nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Család
“Nehéz elfogadnom, hogy meleg a gyermekem!”

“Nehéz elfogadnom, hogy meleg a gyermekem!”

Kétségbeesett szülők, akik nem képesek elfogadni azt, hogy gyermekük homoszexuális, kamasz- vagy már felnőttkorban lévő gyermekek, akik sem családi, sem társadalmi szinten nem kapnak megértést és támogatást, hogy bűntudat nélkül élhessék szexuális életüket. Vajon hogyan éli meg a szülő és a gyermek ezt a nem választáson vagy döntésen alapuló helyzetet?
Bibók Bea
Bibók Bea
f Ajánlom

Homoszexualitás. Némely kultúrában megengedő módon viszonyultak hozzá, más kultúrákban elítélték. Napjainkban jellemzően a homoszexuális embereknek nagyon nehéz felvállalniuk szexualitásukat a környezetük előtt, hiszen a bejelentés markáns ellenállást és elutasítást szülhet még a szűkebb családban is. Éppen ezért általában a meleg fiatal, amikor szembesül azzal, hogy őt az azonos neműek vonzzák, először megijed, és elfojtja vágyait, majd megéli, és titkolja. Amikor kiderül a családban, hogy a gyerek az azonos nemű társaihoz vonzódik, akkor ez a szülőket váratlanul és felkészületlenül éri. A konvencionális társadalmi elvárások – az, hogy az emberek nem akarnak tudomást venni a homoszexualitásról – azt eredményezik, hogy amikor a családban meleggé válik egy gyermek, akkor a helyzettel nem tudnak mit kezdeni. Mindenekelőtt a fiatalnak el kell tudnia fogadni a saját szexuális vágyait, aztán a szüleivel is el kell fogadtatnia a homoszexualitását, ami bizony nem egyszerű feladat. Leginkább haragot, megvetést, szidalmat kap a szülőktől támogatás helyett. Mindezt azért, mert a társadalom még mindig tabuként kezeli a homoszexualitást.

Szerzőnk Bibók Bea pszichológus, szexuálpszichológus, pár- és szexuálterapeuta. A Babes – Bolyai Tudományegyetem pszichológia szakán végzett, mint pszichológus. A Magyar Családterápiás Egyesület család- és párterápiás képzését követően a Semmelweis Orvostudományi Tudományegyetem posztgraduális képzésén tanult szexuálterápiát. Tagja a Magyar Családterápiás Egyesületnek és a Szexológiai Tudományos társaságnak, valamint a Magyar Szimbólumterápiás Egyesületnek.

A homoszexualitás nem döntés kérdése!

Tibi meséli történetét, aki 22 éves egyetemista fiú:

“Kamaszkoromban érdekeltek a lányok, ráadásul én is tetszettem nekik. Aztán először tizenhat-tizenhét évesen vettem észre, hogy vannak srácok, akik vonzanak. Szépnek láttam őket, és amikor maszturbáltam, akkor homoszexuális fantáziáim voltak. Egyszer aztán egy srác, Fecó rám kattant, és megtörtént az első élményem, ami nagyon nagy örömet okozott. Szerelmesek lettünk egymásba, de nagyon nagy félelem volt bennem. Féltem, hogy kiderül a kapcsolatunk, így csak titokban találkoztunk, senkinek nem mertem elmondani, hogy milyen kapcsolatban vagyok benne. Akkor már észrevettem, hogy a lányok nem érdekeltek. Tudtam, hogy ez nehéz ügy lesz, nagyon zavart ez a hátsó érzés, nem tudtam bűntudat nélkül megélni a szerelmet. Mindig lelkiismeret-furdalásom volt, amikor együtt voltunk Fecóval. A szex alatt félelmet éreztem, és közben nagyon vágytam rá, mert jó volt és szenvedélyes. Olyan keserédes érzés volt, olyan, mintha mindig erre vágytam volna, de közben bántott is a dolog. Nagyon kellett ez a kapcsolat, de mégis rettegtem, hogy valami rosszat teszek. Bennem volt, hogy csalódást kell okoznom a szüleimnek, azoknak az embereknek, akik őrült fontosak a számomra, akiknek hálával tartozom, akik mindent megtettek értem. Vívódtam, álmatlan éjszakák sorozata következett. Közben epekedtem Fecóért. Aztán szakítottam, mondván, hogy nem akarok homoszexuális kapcsolatot. Tudatosan próbáltam a lányok felé kacsingatni, de nem ment. Szándékosan kerestem az intim helyzeteket lányokkal, de még merevedésem sem volt, mindig csak Fecóról álmodoztam. Aztán megint összejöttünk, és akkor már tudtam, hogy ez megmásíthatatlan dolog. Tiltakozott még bennem valami, de éreztem, hogy ez nem döntés kérdése, ez van.”

