karola önként és dalolva megtesz olyan dolgokat, amelyeket senki nem vár el tőle, ezzel elkényelmesíti párját, megtanítja neki azt, hogy akarnia és kérnie sem kell, és máris teljesül a ki nem mondott vágy. Ezzel a tanult tehetetlenséggel Zoltán nem képes aktivitásra, hiszen a kapcsolaton belül tőle tulajdonképpen azt várják el, hogy passzív legyen.

Amikor ez jól “bejáródik”, akkor tulajdonképpen megtanulja a passzív működést, ami állandósul. Azonban ebből a helyzetből nehéz esténként domináns férfivé válni, hiszen a passzivitás érzelmi szinten úgy jelenik meg, hogy “nem vagyok alkalmas semmire”, “jobb, ha a másik csinálja, mert én úgysem tudom”, vagy visszatér az az érzés, amit gyermekkorában élt meg az édesanyja által.

Erről mesél Zoltán, aki 39 éves hídépítő mérnök.

Karola, a párom nagyon kedves és támogató nő, minden férfi álma. Gondoskodik rólam, odaadóan kiszolgál, lesi a vágyaimat ugrásra készen, érzem, ahogy a rezdüléseimre figyel. Ez nagyon jólesik nekem, bár néhányszor azt érzem, hogy még az anyám sem anyáskodott felettem ennyire. Kényelmes, amit Karola csinál, de egyben frusztrál is. Olyan érzésem van, mintha alkalmatlan lennék megoldani az életemet, és olyan, mint amikor gyerekkoromban anyámra kellett hallgatnom. Nem engedett nekem semmit önállóan csinálni, befolyásolt és ellenőrzött. Mostanában állandósult az az érzésem, hogy én egy gyerek vagyok a kapcsolatban. Nem érzem magam férfinek, pedig vágyom Karolára, szép nőnek tartom, és emlékszem még azokra az időkre, amikor a kapcsolatunk kezdetén jól működött a szex. Most is akarom kívánni őt, de mégsem működik. Ha kezdeményez, görcsbe ugrik a gyomrom, és mint egy ijedt kisfiú, legszívesebben kiszaladnék a világból. Az az érdekes, hogy más nőkkel ez még nem fordult elő. Ha nagy néha sikerül összejönnie a szexnek, tehát elkezdjük az aktust, akkor is gyakran fordul elő, hogy félbe kell hagynunk, mert elkezdek szorongani. Meg akarok felelni Karolának, tudom, hogy elvárja a szexet is, ez is olyan, mint amikor anyámnak vittem haza az ötösöket az iskolából. gyomorgörcsöm volt, vajon örül-e neki. Amikor szeretkezünk, akkor is ezt érzem, izgulok és nagyon meg akarok felelni a páromnak, de sokszor tapasztalom, hogy elmegy a kedvem és abba kell hagynunk. Frusztrált vagyok és elkeseredett” – meséli el érzéseit Zoltán.

Külsőre és belsőre is hajlamosok vagyunk a szüleinkhez hasonló párt keresni

Sokszor választunk olyan párt, akivel a kapcsolatban a gyermekkori érzésekhez hasonló érzéseket élünk meg. Például ha egy ellenőrzésre és pátyolgatásra hajlamos anya volt az édesanyánk, akkor a felnőttkori párkapcsolatban is nagy valószínűség szerint olyan kapcsolatban érezzük jól magunkat, amelyben ezeket a mélyen megélt, gyermekkori érzéseket újraéljük. Megfigyelhető, hogy a fiúk sok esetben olyan párt választanak, akik külsőleg is hasonlítanak az édesanyjukhoz. Ha ez a választás párosul egy a kapcsolaton belül kialakult anya-gyermek dinamikával, akkor a férfi még inkább azt éli meg, hogy a párja az anyja, hiszen még a külső jegyek is hasonlítanak hozzá.

“Amikor anyukám meglátta Karolát, akkor megkérdezte tőlem négyszemközt, hogy észrevettem-e, mennyire hasonlít hozzá? Ugyanaz a magasság, hajszín, alak. Félelmetes volt hallani, akkor tudatosult bennem, hogy tényleg nagyon hasonlítanak. A legmegdöbbentőbb az volt, hogy mindezt én nem vettem észre!” – mondja Zoltán.

Mivel a férfiaknak az első női kapcsolatuk az anyukájuk, sok esetben lép fel 3–7 éves kor körül az Ödipusz-komplexus, amikor úgy értelmezi a kisfiú, hogy szerelmes az édesanyjába. Ilyenkor a kisfiúk dühösek az édesapjukra, féltékenyek rá, meg akarják hódítani az édesanyjukat az apjuktól, rivalizálnak velük. Ilyenkor mondják a kisfiúk, hogy “Anya, majd én téged feleségül veszlek és mindig foglak szeretni!”. Ha az anya ezt a rajongást nem tudja kezelni, és az anya-fia kapcsolatban az édesanya nem képes a gyermek növekedésével összhangban a viszonyulást megváltoztatni, akkor a fiúban stabilizálódik és fixálódik ez az érzés. A felnőttkori kapcsolatában is felveheti a gyermek szerepét, anyát csinálva a párjából.

A szex csakis egy felnőtt nő és egy felnőtt férfi között tud működni. Sem egy anya-fia, sem egy apa-lánya, sem egy testvéri kapcsolathoz hasonló kapcsolatban nem működik.
Ezekben a kapcsolatban változásra van szükség, azért, hogy a kapcsolat dinamikája is megváltozzon.

A nőnek nem anyaként, hanem nőstényként kell viselkednie, aki felnőtt férfiként néz párjára. Nem pátyolgatni akarja, hanem szexuális energiát gerjesztve, fel akarja éleszteni a férfi energiáit.

Ha megbízunk a párunkban és elhisszük azt, hogy képes felelősséget vállalni a döntéseiért, és nem akarjuk megkímélni – mint egy kis gyermeket – az élet viszontagságaitól, akkor látni fogjuk, hogy képes lesz a felelősségvállalásra. Érezni fogja a változást, hiszen felnőtt férfiként nem teketóriázik, hanem Antonio Banderashoz méltón falnak dönti hőn szerető asszonyát.

A változás nem jön magától. Ehhez legtöbbször külső segítségre van szükség, hiszen olyan mélyen rögzült mechanizmusokról és működésekről beszélünk, amit megváltoztatni nem szándék kérdése. Ezek a problémák megoldhatók, de nagyon apró lépésekkel és egy tükröt tartó külső segítséggel.

A cikk szerzője Bibók Bea pszichológus, szexuálpszichológus, pár- és szexuálterapeuta. A Babes – Bolyai Tudományegyetem pszichológia szakán végzett, mint pszichológus. A Magyar Családterápiás Egyesület család- és párterápiás képzését követően a Semmelweis Orvostudományi Tudományegyetem posztgraduális képzésén tanult szexuálterápiát. Tagja a Magyar Családterápiás Egyesületnek és a Szexológiai Tudományos társaságnak, valamint a Magyar Szimbólumterápiás Egyesületnek.

Megosztás Facebookon