nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Család
“Egy alfahím nem férjnek való!”

“Egy alfahím nem férjnek való!”

Miért van az, hogy a dübörgő internetes társkereső-business ellenére egyre több a magányos ember? Mi miatt olyan bonyolult ez a pártalálás-ügy? És mi a baj az alfahímekkel? Olyan ember válaszol, akinek az összeboronálás a szakmája: Beke Irina.
Bakóczy Szilvia
Bakóczy Szilvia
f Ajánlom

„Egy alfahím nem férjnek való!Orosz szülők, alkalmazott matematikusi diploma, magyar férj, topmenedzseri múlt Kanadában a Blackberrynél. Hogyan lesz ebből egy sikeresen működő társközvetítő iroda?

Öt évvel ezelőtt egy üzleti úton a kezembe akadt egy cikk, egy amerikai matchmaker, vagyis társkeresési szakember portréjával. Az illető hölgy szintén vezető beosztását hagyta ott, hogy saját vállalkozásba kezdjen. Sorsszerűnek éreztem, hogy épp akkor olvastam, amikor magam is nagyon fontolgattam a váltást. Tudtam, hogy az egyedüllét rengeteg embert érint, és hogy semmi nem érdekel jobban, mint az emberi kapcsolatok, ezek voltak a kiindulási pontok. És az emberismeret, amit az üzleti világban szereztem.

Rengeteg ma az interneten párját kereső, magányos ember. Miben különböznek tőlük azok, akik önhöz jönnek?

Részben abban, hogy szükségük van egy kis biztatásra, részben pedig abban, hogy nem tudnak, vagy nem akarnak élni az internet adta hatalmas választási lehetőséggel, mert nem bíznak abban a személytelen világban, vagy mert elveszettnek érzik magukat benne. Én egy biztos szűrőt jelentek, vagyis sok fölösleges kört megspórolok nekik.

Milyen elvárásokkal érkezik a többség?

Azok, akiknek még nincs elég tapasztalatuk, részletes, hosszú listával jönnek. Magasság, hajszín, testalkat, diploma, neveltetés, anyagi háttér, hobbik, körülmények, tartson-e háziállatot otthon vagy sem, nekik ezek mind egyformán fontosak. Mások viszont, akik több hosszabb kapcsolaton is túl vannak, már tudják, hogy ezek közül számos tényező teljesen lényegtelen. Legyen persze hasonló az értékrend, a párkapcsolatról, jövőről alkotott elképzelés és persze mindenkinek van egy zsánere, amit keres, de a többit hajlandóak rábízni a személyes találkozásra.

A megfogalmazott elvárások általában összhangban vannak a realitással?

Sokszor nincsenek. Pedig nagyon is fontos, hogy ki hova helyezi el magát. Gyakran az a kudarcunk oka, hogy másnak látjuk magunkat, mint a környezetünk minket. El kell fogadni, hogy már nem vagyok az a húszéves bombázó, aki voltam. Ez is egy piac. Ameddig nem nézünk szembe saját, reális esélyeinkkel, nem fogjuk megtalálni a párunkat.

Ez nagyon ridegen hangzik. A legtöbben szeretünk álmodozni.

Lehet álmodozni pár évig, de ha hosszú távon keresünk társat, közelíteni kell az álmokat a valósághoz. Nemrég felkeresett egy negyvenes hölgy. Ápolt, átlagos külső, értékes személyiség, hosszú házasság, majd válás. Összehoztam egy ötvenes évei közepén járó férfival, nem volt tíz év a korkülönbség köztük. A randevú jól sikerült, nagyon sok közös pontot találtak, de a nő azt mondta, neki sok a korkülönbség. „Irina, ránéztem a férfira és az jutott eszembe, hogy jézusom, én ilyen öreg vagyok?” Nem, mondtam, csak mivel húsz éve nem randevúzott senkivel, még mindig ugyanannak a fiatal egyetemistának látja magát, mint amikor a férjével megismerkedett.

Van egy szupercsinos, 33 éves barátnőm, aki okos, sikeres, nagyon színes, izgalmas egyéniség, sok helyen megfordul, mégis egyedül van évek óta, leszámítva az alkalmi kapcsolatait. Nincs gyerekkori trauma, ismeri magát, ismeri a férfiakat is, szóval nem nagyon értem.

Nem lehet, hogy alfahímet keres férj helyett?

Lehet, de ez baj? Szerintem érthető, hogy a nőket az erős kisugárzású pasik hozzák izgalomba.

A kettő nem ugyanaz. Sok férfiból árad az erő, de egyben a megbízhatóság is, csak ez utóbbi egy bizonyos típusú nőnek nem kell, mert unalmas. El kell dönteni, rövid vagy hosszú távra keresünk-e partnert. Ha napi szintű izgalomra vágyunk, ehhez egy alfahím tökéletes. Ha viszont férjet szeretnénk, érzelmi és anyagi biztonsággal, más típusú férfit kell választanunk.