Nagyon fontos tudni, hogy a homoszexualitás nem döntés eredménye. Felmerül a kérdés, hogyan lehet, hogy egy családban akár ikertestvérek esetén is az egyik homoszexuális a másik nem? Vannak kutatások, amelyek szerint a homoszexualitás genetikai eredetű, és vannak olyan kutatások is, amikben az látszik igazolódni, hogy a szülőkkel való kapcsolat is meghatározó. Az igazság valahol középúton keresendő. Vannak emberek, akiknél genetikailag kimutatható a homoszexuális hajlam, mégsem lettek homoszexuálisok. Ahhoz, hogy a homoszexualitás kialakulhasson, külső ingerek is kellenek. Ezek a környezetből, az anya-lánya, apa-fia viszonyból jönnek. Egyes kutatók szerint, ha az anya-lánya kötődés sérül a gyermek kiskorában, akkor a kislány felnőtt korában vonzódhat a nőkhöz, leszbikussá válhat. Ha egy fiú az édesapjához nem képes kötődni, akkor az ő esetében is hasonló a helyzet, kialakulhat a vonzódás a férfitársai iránt. De hangsúlyozom, ennek a hatásnak együtt kell járnia a genetikai hajlammal is, és a két hatás együttes eredményeként alakulhat ki a homoszexualitás. A fiatalokra hat a média, a divat, a sok vizuális inger, a pornó.

Mivel ma Magyarországon nem jellemző, hogy a családokban nyitottan kommunikálnak a gyermekkel a szexualitásról, a fiatal nagyon egyedül marad a kérdéseivel. Megtalálja a pornót és kontrollálatlanul ömlik rá a válogatás nélküli szexuális inger. Ha egy homoerotikus vizuális inger szexuális izgalmat okoz, és rögzül, akkor gyakran elindul a fantáziálás a homoszexuális kapcsolatokról. Vannak gyerekek, akik itt megállnak, és a valóságban nem vágynak homoszexuális élményre, náluk csak a fantáziálás szintjén jelenik ez meg.

A fantáziámat miért tudja izgatni egy férfi, amikor a valóságban nem izgat?

Egy homoszexuális fiatalnak nagyon sok munkája van abban, hogy ő képes legyen saját magát elfogadni. A fiatalok sokat vívódnak, mire megadják magukat a bennük tomboló vágyaknak. Jellemző, hogy általában elfojtják, elnyomják magukban, nem tudják magukat besorolni, hogy hetero-, bi- vagy homoszexuálisok-e? Kardinális kérdéssé válik számukra a szexuális irányultságuk, állandóan gyűjtik a bizonyítékokat, hogy be tudják magukat sorolni valahová. Sok esetben azért küzdenek, hogy bebizonyítsák maguknak azt, hogy ők nem homoszexuálisok, mert félelmet kelt bennük a homoszexualitás ténye.

Homoszexuális orientációról akkor beszélünk, ha az egyén a saját neme felé vonzódik, fantáziáiban, gondolataiban érzéseiben leginkább az azonos nemű emberek szerepelnek.
A homoszexuális viselkedés során már meg is valósulnak a homoerotikus fantáziák, tehát a valóságban is megéli a homoszexuális ember a vágyait, homoszexuális életet él.
A homoszexuális identitás során a személy önmaga számára fogalmazza meg hovatartozását, azonosságtudatát.

