nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Család
Kepes András: “Mindig úgy érzem, hogy túl rövidek a napok”

Kepes András: “Mindig úgy érzem, hogy túl rövidek a napok”

Élete legnehezebb időszakáról és legnagyobb élményéről is vallott az egykori televíziós. Elárulta azt is, ha mindent újra kezdhetne, mit csinálna másképp. 15+1 kérdés Kepes Andráshoz.
Bus István
f Ajánlom

1. Ha újraélhetné élete egyetlen pillanatát, melyik lenne az?
Talán a születésem pillanata. Állítólag születésünk öntudatlanul is mély nyomokat hagy bennünk. Milyen izgalmas lenne a későbbi élettapasztalatokkal, tudatosan újraélni a születésünket! Azon még spekulálnom kellene, hogy az újraszületésemkor is sírnék-e. De az is lehet, hogy csak most sírnék igazán.

2. Sokan sokfélét írtak, mondtak már önről. Ki volt az, aki a legjobban elkapta a lényegét, és mit mondott pontosan?
Valaki egyszer egy cikkben azt írta rólam: “csavargó bölcs” vagyok. És valóban, gyerekkorom óta próbálom összeegyeztetni magamban az új élményeket kereső, világot és kultúrákat felfedezni vágyó csavargót, a csöndesen szemlélődő, szivarozgató bölccsel. Még dolgozom rajta.

3. Mit csinál legszívesebben olyankor, amikor nem kell csinálnia semmit?
Ez még nem fordult elő. Inkább mindig úgy érzem, hogy túl rövidek a napok. Jó lenne többet írni, olvasni, sportolni, gitározni, többet lenni a gyerekeimmel, unokáimmal, a feleségemmel, többet járni színházba, moziba, kiállításra, koncertekre. Nem jut elegendő időm a barátaimra sem. Soha nem értettem azokat, akik arról panaszkodnak, hogy unatkoznak. Egyszer én is szívesen kipróbálnám, milyen lehet unatkozni.

4. Mi volt élete legfájdalmasabb élménye?
A válásaim. Különösen a gyerekeim miatt viseltek meg. Tizenöt éve, a második válásom idején ráadásul egyszerre omlott össze a magánéletem, elbizonytalanodtam a hivatásomban, és súlyosan megbetegedtem. Arra a kérdésre, hogy melyik volt életemnek az a szakasza, amelyikbe visszavágyom, nehezen tudnék felelni, de ha azt kérdeznék, melyik az, amelyiket az ellenségeimnek sem kívánom, akkor biztosan ezt a közel kétéves időszakot említeném. Általában a saját hajamnál fogva szoktam kihúzni magam a bajból, de akkor szükségem volt segítségre is. Nagy szerencsémre akkor ismertem meg a harmadik feleségemet, akivel azóta is együtt vagyunk.

4. Mi az a tulajdonság, amit a leginkább kedvel a másik nemben?
A mi kultúránkban a férfiak vagy uralkodni akarnak a nőkön, vagy anyukát keresnek maguknak. Engem nem vonzanak sem a cselédek, sem a szárazdajkák, nem szeretek uralkodni másokon, azt meg végképp utálom, ha valaki az én nyakamra akar ülni. De legalább ennyire idegesítenek a folyamatosan szabadságharcukat vívó, elégedetlen és sértődött asszonyok is. Az okos, természetesen egyenrangú nőket kedvelem, akik közben nőiesek, érzékenyek és megértők. Támaszai a családnak, és minden tekintetben partnerei a társuknak. Amikor az Andokban forgattam a Világfalut, láttam, hogy az inkáknál, ha egy pár összeházasodik, egy személynek tekintik őket, és ők maguk is így érzik ezt. Számomra azóta ez a tökéletes egymásra hangolódás a minta. Mellesleg, ez a keresztény kultúrában is így lenne, csak már elfelejtettük.

6. Kinek a tehetségét irigyli legjobban?
Igazából nem vagyok irigy természetű. De most, hogy az utóbbi években a szépirodalommal is kacérkodom, Gabriel García Márquez tehetségét szívesen kölcsön venném. Neki, szegénynek, már úgy sincs rá szüksége. Egyébként életem egyik legnagyobb élménye volt a vele való beszélgetés.

Kepes András:

7. Melyik a kedvenc könyve és miért?
Sok kedvenc könyvem van. De ha már az imént García Márquezt említettem, akkor, mondjuk, a Szerelem a kolera idején. Mélyen emberi, humoros, és hihetetlenül intenzív költői világa van. A dél-amerikai szerzőkben többek között azt becsülöm, hogy úgy képesek a széles olvasóközönségnek írni, hogy közben a legmagasabb irodalmi mércéknek is megfelelnek.

8. Mi az a téma, ami a leginkább idegesíti ?
Amikor mások hosszasan áradoznak a gyerekeikről és az unokáikról. Mert elveszik az időt tőlem, hogy én áradozhassak a saját gyerekeimről és unokáimról…

● Író, újságíró, egyetemi tanár.
● 1948-ban született.
● Magyar–esztétika szakos diplomáját az ELTE-n, doktori fokozatát a Színház- és Filmművészeti Egyetemen szerezte.
● 1973–80. A Magyar Rádió munkatársa. 1980–98: A Magyar Televízió műsorvezetője, szerkesztője. A TV2-nek és az RTL Klubnak is készített sorozatokat. Népszerű műsorai: Gondolatjel, Stúdió, Apropó, Desszert, Világfalu, Különös történetek.
● 1986 óta tanít amerikai és hazai egyetemeken. A BKF Kommunikációs és Művészeti Karának alapító dékánja.
● 8 könyv szerzője.
Nős, 6 gyermeke és 4 unokája van.

