nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Család
A holland gyerekeket irigyli mindenki

A holland gyerekeket irigyli mindenki

Olyan legfeljebb a mesében van, hogy a gyerek boldogsága a reggelire és vacsorára elfogyasztott édességmennyiségtől függ. Igaz, hogy van karamellás ostya, csokidara és palacsinta minden mennyiségben, mégsem csak ezért a legjobb a világon Hollandiában gyereknek lenni.
Iván Viktória
f Ajánlom

Az internet most a holland gyerekek boldogságától zeng. Lehet, hogy nem harap a spenót, és a francia szülők gyereknevelési módszereiről lehet bestsellert írni, de az UNICEF tavalyi adatai szerint a hollandok még a franciáknál is jobban csinálják. A világ leggazdagabb országaiban vizsgálták a gyermekszegénységet, egészségügyet, oktatást, társas kapcsolatokat és szexuális viselkedést, ahol Franciaország a 13. és Magyarországa a 20. lett.

Nővérem félig holland, félig magyar gyerekein látom, milyen, amikor a gyermekközpontúság nem üres lózung, hanem az élet minden területén visszaköszönő, létező vállalás. Ráadásul a gyerekek boldogsága nemcsak a saját szüleiknek fontos, hanem az iskolának, közösségeknek, hatóságoknak, helyi és országos döntéshozóknak, intézményeknek, médiának…

Bemutatjuk az egyik különös gyerekfajt, a hollandot, amihez hasonlót itthon is nevelgethetnénk, ha lehetne.

Ismeri a jogait, úgyhogy eszedbe se jusson fenyegetőzni!

Én nem ismerem annyira a saját jogaimat, mint a holland ovisok. Fogalmam sincs, milyen foglalkozáson szívják meg magukat öntudattal, de amikor annak idején a 6 éves unokahúgomat hangosan fegyelmezte nagyapja, és egy fenéken billentést is beígért neki, unokahúgom csak azzal vágott vissza: “ismerem a jogaimat, és ha nem hagyod abba, kihívom a rendőröket.”

A rendőrök amúgy egyszer tényleg kijöttek nővéremhez, amikor rákbeteg férjével sürgősen be kellett mennie a kórházba. A mentős ugyanis látta, hogy nem marad otthon senki a 4 és 7 éves kislányokkal, és rendőrt hívott, aki addig ottmaradt, amíg a nővérem vissza nem ért. Ami nyilván nem azt jelenti, hogy bébiszitternek használják a rendőröket, de sok mindent elárul a rendszer emberségességéről.

A holland gyerekeket irigyli mindenki

Biztonságban érzi magát

Ugyanez az öntudatos unokahúgom megszökött az amszterdami reptéren, pedig a lelkére kötöttem, hogy ne moccanjon a mosdó elől. Égre-földre kerestem, a kijárat előtt kaptam el az idegbaj szélén, mire ő nyugodtan csak annyit mondott, hogy “nem kell pánikolni, Hollandia a legbiztonságosabb ország gyerekeknek”. Ha nem ismerném, azt hinném, észak-koreaihoz hasonló agymosáson megy át, ahol mozgalmi jelszavakat magoltat be vele egy pártfunkcionárius.

Nem menő a csordaszellem

A mérések szerint Hollandiában nem annyira nagy a csoportnyomás, mint máshol. Lényegében bármit megtehetnek: cigizhetnek, vásárolhatnak marihuánát – és éppen ezért nem érdekes. A szakemberek szerint azért nem szívják szivacsosra az agyukat és nem ténfereg az egész Y generáció kannabiszmámorban, mert ha bárki megteheti, és még a szüleiket sem tudják ezzel provokálni, elveszíti az érdekességét. Cigivel, piával, fűvel menőzni Hollandiában? Ugyan már.

