nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Család
Játék: Kitalálod, mi a közös bennük?

Játék: Kitalálod, mi a közös bennük?

Kitalálós játékunkban érdekes embereket mutatunk be. Egyvalami közös bennük. Rájössz, mi az?
Kempf Zita
Kempf Zita
f Ajánlom


29 Fotó megtekintése

Mi a közös?

„Kétgyermekes anya vagyok. Eredetileg konduktor. Mozgássérült gyerekeket tanítottam járni, ma pedig többek között egy gyerekeknek játszó zenekar énekese vagyok, s épp az új lemezemen dolgozom. De fontos része az életemnek az argentin tangó is. Szabadidőmben milongákat, tangótáncesteket szervezek, örömmel táncolok és lépek fel tangózenekarok koncertjein férjemmel, akit szintén a tangón keresztül ismertem meg.”
Még több +
„Szeretem a magasságot és a repülést. A legmagasabb csúcs, amit megmásztam, a 4500 méteres Pico Bolivár, az Andokban. Kipróbáltam a siklórepülést is, és évekig ipari alpinistaként dolgoztam.”                          
Még több +
„Negyvenegy éves vagyok. Szabadidőmben, ha van olyan, ülök egy folyó partján, és fagylaltozom. Ha lehet, mindezt Győrben, a Rába és a Duna találkozásánál. Ekkor megpróbálom befókuszálni a végtelent a felhők és a folyók között. Vagy lakhelyemen, Zuglóban főzök, fúrok-faragok, bábszínházat álmodok, vagy éppen óvodában óvóbácsiskodok, és családot ápolok két gyermekemmel és feleségemmel. Mindent összesítve: működök. Amikor álmodok, végtelent fagylaltozom.”
Még több +
„Gyakran más emberek bőrébe bújok, és bármilyen hangszert meg tudok szólaltatni. Nagyon szeretem a főzelékeket és az állatokat, ezért a főzelékeket megeszem, az állatokat pedig élni hagyom.”
Még több +
„Szabadidőmben egy feleség férje és három fiú édesapja vagyok. Munkaidőmben kizárólag játszom. A fennmaradó időben egy értelmi fogyatékos fiatalokkal foglakozó egyesület elnöke vagyok.”
Még több +
„Egy hétéves kislány és egy hétéves kisfiú anyukája vagyok. Az ikrek a 29. születésnapomon születtek. Hány évesek voltak az ikrek, amikor a közös tortán 50 szál gyertya égett? :)”
Még több +
„Artista és gyógypedagógus végzettségem van, de voltam már rendezvényszervező és személyi titkár is. Legújabb szenvedélyem a vízi torna. Persze csak mély vízben, és ha szuperek az edzők (az enyémek azok).”
Még több +
„Gondolkodásomban bohóc, papír szerint színházi dramaturg, szerelemben férj, főzésben otthonos, zokniszétdobálásban elöljáró, fő művet tekintve apuka vagyok. Anyja szerint aranyos, apja szerint okos, gyerekei szerint vicces, Vilma néni szerint hóhányó, szerintem meg ilyen is, olyan is. És van egy-két szenvedélyem is...”
Még több +
Színészként mások szavai által vallok a világról és benne magamról. Hadd hívjak most is segítséget: „Nem az a fontos, hogy meddig élünk, / Hogy meddig lobog vérünk, / Hogy csókot meddig kérünk és adunk, / Hanem az, hogy volt egy napunk, / Amiért érdemes volt élni.” (Ady)
Még több +
„Negyvenhét éves vagyok, Miskolcon élek és a Miskolci Nemzeti Színház tagja vagyok. Éveken át a Miskolci Kocsonyafesztivál kabalafigurája voltam, mint BrecusAnonimus. Imádom az állatokat... Jelenleg is két csodás macska gazdija vagyok! Barátaim igazán jó humorú közösségi embernek tartanak.”
Még több +
„Eredeti szakmám szerint az idegenforgalom területén kellene dolgoznom, de ettől igencsak távol állnak azok a dolgok, amikkel jelenleg foglalkozom.”
Még több +
„Harmincnyolcadik évemet taposom. Ez fura, mert mindig is fiatalnak éreztem magam, sosem akartam elhinni, hogy én is öregszem. Amióta már harmadik gyermekem is megszületett (már őszülök rendesen), de még mindig mindent a játék felől közelítek meg. Színészként dolgozom, már öt éve a szombathelyi Weöres Sándor Színház tagja vagyok. Lovagoltam is öt évig, imádom, és „haladó amatőr” szinten afrikai dobon is játszom. De igazából – tekintve gyermekeim számát – a gyereknevelés a hobbim.”
Még több +
„Nagyon szerettem tanítani, de már nem tanítok iskolában. Sok időt töltök a kutyámmal, szeretem őt sétáltatni. Abban reménykedem, hogy ez a tevékenység kiváltja a napi sportolás szükségességét.”
Még több +
„Gyerekkoromban nagyon szerettem figyelni az embereket. Fürkésztem arcvonásaikat, megpróbáltam mögéjük látni, elképzelni az életüket. Ha komor vagy szomorú tekintettel találkoztam, erősen nézni kezdtem, és minden gondolatommal arra koncentráltam, hogy elmosolyodjon. Megdönthetetlenül hittem a gondolat varázshatalmában. Legtöbbször sikerült is. Ha nem működött a varázslat, odaálltam a kiszemelt alany elé, mélyen a szemébe néztem, és halálos komolysággal közöltem vele követelésemet: »Nevetünk!« Ez hajt bohócdoktorként is, minden kórterem ajtajában, mielőtt belépek.”
