nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Család
Petike azt kérte, mostantól hívjuk Fanninak

Petike azt kérte, mostantól hívjuk Fanninak

Mit tegyünk, ha négyéves lányunk csak fiúsan akar öltözködni, vagy hároméves fiunk azt kéri, hogy mától szólítsuk őt lánynéven? Hány éves kortól jelenthető ki, hogy a gyermek transznemű, és hogyan támogathatjuk abban, hogy a lehető legkevesebb sérülést kelljen emiatt elszenvednie?
Szekér Szimonetta
f Ajánlom

Az amerikai Massachusetts államban élő ötéves Jacob minden kétséget kizáróan boldog, felszabadult és magabiztos kisfiú. De nem volt ez mindig így. Jacob 2010-ben Miaként született. Kétévesen mondta először a szüleinek, hogy ő valójában fiú. Ezt két évig kitartóan ismételgette, miközben hisztizett, ha nem vehetett fel fiús ruhákat, és babák helyett autókkal játszott. A szülei kezdetben azt gondolták, hogy Mia egy tomboy, azaz egy fiús dolgok iránt érdeklődő lány.

Négyéves korában azonban a szülők – miután számtalan gyerekorvossal konzultáltak – úgy döntöttek, hagyják, hogy a gyermek Jacobként éljen tovább. Döntésükhöz hozzájárult egy majdnem végzetes autóbaleset, amikor az édesanya, szembesülve az élet törékenységével, hirtelen ráébredt: itt az ideje, hogy hagyják, hogy lányuk az legyen, aki lenni szeretne.

A gyermek haját fiúsra vágatták, hagyták, hogy olyan ruhát, cipőt vegyen fel, amilyenhez kedve van, nem próbálták többé rábeszélni a babázásra, és megkérték a családtagokat, ismerősöket, hogy a gyermeket mostantól hívják Jacobnak, és kisfiúként viszonyuljanak hozzá.

A gyermek már Jacobként kezdett el járni az iskola-előkészítőbe is, ahol ráadásul a korábbi Miát nem is ismerte senki. A szülők szerint Jacob határozottan kinyílt azóta, amióta nem kell többé Miának lennie: többet nevet, bátrabban vesz fel ismerősökkel és idegenekkel szemkontaktust, és könnyebben barátkozik.

A kedvenc játéka Ariel, a nemtelen sellő

De nem Jacob szülei az egyetlenek, akik az utóbbi években a nyilvánosság előtt is felvállalták transznemű gyermekük történetét.

A Kaliforniában élő nyolcéves Tomást ma már Lunának hívják. A kisfiú esete azért is különleges, mert itt egy harmadik személy, nevezetesen az elsős tanító néni vetette fel a szülőknek, hogy Tomás transznemű gyermek lehet. A szülőket nem lepte meg a felvetés: a kisfiú mindig is imádta édesanyja magassarkú cipőit, lánytestvérei tündérruháit, kedvenc játéka pedig Ariel, a sellő volt, akinek nemi identitása nem szembeszökő.

Az ugyancsak amerikai Ryland Wiittington szintén kislányként született, ma már azonban a szülei támogatásával fiúként él. A hétéves gyermek történetét tavaly június óta csak a Youtube-on több mint 7,5 millióan látták.

A 13 éves Jazz Jenings “I am Jazz” címmel könyvet is adott ki az átalakulásáról, a nyolcéves Coy Mathis és szülei pedig azáltal lettek híresek, hogy a kaliforniai bíróság kimondta, a transznemű kisfiúnak joga van tornaórán a lányokkal együtt öltözni, illetve csapatjátékok alkalmával a lányok csapatához csatlakozni.

2014 decemberében Angelina Jolie is a nyilvánosság előtt beszélt arról, hogy Shiloh nevű, Brad Pittel közös első lánya azt kérte tőlük, hogy Johnnak szólítsák, és azóta csak a bátyjaihoz hasonló ruhákban hajlandó járni.

Ugyancsak nagy nyilvánosságot kapott a 2014 decemberében, 17 évesen öngyilkosságot elkövetett Leelah Alcorn esete is. A transznemű tinédzser utolsó Tumblr bejegyzései arról szólnak, hogy nem bírja már kivárni 18. születésnapját, hogy átváltoztató műtétre mehessen. “Egy napot sem tudok már várni” – írta.

Elfogadás – a feltétlen szeretet alapja

A nyilvánosság felvállalásával a szülők célja a társadalom “tanítása”, “megváltoztatása”, hiszen tisztában vannak azzal, hogy gyermekük jövőbeli boldogsága egyértelműen azon múlik, hogy a környezetük hogyan viszonyul a transzneműekhez. Az USA-ban a transzneműek arányát 0,5 százalékra teszik, ez összesen 750 ezer embert jelent. Nagy-Britanniában a becslések szerint 300-500 ezer transznemű él.