Vállalja önmagát

Már értem, miért tart sok felnőtt attól, ha a gyerek szabadon véleményt mond. Nyilván mert egy ilyen gyerek gondolkodik, és nem lehet csak a puszta tekintély erejével befolyásolni. Amikor a nagyobbik unokahúgomat felvették a gimnáziumba, egyik tanára azt mondta neki: itt mindent lehet, csak egyvalamit nem engednek meg a diákoknak: hogy ne legyen véleményük.

Nemcsak azért, hogy érezze, az ő véleménye is számít, hanem azért, mert ha nem is tud valamiről, gondolkozzon el róla, kérdezzen meg másokat, hallgassa meg az ő nézeteiket. Aztán eldöntheti, hogy neki mi az álláspontja. Akár az, hogy amit a nagynénje mond, az jó nagy hülyeség.

Van gyerekkora

Nem repül a pofon, ha nem jó a bizonyítvány. Nincs kötelező olvasmány, nincs házi feladat, cserében a cél, hogy felkeltsék a gyerekek természetes kíváncsiságát a világ iránt, és előadásokat tartanak olyan témákról, amelyek érdeklik őket. És nem élnek vissza vele a gyerekek: az őket érdeklő dolgokról büszkén mesélnek társaiknak, és a kütyüfüggő gyerekek akkor is olvasnak könyvet, ha nincs előírva a Kincskereső kisködmön holland megfelelője.

A holland szülők mantrája a 3 R: rust, regelmaat, reinheid, vagyis a pihenés, rendszeresség és tisztaság. A szülőket jobban érdekli az, hogy a gyerek jól érezze magát, mint hogy egyszerre legyen kitűnő, és mellette tanuljon meg franciául, balettozzon és hegedüljön, ami a pihenés kárára menne. Mivel nincs lecke, iskola után inkább játszani, sportolni küldik a gyerekeket, akik a zuhogó esőben is vidáman elvannak kint.

A holland gyerekeket irigyli mindenki

Megtanul alkalmazkodni

Nemcsak az év 350 napján zuhogó esőhöz, a ködhöz vagy a hideg szélhez. 4 évesen mennek iskolába, már kiskorukban megtanulnak közösségben lenni, együttműködni. Az általános iskolában minden évben változik osztályfőnök, aminek egyik előnye, hogy a tanár nem pikkel vagy kivételezik éveken át diákokkal, nem könyvel el senkit okosnak vagy hülyének, hanem az adott évben a legjobbat akarja kihozni a gyerekekből. Nem igaz a poppszichológiai megállapítás, hogy ne tudnának így kötődni – akihez akarnak, ahhoz igenis kötődnek.

Megkeresi, mi a jó a másikban

A kisebbik unokahúgom egyik nap egy papírvirággal állított haza: minden szirmára egy-egy pozitív tulajdonság volt írva, amit a többiek szeretnek, de legalábbis értékelnek benne. Kedves vagy, vicces vagy, cool vagy, jó, hogy segítesz – és ezt minden évben megcsinálják. Valakinek, aki utál versenyezni, nem akar másokhoz hasonlítani, annak Hollandia valóban a paradicsom. Mert nem csak a legjobbnak, legszebbnek, legokosabbnak éri meg lenni, egy-egy jó tulajdonságért, teljesítményért mindenkit el lehet ismerni.

Nincs megszégyenítve, büntetve

Nem jön el a világvége, ha a gyereknek nincs tornacucca vagy elrontja a matekpéldát. Akkor sem, ha mint ahogyan azt 4 éves unokaöcsém tette az első iskolanapon, egész idő alatt a padlón feküdt. (Az iskola 4 éves korban kezdődik – nincs oktatás, igazából olyan, mint az óvoda.) Senki nem kiabált vele, nem oktatták ki, nem állították sarokba, nem szégyenítették meg. Csinált ő mindent, csak fekve. Másnap egész nap állt. Harmadnapra eltűnt a sokk és a feltűnési viszketegség, és leült. Káosz ettől még nincs, és a gyereket sem nyomasztják már az első napon. Csak észnél kell lenni, mert a gyerekek ha az iskolában nem is, otthon képesek a család életét is irányítani.

