Nyaralás gyerekkel – nekünk munka?

Még mindig hajlamos vagyok elfelejteni, bár igaz, egyre kevésbé, hogy gyerekeim vannak. Jó, nem a hétköznapokról, hanem a nyaralásról beszélek. Vaskos könyvet pakolok be, megveszem a kedvenc női magazinom, és arról fantáziálok, hogy nyugodtan iszom majd meg a kávém reggel, kocogok vagy olvasok utána, és fekszem, fekszem, fekszem a napon…

Ezzel szemben – minő felismerés – az anyaságról nem lehet szabadságra menni. Még ha jó fejek is a lányaim, és nyolc óráig alszanak, utána az összes verkli azonnal beindul: beszélnek, és kérdeznek, kakaót kérnek, összevesznek, kibékülnek, éhesek, és melegük van, az egyik biciklizni szeretne, a másik strandra menni. Pont akkor, mikor amúgy is a konyhában vagyok, hogy ebédet csináljak nekik, ők bezárkóznak a szobába, és kis angyal módjára játszanak ketten, de mikor szieszta közben elővenném a könyvem, a nagyobbik hozza a kártyapaklit, hogy játsszunk.

De nem akarok igazságtalan lenni, mert ahogy nőnek, ez is évről évre könnyebb. Kevésbé igénylik a szüleiket, jobban a gyerektársaságot, jobban feltalálják magukat, ha a körülmények megfelelőek, és jobban elvannak egymással is. Egy jó nyaralás tuti receptje szerintem az, hogy a barátokkal menjünk. Ahol a gyerekek sem unják a mi fejünket, ahol közösen építenek bunkert a többiekkel a kertben, vagy sütünk szalonnát a szabadban, és ahol mindenki igénye egyformán fontos.

De hogy kinek mi az igénye? Vannak olyan családok, ahol inkább éveket spórolnak, hogy aztán teljes ellátással egy hetet külföldön töltsenek: svédasztalos ebéd és vacsora, így legalább az egyik méregfog, a főzés, ki van húzva. Egy barátnőmék viszont, két kicsivel, azt vallják: inkább lemennek minden évben a tengerhez, még ha nem is drága helyre, de legalább kimozdulnak ők is. Egyszer-egyszer belefér egy étteremben evés, de javarészt az apartmanban főznek. Ismerek olyat, aki szerint egy gyereknek mindegy, hogy tenger vagy Balaton, “a tenger csak a felnőtteknek szempont” – szokta mondani. Mivel nekik családi házuk van az északi parton, ragaszkodik hozzá, hogy addig nem mennek külföldre, míg a csemetékkel nem lehet világot látni.

Nem hiszek abban, hogy csak a gyerekek érdekét kellene szem előtt tartani, sem abban, hogy a szülőknek 24 órás animátori kötelezettségük lenne. Ezért fontos, hogy bárhová is megyünk nyaralni végül, vízpartra vagy a hegyekbe, legyen jó idő vagy hűvös, itthon vagy külföld, lőjük be jól a kicsik és a nagyok igényeit is. Hogy ne úgy járjunk, mint az a kollégám, aki néhány éve, mikor hazatért a kéthetes éves nyári szabadságáról, az első napot végigaludta a számítógép felett az irodában…