Család

“Még csak féléves a gyereke, és máris visszamegy dolgozni?”

"Még csak féléves a gyereke, és máris visszamegy dolgozni? Éppen amikor a gyerekének a legnagyobb szüksége van rá? Milyen anya az ilyen?!" Máris elmondjuk.

Az ifjúsági és családügyi államtitkár május közepén bejelentette: januártól a gyed extrát kiterjesztik, és a korábbi fizetéssel arányos, de felső plafonnal korlátozott gyed mellett munkát vállalhatnak a szülők már a gyerekük nem egy-, hanem féléves korától. A reakciók meglehetősen vegyesek voltak: mi nagyon örültünk, de bőven volt értetlenség, érdektelenség, sőt felháborodás is. 

“Miféle anya az ilyen, aki a gyereke hat hónapos korában már a csecsemője helyett a munkáját választja?!” “Nahát, a karrierista!” “Egy ennyi idős gyereknek még az anyjára van szüksége egész álló nap, micsoda szégyentelen karrierista nő az, aki idegenekre hagyja a gyerekét?!” – zengik sokan a hamis közhelyeket.

Nos, akkor elmondjuk, milyen anya is az ilyen, aki munkát vállalna a féléves csecsemője mellett.

Egy tanár, egy fodrász, egy könyvelő és egy ügyvéd

Bemutatjuk Katit, aki nyelvtanár, és ameddig a hazaérkező férje leviszi a babát sétálni, ő szívesen bevállal egy-egy tanítványt. Nem kopik a tudása, örül, hogy átválthat egy kicsit a szakmai üzemmódra a családanyaságról. A tanítványai szeretik, nagyon sajnálnák mind, ha váltaniuk kellene, és ő is nehéz szívvel küldené el azokat, akiket épp nyelvvizsgára készít fel, és csak benne bíznak.

Aztán ott a fodrászatban dolgozó Hajni. Neki az első időkben az anyukája vállalja a babát, amíg Hajni pár órát dolgozik, de már kinéztek egy otthonos családi napközit is a fodrászat közelében. Ahhoz hogy ezt megengedhessék maguknak, Hajninak először pótolnia kell a szülési szabi alatt elszivárgott klienseit. Hajni úgy számol, sokáig még így is nullára szaladnak majd, ha befizeti kislányát. Hajni mindenesetre örül, hogy emberek között van, és bár egy ideig csak kevesebb vendéget vállalhat, de nem jön ki a gyakorlatból, és még egy kis pénzt is keres, amivel szinten tudja tartani a családi bevételeket.  

Ők lennének az önző, törtető karrieristák? Ugyan.

Kriszta könyvelő. Három gyereke van, de sohasem ment hosszú, klasszikus szülési szabadságra, mert elvesztette volna az ügyfeleit, a szakmai tudása pedig ennyi év alatt elavult volna. Esténként dolgozott, amikor a gyerekei már aludtak. A gyed extra neki is segített volna, hogy a gyeddel egészítse ki ideiglenesen megcsappanó bevételeit, hiszen az egész napos anyaság mellett ő sem tudott annyi ügyfelet vállalni, mint korábban. A gyes, amit a hozzá hasonló anyák kaphattak (egy időben azt is csak a gyerek egyéves kora után vállalt munka mellé) már akkor is csak 28 500 forint volt.

Zsuzsi barátnőnk ügyvéd. Az első gyereke születése után kihagyott egy évet, ezzel elveszítette szinte az összes ügyfelét. Évekig tartott, mire újra tudott úgy dolgozni, mint annak előtte. A második gyereke születésekor már csak fél évet hagyott ki. Talált egy tüneményes bölcsődét. Azt mondja, ugyan anyagilag nehezebb volt – ő sem tudott annyi munkát vállalni a gyerekek mellett, mint előtte –, de sokkal kiegyensúlyozottabb, ha váltogathatja a feladatait, és a család megélhetését sem érzi veszélyben a gyerekezéssel töltött idő alatt, mert követni tudja a jogszabályváltozásokat. Ha már neki is járt volna a gyed extra keretében a munka mellett a gyed is, könnyebben éltek volna ebben az időben.

Ebből éljünk meg? És aztán hogyan tovább?

Vannak bőven, akik csak nagyon kevés, vagy éppen ellenkezőleg, kifejezetten jó pénzért dolgoztak korábban. Nem titok, hogy a gyed, ami a korábbi kereset legfeljebb 70 százaléka, de legfeljebb bruttó 147 ezer forint, mindkét körnél jelentősen visszavágja az egy vagy ikrek esetén több fővel kibővült család anyagi lehetőségeit. 