Levente 19 éves fiú, és kétségei vannak. Így ír a Válaszkeresőn:

Ha biszexuális lennék, akkor már lett volna olyan, hogy a valóságban megkívántam volna egy férfit? Vagy a szexuális identitás éppen még mindig kialakulóban van, tombolnak a hormonok? A fantáziámat miért tudja izgatni, hogyha a valóságban nem izgat fel egy férfi? Persze, ha simogatja a combomat egy férfi, akkor van olyan eset, amikor felizgulok, de nem a férfira, hanem csak úgy a simogatásra. Ne értse félre. Utolsó évemet töltöm a középiskolában és még mindig van ez a hülyéskedés egymás között, hogy simogatjuk egymást poénból. Lehet, hogy barátnő kellene nekem, de azt is olyan nehéz találni. Megpróbáltam azt is, hogy úgy “élek”, mint egy biszexuális. Megpróbáltam úgy csinálni, hogy mindkét nem érdekel, a fiúkat is nézegettem, fantáziáltam direkt velük, de egyszerűen ez sem nagyon megy. Illetve tudom csinálni, de egyszerűen nem tud úgy tetszeni egy férfi, mint egy nő. Hiába direkt nézem őket, nem megy. Ha mondom magamnak azt direkt, hogy én biszexuális vagyok, valami legbelül mégis tiltakozik bennem.”

A legelső harcot egy homoszexuális fiatal saját magával vívja meg.

Ez első körben a szembesülés harca, majd aztán az elfogadás harca. Azért, hogy képes legyen megélni a szexuális vágyait, és ne akarja mindazt magára erőltetni, ami nem az ő világa. Ez a nulladik lépés, és ilyenkor nem szabad szégyellni külső segítséget kérni egy szexuálterapeutától. A szexualitás nagy birodalom. De ebben a birodalomban csak akkor lehet jó érzésekkel létezni, ha felszabadultan, örömtelien élik szexuális életüket az emberek, mert a szorongások és elfojtások csak kudarcokat, megszégyenülést, gátlásokat és szorongást szülnek. A szexualitás viszont nem erről szól, hanem a felszabadultságról, szexuális örömről, odaadásról, élvezetről. Ha egy fiatal nem tudja elfogadni saját szexuális vágyait, ha a konvenciók miatt bűntudata van, és szégyelli magát, ráadásul még azt is tudja, hogy fájdalmat és csalódást fog okozni a szüleinek, akkor nem képes felszabadultan élni szexuális életet. Első körben a homoszexuális embernek önmagát kell elfogadnia, azt, hogy neki másként jó a szex. Ha ezt sikerül elfogadnia, akkor már könnyebbé válik a “coming out” is.

“Nagyon bízom benne, hogy fel tudják dolgozni a szüleim!”

Egy meleg fiatalnak az önmagával vívott harc után még ott van a feladat, hogy hogyan mondja el a szüleinek azt, hogy ő meleg. Nem egyszerű feladat, hiszen azt gondolhatja, haragudni fognak rá, értetlenül viszonyulnak a problémájához a szülők. Azt is sejti a fiatal, hogy haragot és tiltakozást fog kiváltani a szüleiből a bejelentése, így majd érzelmi támogatás nélkül kell megvívnia ezt a harcot.

Érthető a szülők magatartása is, hiszen mióta gyermekük megszületett, valószínűleg konvencionális, heteroszexuális életet képzeltek el számára, arról ábrándozva, hogy majd a fiuk vagy lányuk egy hagyományosnak mondható párkapcsolatban lesz boldog, és majd később még unokáik is születnek. Mikor a szülő szembesül a homoszexualitás tényével, akkor mindezt az álmot egy pillanat alatt át kell értékelnie, és ez nem könnyű feladat.

Tibi meséli tovább történetét:

A legnagyobb problémát az okozta, hogy hogyan mondjam el a családomnak? Amikor már tudtam, hogy homoszexuális vagyok, és remény sem volt arra, hogy ez megváltozzon, akkor először a testvéremnek mondtam el, aztán az ő tanácsára együtt elmondtuk a szüleinknek. Láttam, nagyon megdöbbentette őket, anyukám sírt, de nem mondott semmit, apukám elnémult, napokig nem szólt. Ez a csend talán rosszabb volt mindennél, minden szidalomnál. Idő kellett nekik, mire el tudták fogadni. Megvívtuk a harcainkat, sokat beszélgettünk, mire elhitték, hogy én tényleg így vagyok boldog. Most már ott tartunk, hogy bemutattam nekik Fecót. Még kell idő, hogy természetessé váljon, hogy mi ketten szeretjük egymást, de nagyon bízom a szüleimben, hogy mindezt el tudják fogadni.”

“Hol követtem el hibát, hogy  homoszexuális lett a fiam?”

