Reszkessetek betörők! – és szülők: mikor hagyhatod egyedül a gyereket?

A Reszkessetek, betörők! vagány kissráca jól elbánt a rossztevőkkel, de ez még nem oldja azoknak a szülőknek a félelmeit, akik nem hollywoodi forgatókönyv alapján csibészkedő gyerekeket nevelnek. Hallottam olyan apáról, aki tengerparti nyaralásuk alatt elment a szálloda bárjába meginni egy pohár bort a feleségével, míg kislányuk fent aludt, de miután néhány héttel később eltűnt az azóta sem talált angol kislány, Madeleine McCann, rádöbbent, hogy a szabad estéjük akár tragikusan is végződhetett volna. És ezzel a felismeréssel biztosan nincs egyedül – bár a szülők fejében amúgy is sűrűn gomolyognak a rémképek, mi minden történhet a család kicsi kincseivel.

A brit parlamentben a közelmúltban vitatták, vajon szükség van-e arra, hogy törvény szabályozza, hány éveseket, milyen körülmények között hagyhat egyedül otthon a szülő. Az apropót annak az anyának az esete szolgáltatta, aki szeretné, ha eltüntetnék az erkölcsi bizonyítványából azt a 8 évvel ezelőtti rendőri figyelmeztetést, amit azért kapott, mert 6 éves fiát háromnegyed órára egyedül hagyta.

Megmondhatja-e a törvény, mit szabad tenned szülőként?

Ismerek olyan anyukát, aki csak 15 percre tette ki a lábát a házból, hogy segítséget kérjen a szomszédtól, de azóta sem felejti el kislánya halálra vált arcát, amivel fogadta. Ebből egy életre megtanulta, hogy a szülői figyelem egyetlen lazulása mekkora kárt okozhat. Egy rossz emlék nagyobb figyelmeztetés és visszatartó erő lehet, mint bármilyen törvény. Bár bizonyos országokban alkottak erről törvényt, ellenzői szerint az csak megkérdőjelezi a szülő döntőképességét és hozzáértését – lényegében alkalmasságát.

Minden nap egy kihívás

Hosszabb-rövidebb időre mindennap szem elől veszítik a szülők gyermekeiket, hiszen egyszerűen nem lehet, és nem is jó 0-24 órában őrizni őket. Vécére mennek, kisompolyognak csokiért, vagy elvonulnak a szobájukba ügyködni – bármi megtörténhet a szülők háta mögött. A szülő hiába van arra programozva, hogy minden körülmény között védje gyermekét, esetek bizonyítják, hogy előfordul, amikor mintha ez a védő ösztön hiányozna, vagy a napi stressz, vagy egy banális figyelmetlenség, vagy a szimpla ostobaság felülírja.

A pszichológus véleménye szerint a főszabály az, hogy sose hagyjuk otthon azt a gyereket, aki nem akar egyedül otthon maradni, akárhány éves is legyen. A legfontosabb szempont, hogyan érezné magát a gyerek. Inkább legyünk mellette akár 16 éves koráig, mint hogy kockáztassuk, hogy megrémül, megsérül. A kicsik egyszerűen nem tudják felmérni a veszélyeket: ami ésszerűnek tűnik egy felnőttnek, nem az egy 6 évesnek. Kellőképp éretten és felelősségteljesen viselkedik, szót fogad a szüleinek? Nem fogja villával piszkálni a kenyérpirítót, nem fog bűvészkedni a tűzhely fölött? Hogyan birkózna meg egy áramszünettel vagy azzal, ha elönti a fürdőszobát a víz? Kinyitná az ajtót, ha csöngetnek? Fel tud hívni szükség esetén egy szülőt, nagyszülőt, barátot? Örül az egyedüllétnek, vagy inkább riasztja?

Rémálom a mi utcánkban

Bár a gyermeki képzelet kimeríthetetlen, a szülők fantáziája is hasonlóan végtelen számú verzióban tudja elképzelni, mi minden történhet addig, míg nem látják őket. Az egyik ilyen helyzet, amikor a gyerek egyedül megy iskolába – ha egyáltalán vannak még, akiknek megengedik. Míg normális volt, hogy mi 6 évesen teljesen egyedül slattyogtunk, bicikliztünk el az iskolába – igaz, vidéken –, ma már eszünkbe se jutna, talán szüleinknek sem. A világ már nem az a megbízható hely, ami volt, és ezzel együtt még nagyobb arányban nőttek meg indokolt (és indokolatlan) félelmeink. Velem ugyan semmi rendkívüli nem történt az iskolába, boltba vezető úton, de ha belegondolok, mennyi a veszély egy mai gyereknek, az utca inkább egy szellemvasúthoz hasonlít. Pedig tudom, a túlzásba vitt aggodalmaskodás többet árt, mint használ, és igazából még ez sem ad garanciát arra, hogy nem történik semmi.

Mert bízzunk benne, hogy nem is fog. És a gyereknevelés sikere, hogy a gyerekek magabiztosak, önállók, felelősségteljesek legyenek. Az egyetlen, aki ebben hitelesen dönthet és segíthet, a szülő: nem a rendőr, nem a nagyszülő, nem a barátnő.