A gyermekpszichológia szerint 3 éves kor körül kezd el formálódni, és 5 éves korra szilárdul meg a gyermekben a nemi identitása, de a gyerekek többségének már 2 évesen is egyértelmű tudása van arról, hogy fiú-e vagy lány. A kutatások szerint a transznemű gyerekek nemi identitásának kialakulása időben pont ugyanakkor történik, mint normál társaiké, és csöppet sem bizonytalanabbak a nemi identitásukat illetően: azaz pont ugyanolyan határozott képük van arról, hogy fiúk-e, vagy lányok, mint a nem transznemű gyerekeknek.

A szakemberek szerint, ha egy kisgyerek  2-3 éves korától folyamatosan ismételgeti, hogy ő valójában az ellenkező nemhez tartozik, a legrosszabb, amit a szülő tehet, hogy nem vesz róla tudomást. Ezzel ugyanis azt üzeni a gyereknek, hogy “nem látlak”, “nem hallak”, és “nem tudlak szeretni, ha más vagy” – azaz a gyerek nem részesül feltétlen szeretetben. Ez pedig szorongást, visszahúzódást, beilleszkedési és önértékelési zavarokat, szégyent, önutálatot szülhet.

Petike azt kérte, mostantól hívjuk Fanninak

A transznemű gyerekek jellemzően nem szeretik a testüket, nehezen tudják elfogadni a nemi szerveiket, előfordul, hogy csak ruhában hajlandóak fürdeni, hogy ne kelljen lépten-nyomon azzal szembesülniük, hogy a nemiségükkel valami nem stimmel. 

A gyerekpszichológusok szerint azért is fontos, hogy a szülő minél korábban el tudja magában fogadni gyermeke másságát, mert ezzel a gyermek pszichés sérüléseit is minimalizálni tudja. Közismert, hogy a transznemű körében kiemelkedően magas az öngyilkossági ráta.
A kívülállók gyakran csak hóbortnak vélik, ha egy gyerek másik neműnek képzeli magát, és elhamarkodottnak tartják a szülők részéről, hogy akár már óvodáskorú gyermeket is támogatnak a nemi identitásának megváltoztatásában. Az érintett szülők és szakemberek szerint azonban ilyen kritikát csak azok fogalmaznak meg, akik nem éltek még együtt transznemű gyerekkel.

A transzneműség első jelei

Mindenki ismeri azt a jelenséget, amikor egy kisgyerek épp kutyának képzeli magát, és az asztal és a székek között négykézláb mászkálva arra kéri a környezetét, hogy szólítsák Fülesnek. És bár a játék napokig, hetekig is eltarthat, ilyenkor mind a gyerek, mind a szülő számára egyértelmű, hogy csupán játékról van szó.

Ugyancsak ismert jelenség, amikor a gyermek ellenkező nemű idősebb testvérére akar hasonlítani, és ezért új nevet talál ki magának, és átmenetileg a nagy testvérhez hasonlóan öltözködik.
A transznemű gyerekek azonban ennél sokkal határozottabban, tartósabban és kitartóbban ragaszkodnak ahhoz, hogy ők a másik nemhez tartoznak. Gyakori mondatok transznemű gyerekek szájából: “Isten valamit elhibázott nálam”, “valami elromlott a hasadban”, “mikor tűnik már el a fütyim?”, “mikor fogok már lányként ébredni?”.

A gyermek nemi identitásának megváltoztatása gyakran a szülők számára is fájdalmas folyamat. A cikk elején említett gyerekek szülei több interjúban beszélnek arról, hogy alapvetően befolyásolja az életüket gyermekük mássága: például a család igyekszik minél nyitottabb közegben élni, ahol az emberek és az iskola részéről is több az elfogadás, mint egy konzervatívabb településen. Hogy az iskola hozzáállása döntő szempont ezeknek a gyerekeknek a lelki egészsége szempontjából, jól tükrözi az az amerikai felmérés, amelybe 300 transznemű fiatalt vontak be, és az eredmények szerint a gyerekek 89 százaléka élt már át az iskolában szekálást, kiközösítést.

Az elfogadás csak az első lépcsőfok

Szerencsére az érintett szülők világszerte egyre több a támogatást kapnak: jelennek meg szakkönyvek, egyre több a transzszexuális gyerekekkel foglalkozó pszichológus, tudományos kutatás. Számos nyugati országban a transznemű gyerekek hozzáférhetnek a pubertást késleltető, illetve gátló szerekhez – ezek ráadásul visszafordíthatatlan testi folyamatokat nem váltanak ki, csupán a mell, illetve az arc- és a nemi szőrzet növekedését akadályozzák meg. Szükség esetén egyes országokban a hormonterápia is elérhető már akár 18 éves kor előtt is, erről viszont tudni kell, hogy a terápia hatása jellemzően végleges.

A nemátalakító műtétek azonban mindenütt csak 18 éves kor után kérhetők. Amerikai és holland felmérések szerint egyébként a nemátalakító műtéten átesettek ötöde később megbánja a műtétet.

Megosztás Facebookon