Kati 48 éves, egy fiatalember anyjaként érkezik hozzám vidékről. Néhány nappal korábban rémülten hívott  telefonon, mert azzal szembesült, hogy homoszexuális a gyermeke. Sírt a telefonban, nagyon meg volt ijedve, és zavarodott volt, nem tudott az érzéseivel mit kezdeni. Mindenáron a gyermekét akarta elhozni hozzám, hogy “csináljak vele valamit”, mert ő nem tudja elviselni, hogy homoszexuálissá lett a 18 éves fia. Megbeszéltük, hogy felutazik hozzám, és elbeszélgetünk arról, neki milyen nehézséget okoz ez a helyzet.

Balázs az én egyetlen kisfiam, 18 éves elmúlt. Nem tudom, hol követtem el a hibát, hogy homoszexuális lett belőle. Magamat okolom ezért, pedig nagyon igyekeztem, hogy jó anya legyek. Ezek szerint nem sikerült. El sem tudom képzelni, hogy mit tegyek, leginkább azt szeretném, ha Balázst vissza lehetne szoktatni a lányok felé. Nem akarom, hogy homoszexuális legyen a fiam! Kis városban élünk, ha ez kiderül, én elsüllyedek szégyenemben. Úgy érzem, valami miatt rajtam áll bosszút Balázs. Soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor benyitottam a szobájába és a barátjával csókolózott. Soha nem gondoltam, hogy az a fiú, akivel mindig együtt volt az utóbbi időben, nemcsak a barátja, hanem szexuális kapcsolat is van köztük. Ez azért hihetetlen nekem, mert Balázs udvarolt lányoknak is, semmi jel nem utalt arra, hogy homoszexuális. Amikor láttam, hogy csókolóznak, kirohantam, sokkot kaptam. Most azért is bűntudatom van, mert csúnyán beszéltem Balázzsal. Azt mondtam: “Nem tűrök meg buzit a házamban!” Ezt már nagyon bánom, nem tudom, mit tegyek, nagyon rossz a hangulat most otthon. Nincs férjem, aki segítene nekem ebben, úgy érzem, ebbe belepusztulok. Azt sem értem, miért kaptam ezt a büntetést.”

Kati tanácstalan. Mondatai arról árulkodnak, hogy tele van kétségekkel, bűntudattal, bizonytalansággal. A megbizonyosodás mindig derült égből villámcsapásként éri a szülőket. Tanácstalanok és felkészületlenek. Ekkor nekik is segítségre van szükségük, hiszen tele vannak kétségekkel. Mit tudnak ők tenni ebben a helyzetben?

Szülőként hogyan tudunk segíteni?

Mint már fentebb utaltam rá, nagyon nehéz helyzetet teremt a családban a homoszexualitás tényének megjelenése, mivel a szülők sincsenek felkészülve a helyzetre. Bűntudatuk van, és nem értik, “miért pont az ő gyermekük”. Ha kicsit másként szemléljük a dolgokat, akkor talán könnyebben megy az elfogadás, és talán még segíteni is tudjuk gyermekünket.

A szexualitást sokféleképpen lehet jól élni. Csupán egy nagyon fontos dolgot kell szem előtt tartanunk, azt, hogy ha a gyermekünk homoszexuális, akkor ő csakis egy meleg kapcsolatban lehet boldog. Tudomásul kell vennünk, hogy ez az ő élete, és nem az ő döntése, hogy homoszexuális. Ő csakis az azonos neműek iránt vonzódik, és erről nem tehet, mint ahogy a szülő sem. A szülőnek egyetlen dolga van, ami természetesen nem könnyű. El kell tudnia fogadni és támogatóan kell a gyermeke mellé állnia, hiszen nem egyszerű az az út, amin egy homoszexuális fiatal elindul. A társadalmi előítéletesség még mindig jelen van, és éppen elég teher számára az, hogy ezzel nap, mint nap meg kell küzdenie. Szülőként nagyon fontos, hogy elfogadjuk azt, ami neki jó, és segítsük őt szeretetünkkel abban, hogy minél boldogabb lehessen. 

Egy pillanatig se felejtsük el, a homoszexualitás nem döntés kérdése! Ez talán segíti a szülőket abban, hogy ne távolodjanak el a gyermeküktől, ne büntessék őt érzelmileg azért, mert az azonos neműekhez vonzódik.

Megosztás Facebookon