Kérdés, hogy a nő hogyan viszonyul a hűséghez, nem? Van, akinek nincs kifogása az ellen, hogy a másiknak szabadságot adjon, feltéve, hogy ő van az első helyen, és a félrelépésekből nem lesz viszony.

Ez nagyon rizikós terep. Sok kutatás bizonyítja, hogy férfiak is, nők is minden kapcsolatukba visznek valamennyi érzelmet. De veszélyes a helyzet akkor is, ha pusztán a szexualitás szempontjából nézzük, hiszen, ha katartikus az első együttlét, netán valamilyen régóta áhított hiányt pótol, biztos, hogy lesz folytatása, aminek pedig egyenes következménye, hogy utána a férfi érzelmileg és szexuálisan kivonul az otthoni, „hivatalos” kapcsolatából. Először „csak” a testét, érzékszerveit viszi a másik nőhöz, majd a problémáit is, gondolatait, terveit, mi marad közben a társnak, aki otthon van? Persze ugyanez megtörténhet fordítva is. Érdemesebb olyan társat választani, aki mellett van kedvünk és energiáink a megújulásra. Utána a hűség már csak döntés kérdése.

Nemcsak azok vannak egyedül, akik az alfahím típusú pasitól várják a csodát.

Egyetértek. Ilyenkor a kudarc oka néha a kisugárzásban keresendő. Jó néhány nőt ismerek, aki ugyan férjre vágyik, de ő maga nem sugározza azt a nyugalmat, megbízhatóságot, állandóságot, ami egy tartós kapcsolatot kereső férfi számára alapvető. Róla elkönyvelik a férfiak, hogy ő inkább az izgalmas szerető kategória. És van a másik véglet is, aki ahelyett, hogy először a jelenre koncentrálna, rögtön az első randevún egyértelművé teszi, hogy minél hamarabb férjet és gyereket szeretne. Előfordul az is, hogy a külső megjelenés nincs összhangban a vágyott ideállal. Eljött hozzám nemrég egy nő, rövid tüsi haja volt, sportos, markáns megjelenése. Kiderült, hogy a Bruce Willis-hez hasonló férfiakat szereti, és nem értette, miért nem próbálkozik nála soha ez a típus. Próbáltam rávezetni, hogy Bruce Willis párja Demi Moore volt, vagyis ehhez a típushoz egy kifejezetten nőies külsejű nő passzol. Nem fogadta el, végül elváltak útjaink, mert azok, akik neki tetszettek volna, azt mondták rá, nekik ő túl férfias.

„Egy alfahím nem férjnek való!Tud mit kezdeni azzal a típussal, akinek „minden kell”?

Ha úgy gondolom, hogy egy férfihez passzol egy nő annak ellenére, hogy a nőnek nincs diplomája, vagy alacsonyabb, teltebb, kicsit idősebb, mint amilyet a férfi elvileg keresne, megpróbálom rábeszélni mindkettőjüket, hogy tegyenek egy próbát egymással. „Na jó, de csak a maga kedvéért, Irina!” – válaszolják sokszor erre. Rengetegszer előfordult, hogy utána boldogan hívtak fel telefonon azzal, hogy: „honnan tudta?”.

Tényleg, honnan tudja?

Mostanra túl a racionalitáson, annak mérlegelésén, hogy mennyi közös van bennük, inkább a megérzéseimre hagyatkozom. Természetesen miután beugrik, hogy kikből lenne jó pár, magam elé teszem a két ember profilját, elolvasom a jellemzésüket, megnézem még egyszer a képeket, de ezek általában alátámasztják az első megérzéseimet.

Itt is úgy van, mint a neten, hogy egyszerre akárhány vasat tarthatok a tűzben?

Nem, én ezt nem tartom szerencsésnek. Egyszerre egyvalakivel randevúzzon mindenki, másként nem tudna igazán odafigyelni a másikra, hogy eldönthesse, akar-e vele hosszabb kapcsolatot vagy nem.

Gondolom, a férfiak jellemzően fiatalabb nőket keresnek?

Nem feltétlenül. Azok, akiknek még nincs saját gyerekük, biztosan harminc év körüli partnert szeretnének, legfeljebb harmincöt éveset. De azok, akiknek már van, nem bánják, ha a nő velük egy korú, ne adj isten idősebb néhány évvel. Számukra nem az a lényeg, hogy fiatal, hanem az, hogy fiatalos legyen. Ők azok, akik már tudják, a túl nagy korkülönbség hosszú távon valószínűleg csak problémákhoz vezet. Egy okos, érett negyvenes férfi nem vágyik az olyan típusú konfliktusokra, mint hogy ki hogyan szeret szórakozni,  mennyi időt szeretne a barátaival vagy a facebookon eltölteni. Szeretnék, ha nem kellene elmagyarázni, milyen volt a gyerekkoruk, a város, ahol éltek húsz-harminc évvel ezelőtt, vagyis ha azonos asszociációjuk lenne számukra fontos múltbeli dolgokról. Természetesen én is láttam már a nagy korkülönbség ellenére boldog párokat. De nem ez a jellemző.

