“Felejtsd el a szexet és az alvást!” – Rémmesék az anyaságról

Nem kétlem, hogy a barátnőm jót akar nekem, de legutóbbi beszélgetésünk egészen vérfagyasztóra sikeredett. Lehet, hogy máskor nem élem bele magam ennyire, de a szülési fájások és a gátmetszés plasztikus leírása nyomán elképzeltem, mi történik, és kiment a vér a lábamból. Nem először fordul elő ilyesmi: azt tapasztaltam, ha gyermekes és gyermektelen nők találkoznak, előbb-utóbb előrukkol valaki egy olyan történettel, amitől a nemanyákban megáll az ütő – még ha kíváncsiak is arra, mi várhat rájuk.

Kétkedve hallgatom az anyaságot idealizáló, babaillatú felhőben lebegő, áhítatos, mindig áldozatkész nőket, akiket boldogság önt el, valahányszor méhük gyümölcsére tekintenek. Biztosan elhiszem, hogy csupa móka és kacagás az élete! Azt viszont könnyebben elhiszem, amiről fiatal kismamák és sokat látott anyák mesélnek az anyaság szépségei mellett, hogy a meglepetések, a fájdalmas, szomorú tapasztalatok, a csalódások mind igazak. Éppen ettől olyan félelmetesek, hogy nem csak kitalálták őket.

Ezek ugyan nem tartanak vissza a szüléstől, de máris be vagyok gyulladva.

A rémtörténeteket persze a legjobb szándékkal osztják meg, okulásképp, hogy fel legyünk készülve. Kivéve azokat az elvetemült anyákat, akik valóban élvezik, ha viszontagságaikat részletezhetik a tapasztalatlanok előtt, csak azért, hogy a történet végére kifuttassák: ők bezzeg milyen remekül helytálltak, övék a dicsőség minden anya közül. És jól gondoljunk meg mi, zöldfülűek, ha anyaságra vetemedünk, mert az még velük is mennyire kibabrált.

Miközben az anyaságtól némi távolságra csendesen szorongok, azt gondolom, hogy majd megbirkózom vele, ha odaértem. De huszadjára is megüt, ha azt hallom:

• Nem lesz alvás
  Határozatlan időre szóló fenyegetettség, ki megússza egy-két hónappal, ki tovább szenved a kialvatlanságtól. Az újdonsült anya sóhajtozva visszaidézi azokat a vad éjszakákat, amikor még szabad döntése alapján hagyta ki a pihenést, és megfogadja, hogy élete hátralévő részét vízszintesen tölti, szemhéját belülről nézegetve. Becsüljük meg a párnánkat, mert később nem sokszor fogjuk látni.

• Rád sem fognak ismerni
  A fentihez szorosan kapcsolódik. Az ember nemcsak a szépségét féltheti az alváshiány miatt, hanem a józanságát is. Ha meg tudja oldani, hogy valaki néhány órára átvegye a gyerekét, igyekszik magára fordítani a hirtelen felszabaduló időt. De még így is lehet, hogy a vasalódeszka mellett köt ki, merthogy:

• Rendetlenség lesz, koszos edények és mosatlan ruhák fognak állni hegyekben
  Körülbelül mint egy kollégiumi fiúszobában, csak annyi lesz a különbség, hogy te még emlékszel arra, hogy volt ez másképp is.

• Nem lesz szex
  Volt ez másként a hálószobában. Mintha az együttlét egyetlen értelme a biológiai reprodukció lett volna, és mivel a feladat teljesítve (kisded békésen szunnyad az ágyában), egy időre el is lehet felejteni az egymáshoz bújást.

• Szét fogsz repedni alul
  Különben is, kinek fog eszébe jutni a szex, ha ülni is alig bír majd? Akkor sem jobb, ha császárral szülsz: így is nagyon fog fájni utána, csak máshol.

• Van, akit megcsalt a pasija, míg terhes volt
  Van, akivel nem szexelt  pasija, míg terhes volt.
  Van, akit szülés után otthagyott a pasija.
  Míg a nőnek dagad a bokája, feszül a hasa, melle, addig bizonyos pasik olyan nőt keresnek, akinek nincs hányingere és nem dagad a lába. (Az ilyen esetek mégis legfeljebb a férfiaktól veszik el a nők kedvét, nem a gyerekvállalástól.)