Nekünk sincs minden szakmában ismerősünk, de el tudjuk képzelni, hogy a gyed extra előnyei érinthetik a részmunkaidőben, boltban dolgozót, a szabadúszó újságírót, az egészségügyben dolgozó asszisztenst, az orvost, és a sor szabadon folytatható. Ők azok, akik kisgyerek mellett sem ötször nyolc órában dolgoznak. Mindazokat érinti, akiknek utazniuk sem kell messzire, de szeretik is, vagy esetleg csak szükségük van a munkájukra, no meg arra, hogy a szakértelmük is naprakész legyen. 

És tudjátok, a gyerekek többségére senki sem vigyáz ingyen. A kis pénzért, amit a munkáért kaphatnak ezek a nem teljes állásban dolgozó nők, a gyed nélkül biztos nem éri meg. Az ügyfelek viszont nem várnak, eltűnnek, mint nyári napon a tócsa. Egy vállalkozást biztosan nem lehet másra bízni. Vagy beletörődnek, hogy amit évek alatt felépítettek, bezárják, vagy anyaként is folytatják.

Kevesebben lehetnek azok, de szerintünk egyáltalán nem ritka, hogy ha valaki nem az első gyerekkel van otthon, akkor nem kezdené újra a munkából kiesést, majd évekkel később az egyáltalán nem könnyű visszatérést. Egy többgyerekes, jó eséllyel már 30-as évei közepén járó magyar nő, ha van munkahelye, ahol tisztelik, megbecsülik, és rugalmasak tudnak lenni, azt nem fogja egykönnyen otthagyni: jó eséllyel nem akarja még egyszer lenullázni a munkaerő-piaci értékét.

Azt mi is megmondhatjuk, hogy sokkal kevésbé megterhelő mondjuk egy harmadik gyerek mellett napi néhány órában vagy alkalmilag munkát vállalni, mint egy első gyereknél. Különösen akkor, ha a nagyobb testvérek nem kicsik már, és ebben a korosztályban már az is előfordulhat, hogy akad egy segítőkész nyugdíjas nagyszülő vagy egy rugalmasan dolgozó apa.  

Belebetegedni, vagy belevágni valami újba?

Épp az NLCafén írta meg Fűszeres Eszter saját történetét: az ítélkezőknek azt is figyelmébe ajánljuk, hogy hozzá hasonlóan nem kevés nőt ráadásul meg is betegít a “gyes-betegségként” elhíresült, csecsemős időszakkal együtt járó monotonitás és elszigeteltségérzés. 

Azt se felejtsük el, hogy a gasztrobloggerek java részéhez hasonlóan sokan éppen ilyenkor, az otthon, javarészt négy fal között töltött időben mernek belevágni valami újba: feltalálják magukat és pályát módosítanak, vállalkozást indítanak az otthon töltött évek alatt. Habár nyilván nem általános, de nem is ritka az ilyesmi, sok női sikertörténet kezdődött így az elmúlt években.

Nonszensz büntetni azt, aki dolgozni akar

Ha már idáig eljutottatok az olvasásban, szerintünk értitek, hogy miért is örültünk mi a gyed extra újításának. Szerintünk az nem volt normális és családbarát, hogy eddig büntették, ügyeskedésre, fusizásra szorították azokat, aki a baba mellett dolgozni akartak. Az, hogy jó néhány embernek bővül a mozgástere, fontos és jó dolog. A többiek számára nem változik semmi.

A többség úgysem rohan majd vissza teljes állásban kisbabája mellől, de legalább a jövőben nem büntetik azokat az anyákat, akik egy kevés pénzt keresnének (legálisan!) akár valamilyen hobbival, kézműveskedéssel, tanítással, amibe bele sem kezdenének, ha nem lenne ott mellette a gyed, hiszen e nélkül a pénzügyi mankó nélkül nem érné meg csinálni.

És lássuk be, a fenti példákban szereplő barátnőink mindegyike, ahogy a gyöngyöt fűző hobbiművész, vagy óraadó pedagógus végképp nagyon messze van a gyakran kárhoztatott kosztümös-körömcipős női vezető sztereotip hamis képétől, aki kizárólag bébiszitterekkel nevelteti a gyerekeit, mert a karrierje fontosabb számára a családjánál.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top