Az foglalkozik vele, aki valóban vele akar foglalkozni

Hollandiában tanárnak lenni hatalmas presztízs: jól megfizetik, és nem is könnyű bekerülni a pedagógia szakokra. Ott senkinek nem jutna eszébe egy tanárt leköpni vagy megverni, a tanárt nem illik otthon szidni. Az orvos és a jogász mellett az anyagilag, társadalmilag legjobban megbecsült szakmák közé tartozik.

A holland gyerekeket irigyli mindenki

Nyitottan beszélnek vele

Például a szexről és a szexuális úton terjedő betegségről. Jó, végigröhögik az órát, mert a 12 évesek idétlen kiskamaszok tudnak lenni, de legalább nem tabu. Ja, a szerelemről, szexről, párkapcsolatokról szóló órán nem azt vésik az agyukba, hogy család=apa+anya+gyerek. Az osztályban van leszbikus szülőpár, bevándorló szülőpár, az egyik családban pedig transznemű gyereket nevelnek. Már eleve úgy nőnek fel, hogy az emberek ilyen sokfélék, és azt csinálnak a hálószobában, ami nekik tetszik. Nem, ez nem a fertő, sőt. A szexualitásról és fogamzásgátlásról szóló nyílt beszédnek is köszönhető az, hogy a tiniterhességek, a kamaszkori abortuszok és a szexuálisan terjedő betegségek aránya a legalacsonyabbak közé tartozik a világon.

A gyermekvédelmi rendszer csúcsra van járatva

Az éles vitát váltott ki, amikor egy túlsúlyos gyereket elvettek a szüleitől, mondván, a szülők nem garantálták a gyerek egészséges fejlődését, nem foglalkoztak azzal, hogy mit eszik, mozog-e eleget, és egyáltalán, miért tömi tele magát. Mivel a gyerekeket rendszeresen nézik, azt a szülőt, akinek a gyereke a szakemberek szerint el van maradva a képességeihez képest, számíthat a számonkérésre, hogy miért hanyagolja gyerekét. Gyakran már zavarba ejtően óvatos a gyerekvédelem: a bölcsődében egyszer arról faggatták a nővéremet, miért vörös az unokaöcsém popsija. Bizonygatta, hogy azért, mert szegénynek ment a hasa, mire a dadus mélyen a szemébe nézve mondta: ők szeretnék tudni, hogy nem valami más miatt vörös-e. Ami egyfelől jó, mert mindenre odafigyelnek, másrészt nagyon kínos, ha éppen téged néznek gyermekmegrontónak.

Közös ügy a gyermekjólét

A holland kormány a helyi önkormányzatokkal és gyermekjóléti szervekkel versenyez szinte a gyerekek kegyeiért. Például azért, hogy egy városban a köztereknek minimum 3 százaléka legyen játszótér, homokozó. A 30 legnagyobb gyermek-érdekvédelmi szervezetnek beleszólása van a fiatalokkal kapcsolatos helyi és országos szabályok megalkotásába és tiszteletben tartásába.

Mindezek mellett már csak azért is irigylem holland unokahúgaimat és öcséimet, mert decemberben a közszolgálati tévében külön Télapó-híradó van, ami napról napra tudósít arról, hogyan hajózik fel Sinterklaas Spanyolországból a szegény, politikailag inkorrekt szerecsen Fekete Péterrel – és a kicsik odaragadnak a képernyőre. Mert az osztályban mindenkit felköszöntenek születésnapja alkalmából, nemcsak azt, akinek az anyukája kekszet visz be. Egyedül a csokidarás vagy ánizsgolyós vajas kenyérben nem vagyok biztos – de odakint a túrórudi tűnik legalább ilyen bizarrnak.

Megosztás Facebookon
[central_CentralFbLikeboxComponentWidget fb_page="https://www.facebook.com/noklapjacafe/" small_header="true" show_facepile="0" show_posts="0"]