• “Mintha egy kaktuszt próbálnának beléd nyomni”
  Olyan érzés lesz szülés után a szex. Aztán jobb lesz, csak győzd kivárni. Addigra pedig úgyis annyira ki leszel éhezve, hogy észre sem fogod venni.

• Nem fogsz tudni másról sem beszélni
  Agyő, lelkizés, viszlát izgalmas, világmegváltó viták! Az élet a gyerek után másról sem fog szólni, mint hogy mit eszik, mennyit alszik, milyen aranyosan gőgicsél. Ezek után nem csoda, hogy:

• Nem fogsz senkivel sem találkozni és elszigetelődsz
  A barátaidról is lemondhatsz az alvás, a fodrász, a mozi, az olvasás, a karrierépítés stb. mellett. Persze lehet, hogy amúgyis unnának, ha nincs más téma, mint a gyerek.

• A hormonoktól kikészülsz
  Hiába vagy értelmes, felnőtt nő, a kémiai egyensúly megborulásának hatására bármelyik percben bőgőmasinává, hisztérikává változhatsz. A legenyhébb eset, hogy egy kisbaba, egy romantikus film vagy egy szenvedő gyerekekről szóló riport láttán automatikusan könnyezel.

• Dugd el a becses dolgaidat, nehogy tönkretegye
  Addig jó, míg csak egy helyben fekszik. Ahogy lábra áll, bármit kézbe fog és megrág, széttép, összetör, összefirkál, megsemmisít. Egy miniterminátort melengetsz a kebleden.

• Olyan leszel, mint az anyád
  Valakinek ez dicséret, de van, aki épp azt szeretné elkerülni, hogy ha kinyitja a száját, a saját anyja jöjjön ki rajta.

• Azt fogod érezni, hogy nem vagy elég jó
  Nem vagy elég türelmes, elég gondoskodó, elég nőies, elég kívánatos, elég vidám, elég rátermett, elég valamilyen. Számtalan helyzetben érezheti egy nő, hogy nem elég jó. Állandó kételyek, amiket a szupermamik szuperteljesítménye – vagy legalábbis amit a külvilág lát belőlük – még jobban felnagyít.

• Lelkiismeret-furdalásod lesz a nem a gyerekkel töltött idő és a nem rá költött pénz miatt
  És lesz, aki még ezt szóvá is teszi, ha a belső hangod esetleg nem ordítana kellő hangerővel. Hát anya az olyan, aki nem a gyerekre gondol elsősorban?!

• Felnőtt életed a gyerek alvásidejére korlátozódik
  Ennyi idő alatt kell feleségnek, társnak, nőnek, barátnak, szeretőnek lenni, és töltekezni, hogy neked is legyen miből adni.

• Mindig aggódni fogsz érte
  Mert egy gyerek leesik, megbetegszik, megégeti magát, elvágja az ujját, eltöri a karját, összeragasztja a haját, lenyeli a legót, elrohan, eltéved, elrabolja a sötét tekintetű szomszéd, megbukik, megverik vagy ő ver meg másokat, túl rossz lesz, túl jó lesz: a végtelenségig lehetne felvillantani a rémképeket, csak hogy egy nyugodt perce se legyen az embernek.

• Semmi sem lesz már olyan, mint előtte
  Kezeket fel, aki nem rezzen kicsit össze a gondolattól, hogy élete fenekestül felfordul, és egy másik ember életéért érzett felelősség nyomja ezután a vállát.

• Most élj, mert azután már nem élheted ki magad
  Dettó. Kinek kell börtön, ha lehet anya is?

• Lesz, amikor az egészet a pokolba kívánod
  A fenti szörnyűségek fényében ez a minimum, mégis iszonyú lelkifurdalást okoz, hiszen jobban szereted a gyerekedet, mint az életedet.

• Olyan boldogságot érezhetsz, mint még soha
  Ez persze a kivétel a barátnők felsorolásából, és a legeslegjobb az egészben, amiért minden nyűgöt akár százszor érdemes vállalni. Úgyhogy minden tisztelet a mamáknak, akik ezt ép ésszel, ép lélekkel viselik, és közben még szeretni is marad erejük.