9. Mi a legértékesebb tulajdona?
Nincsenek értékes vagyontárgyaim. De a bronz kínai füstölőtartóm, a kaukázusi szőnyegem, a családi képek, a kő Buddha-szobrom, egy indiai kocsikerék, amit a feleségemtől kaptam, szóval ilyesmik, amik pénzben nem jelentenek komoly értéket, de fontos pillanatokat idéznek fel az életemben, és ezért érzelmileg kötődöm hozzájuk.

10. Mi az az emberi hiba, amit a legkönnyebben tolerál?
A tévedést. Ha valaki nem szándékosan csinál hülyeséget, azt megértem és megbocsátom, akkor is, ha én vagyok a kárvallottja.

11. Hová költözne el legszívesebben, és miért?

Amíg nem kell elmenni innen, addig azért maradnék, ha lehet. De ha mindenképpen el kéne menni, akkor szívem szerint valamilyen latin országba költöznék: Olaszországba, Spanyolországba vagy Dél-Franciaországba. Kedvelem az ott élők életszeretetét, a tengert, a pálmafákat. Élvezik a hétköznapokat, jó a kaja, a bor, és süt a nap. Viszont nagyon hiányozna a magyar kultúra. Most például nagyszerű a színházi életünk, remek a magyar irodalom, egyre jobb magyar filmek születnek, izgalmas a képzőművészet, a zenei életről nem is szólva. Ettől nem tudnék elszakadni.

12. Hisz a halál utáni életben?
Igen. Logikátlannak tűnik, hogy a semmiből jövünk, és semmivé válunk. Az ember annyi mindent tanul az élete során, egyre bölcsebbé válik, tapasztalatokat szerez… és akkor az egész csak úgy pocsékba menne? Ez elképesztő pazarlásnak tűnik. Bizonyítékaim természetesen nincsenek a halál utáni életre – de az ellenkezőjére sincs bizonyíték. Egyébként a buddhizmus elég közel áll hozzám, és amikor Bori lányom krisnás lett, elmélyültem a hinduizmusban is. Sokat tanultam belőle.

13. Melyik a kedvenc idézete?
Amikor fölfedezték a drót nélküli távírót, megkérdezték Sigmund Freudtól, mit szól hozzá. Akkor Freud állítólag azt mondta, hogy “nagy dolog a távíró, még nagyobb dolog a drót nélküli távíró, de a legnagyobb dolog mégiscsak az, hogy két ember – dróttal vagy anélkül – egyáltalán szót tud érteni egymással”.

14. Ha más hivatást kellene választania, mi lenne az?
Többször változtattam hivatást eddig is, és mindegyiket szerettem. Kezdtem a rádiózással, aztán jött a televízió, a tanítás, az utóbbi években pedig az írás a legfontosabb. Ha újra kezdeném, talán kicsit korábban kezdenék prózát írni. Sokáig visszatartott a szemérem. Féltem a bukástól, meg aztán élveztem a rádiózást és a televíziózást, sodort magával a siker. Mostanra eljutottam odáig, hogy nem azért írok, hogy sikeres legyek – azért, persze örülök neki –, hanem mert nekem van szükségem az írásra. Így tudom a legjobban végiggondolni azokat a kérdéseket, amelyek mostanában foglalkoztatnak.

15. Ki játszaná önt az életéről szóló filmben?
Al Pacino vagy Robert De Niro. A feleségem szerint hasonlítok Robert De Niróra, ami legyezgeti a hiúságomat, mert szeretem a csibészes báját és az olaszos temperamentumát, Al Pacinónak meg az eleganciáját és a titokzatosságát kedvelem. Az, persze kérdés, hogy ők is szívesen eljátszanának-e engem.

+1. Ha mindössze egy gondolatot mondhatna egy osztályteremben a diákjainak, mi lenne az?
Annak idején gyorsan lettem sikeres a rádióban. Szinte még kezdő voltam, amikor már egy háromórás élő adás műsorvezetését bízták rám. És, mint minden fiatal, aki azt gondolja, biztosan nem véletlenül választották ki erre a feladatra, elkezdtem ontani az okosságokat. Akkoriban volt egy főnököm, Vajda Marci bácsi, akit mesteremnek tekintettem. Lehívott a rádió büféjébe, és azt mondta: “Tudod, amit nem lenne képed, itt, a Pagodában a szemembe mondani, azt ne mondd több százezer embernek se!” Számomra azóta ez a mérce. Ezt szoktam idézni a tanítványaimnak is. Az ember képzeljen maga elé valakit, akinek ad a véleményére, akinek az értékrendje fontos számára, és csak olyat írjon és mondjon, amit nem szégyellne neki sem a szemébe mondani. 

 
Kepes András:

Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból:

Megosztás Facebookon