Mik a legtipikusabb félelmei egy férfinek és egy nőnek az első randevú előtt?

A férfiak 98 százaléka attól tart a legjobban, hogy nem ugyanaz a nő várja majd őket a kávézóban, mint aki a képen szerepel. Gyakran felhívnak még a randevú előtt, hogy „Irina, tényleg ugyanaz a nő lesz ott?”.

Őszintén szokott erre válaszolni?

Mindig. Van, amikor elmondom, hogy a kép némileg előnyösebb, készüljön fel erre, de sok olyan eset is van, amikor megnyugtathatom őket, hogy a valóság a képhez képest 120 százalék lesz.

Ennyire fontos lenne a külsőnk? Ezek szerint, ha a nő nem nyeri el maximálisan a férfi tetszését, nem is lesz második randevú?

Biztos, hogy nem. Egy férfit muszáj, hogy a nő rögtön az első alkalommal elvarázsoljon. Ezért mindig azt tanácsolom a nőknek, hogy ne munka után, fáradtan essenek be az első randevúra, próbálják meg a legjobb formájukat hozni.

A nők hajlandóak kompromisszumot kötni a külső megjelenéssel kapcsolatban?

A nőknek is fontos a vonzalom, de ha elsőre nincs is meg teljesen, ha bármi más miatt tetszett nekik a férfi, hajlandóak adni még egy esélyt, és a sors gyakran őket igazolja.

Miért, nekünk talán nem fontos a kémia? Az a bizonyos szikra?

Dehogynem. Nagyon is. Csak épp a szerelem, szenvedély, szikra kialakulásához néha idő kell, és mintha mi nők ezzel tisztában lennénk. Ha alapvetően szimpatikus volt a másik, ha érdekelt, és persze ha a külsejében sem találtunk semmi komolyabb kivetnivalót, megérdemli a további találkozókat. Az első randevúkra majdnem mindenki bizalmatlanul megy. Előítéletek, túlzott óvatosság, vagy épp ellenkezőleg: türelmetlenség, hogy végre szerelmet és társat akarok, csupa olyan érzés, ami nem éppen kedvező a fellángoláshoz. A párkapcsolathoz sok nyitottság, figyelem és idő kell. Nem egy olyan esetem volt, amikor hónapokkal később fordult át a kapcsolat szenvedélyes szerelembe. Ez csak nekünk furcsa itt Európában, ahol megszoktuk, hogy azonnal megkaphatunk mindent.

Mik azok a viselkedési formák, amik után garantáltan nem akar a nő több randevút?

Ha nem kap elég figyelmet. Ha folyton a férfi beszél, elmondja az egész életét, de elfelejt visszakérdezni, biztosan vesztett ügye van. Pedig, ha a nők tudnák, hogy ez általában épp annak a jele, hogy a férfi imponálni akar, meg szeretné győzni a nőt, hogy ő értékes, jó parti, ezért beszél annyit, vagyis épp ellenkezőleg, nagyon is érdekli a másik, csak épp nem tudja, hogy ezt hogyan kellene közölnie.

Hogyan lehet segíteni annak, aki önbizalomhiánnyal vagy épp ellenkezőleg, túl sok önbizalommal lép be ide?

Ha valaki alulértékeli magát, igyekszem minél több randevút szervezni neki, hogy sok pozitív visszajelzést kapjon. Néha hallgatnak a stílustanácsaimra is. A túl nagy mellénnyel már nehezebb mit kezdeni.

Tud azért tükröt tartani?

Ha kérik, igen, de csak óvatosan, mert mindenkit nagyon érzékenyen érint, ha kritikát kap. Egyszer megkeresett egy középkorú férfi. Olyan feleséget akart, aki mindenben alárendeli magát a férjének. Ezt nagy hanggal el is mondta rögtön az első randevún a nőknek, amivel persze mindegyiküket elijesztette. A férfi jó partinak tartotta magát, és sehogy sem értette, miért nem akarnak vele újra találkozni. Amikor elmondtam ennek az okát, nagyon elcsodálkozott. Vannak, akiket őszintén meglep, amikor meghallják, hogy milyen üzenete van a megjelenésüknek, stílusuknak, viselkedésüknek. Akik nyitottak arra, hogy változzanak, előbb-utóbb biztosan megtalálják az igazit.

3 dolog, amire minden párkapcsolatban szükség vanKörülötted mindenki boldog párkapcsolatban él, de Te még nem találtad meg az Igazit?

Találj rá a szerelemre az Elittárs segítségével!

Megosztás Facebookon