Még több +
„Gyerekként nagyon féltem a bohócoktól. Így most teljes megértéssel és óvatossággal közeledek a félős kicsikhez és szülőkhöz, hiszen a gyerkőcök félelme gyakran a szülőkéből fakad. Jóleső győzelem megváltoztatni ezt.”
Még több +
„Eddigi létem és bohóclétem során ért néhány meghatározó élmény, amik úgy igazán »helyreraktak«. Az egyik ezek közül, amikor mezítláb álltam az óceán partján és figyeltem az apály-dagály jelenségét. A másik, amikor egy izomsorvadással küzdő kisfiúval találkoztam, aki aznap született, mint a fiam. Akkor, ahogy „írva van”, megmérettem. Azt, hogy könnyűnek találtattam-e vagy sem, máig nem tudom. De láttam, mennyire egyszeri, múlandó és törékeny az ember.”
Még több +
„Legkedvesebb élményem, amikor a Miskolci Kórház hematológiai osztályán egy csapat gyógyulófélben lévő gyerek viháncolva irányított távirányítóval, néha a legalkalmatlanabb pillanatban lestoppoltak, lehetetlen helyekre irányítottak és nagyon élvezték. Látszott, hogy »kezükbe vették« a sorsuk irányítását, nem lesz baj…”
Még több +
„2002 óta vagyok a bohóccsapat tagja, azóta kutatom – kiváló eredménnyel – a tökéletes nevetés titkát. Úgy érzem, nagyon közel van a végső megoldás.”
Még több +
„Játszani akárhol lehet. Legyen mondjuk a kórházi ágy egy nagy hajó. A paplan egy barlang, a papucsok meg mélytengeri kagylók. És zenélni is akárhol lehet. Minden tárgy lehet hangszer. És táncolni – na azt lehet ám igazán, bárhol, bármikor. Kórteremben, ambulancián, vizsgálószobában, folyosón, bárhol, amerre járunk.”
Még több +
„Sose fogom elfelejteni azt a – kezdetben zaklatott – nővérkét, aki annyira elcsodálkozott egy varázslaton, hogy teljesen kizökkent a kétségbeesésből, amivel egy síró kisbabát próbált épp rávenni arra, hogy egyen. A nővérke annyira meglepődött a trükkön, s olyan jókedve kerekedett, hogy nyugalma a babára is átragadt, aki így már békésen hagyta magát megetetni.”
Még több +
„Néha összekeverednek az irányok: előrelép a hátra, jobbra néz a bal, lent lebeg a fent. Ilyenkor a világ üveggolyó. Pörgeti a képzelet. Mint a mosógép ablakában egy színes mosás.”
Még több +
„2012 nyarán találkoztunk először a kórházban, éber kómában volt. Egy évig látogattuk keddenként, kísértük és segítettük útján a teljes ébredéstől a kemény munkán át, hogy újra tanuljon beszélni, járni, emlékezni és nevetni – a hazautazása napjáig. Hónapok teltek el azóta. A múlt héten az osztályon valaki a nevemen szólított. Megfordultam, s azt láttam, hogy segítőjét elengedve elindul kitárt karokkal felém, bizonytalan léptein egyensúlyozva át téren és időn az én kitárt karjaimig. Azóta nem múlt el nap, hogy ne idéződne fel bennem annak az ölelésnek az ereje.”
Még több +
„Csodálatos pillanat volt, amikor a néhány perccel ezelőtt még sírdogáló kislány engedte, hogy a nózijára tegyem a Piros Orrot... És mosolyogva tekintett a kamerába. A nővérke meg is jegyezte: Tényleg ti vagytok a fény a kórházban!”
Még több +
„Amikor megkérdezik tőlem, hogy lehet lélekkel bírni összetörés nélkül a bohócdoktorságot, többek közt azt szoktam válaszolni, a gyerekek vagy idősek mosolya, nevetése legalább annyi erőt és energiát ad, mint amennyit én adok nekik. Legutóbb egy anyuka azt mondta, még soha nem hallotta a kislányát úgy nevetni, mint amikor mi voltunk náluk. Kell ennél több?”
Még több +
Egy doktornő kint a bejárati ajtónál kukucskál, majd odasúgja nekem: „Köszönöm! Nem is tudom, mikor láttam utoljára nevetni… nagyon köszönöm!”
Még több +
„Kedves emlékem, amikor egy aludni nem tudó, kimerült babát sikerült elaltatni hosszas zenéléssel, énekléssel, sutyorgással. Nem fogom elfelejteni azt sem, hogy ez milyen hatással volt a baba anyukájára. Mindannyian egy kis csodát éltünk át akkor.” --- A Piros Orr Bohócdoktorok Alapítványról bővebben: www.pirosorr.hu vagy www.facebook.com/PirosOrr Adószám: 18090628-1-41 Köszönünk minden segítséget!
Még több +

Közös nevezőn 2012-07-09  

Közös nevezőn 2012-04-23        

Közös nevezőn 2012-03-12        

Közös nevezőn 2012-02-16

Közös nevezőn 2011-11-10        

Közös nevezőn 2011-09-15

Megosztás Facebookon