nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Család
“A török gyerekek ugyanott nevetnek”

“A török gyerekek ugyanott nevetnek”

Bartos Erika könyveinek sikere határtalan: egyre több nyelvre fordítják le Bogyó és Babóca sorozatot, az első rész pedig már iPaden is megjelent. Hogyan maradhat egy mese kortalanul korszerű?
Szabó Gergő
f Ajánlom


– Egyre több országban jelennek meg a könyveid. Hogyan fogadják a könyveidet külföldön? Van-e olyan mese, amit át kell alakítani, vagy a mondanivaló minden esetben teljesen „univerzális”?

– Több mint tíz éve írom a Bogyó és Babóca-meséket, az utóbbi években a sorozat kötetei megjelentek Csehországban, Romániában, Szlovákiában, Törökországban és Kínában, de máshonnan is érdeklődnek. Tavaly meghívott vendége lehettem az Isztambuli Könyvfesztiválnak, három felejthetetlen, gyerekirodalmi programokkal teli napot tölthettem Isztambulban. Ott nem szokás a kemény lapos borító, vékony előlappal, füzetszerűen jelentek meg az epizódok, de a meséken sosem kellett változtatni. A legkisebbeknek írok, így a mondanivaló univerzális. Másutt is ugyanúgy reagálnak a gyerekek, mint itthon, épp ugyanott nevetnek, ott csodálkoznak, el sem tudom mondani, milyen jó ezt látni! Egy meseíró aligha vágyhat többre a gyerekek szereteténél.

– Melyik könyvedet szereted a legjobban?

– Az Anna, Peti és Gergő-sorozatot. Végtelen szeretettel írtam, az anyaság határtalan és ösztönös öröméből fakadt. Lassan öt éve, hogy lezártam.

– Gyerekkorodban kiknek a meséit olvastad?

– Marék Veronika könyveit nagyon szeretem. Sok párhuzam és rokonlelkűség van kettőnk pályája között. Ő is maga illusztrálja könyveit, ahogyan én is, ő sem könyves pályára készült, ahogyan én sem. Általában hasonló témákat járunk körül. Illusztrátorok közül Richly Zsolt a kedvencem. Kimagasló rajztehetség, pár vonallal bármit papírra vet, végtelen szerénységgel és hatalmas humorral alkot a mesevilágban és felnőtteknek szóló témákban is. Tavaly láttam a Lutherről készült kiállítását, lenyűgöző volt, akárcsak a Kőműves Kelemen-filmje. Kedvenc mesém pedig sok van, de a legnagyobb kedvencem Moha és Páfrány.

– A Bátorságpróba című könyv a daganatos és leukémiás gyermekek kezeléséről szól. A Tűzoltó utcai Gyermekklinika Őrzők Alapítványa téged kért fel az illusztrációk elkészítésére. Segítheti-e egy történet a beteg gyermekek sorsát?

– A könyv ötlete egy édesanyától származik, aki maga is végigjárta ezt az utat saját kisfiával. Célja, hogy a vizsgálatok gyermeknyelvű, érthető bemutatásával oldódjon az ismeretlentől való félelem, és javuljanak a gyógyulás esélyei. Akik ezt az utat végigjárják, hősök; számtalan fájdalmas, felnőtt számára is embert próbáló kezelésen esnek át a gyógyulásig. A szöveget sokan írták, nagyrészt onkológus-gyermekorvosok, gyermekpszichológusok, nővérek, szakemberek. Én az illusztrálást vállaltam, csaknem száz A3-as szabadkézi rajzot készítettem. Nem volt könnyű feladat, a legmagasabb és legmélyebb érzelmi hullámokat éltem át a csaknem egy év alatt, amíg a könyv készült, de boldog vagyok, hogy elvállaltam. Sok jó szándékú embert ismertem meg, akiknek emberségét, kitartását, segítőkészségét példamutatónak tartom. Kívánom, hogy a könyv hozzon segítséget! Az érintetteknek kapaszkodót nyújthat, az egészséges, gondtalanabb kis olvasót pedig empátiára, elfogadásra, segítségnyújtásra késztetheti.

– Szükség van „modern mesékre”?

– Nincs olyan mese, ami már „nem kell”. A legkisebb korosztály még olyan érdeklődő és tiszta, hogy mindent befogad, mindenre nyitott. Szerintem az a szerencsés, ha egy kisgyerek sok és sokféle mesét hall és nézeget. Sok szülő őrzi a saját régi, gyerekkori könyveit, ezeket is örömmel forgatják a gyerekek, de akár könyv nélkül is működik a mesék világa. Fejből mesélni nagyon jó, csendben, türelmesen együtt szőni a történetet.

– A Bogyó és Babóca első része viszont már iPaden is megjelent. Modernizálódnak a katicák?

– Ez számomra teljesen új műfaj, magam is most ismerkedem vele. A telefonom is régi típusú, nem érintőképernyős. Üdítő élmény volt látni, ahogy a figurák érintésre megmozdulnak, megpördülnek, a kép gyönyörű éles, a telített színek csodaszépen érvényesülnek a képernyőn. A bábszínházszerű megoldást nagyon jó ötletnek tartom, de leginkább a hangeffekteket szeretem.

– Gyerekeknek még nem írtak könnyed formában építészetet bemutató kiadványt. Turisztikai díjat kapott a Hoppla-könyved, azt írták róla, hogy „átlengi a hitelesség”.

– Építészmérnök vagyok, két diplomadíjjal, kitűnő diplomával végeztem a BME Építészmérnöki karán. Így a Hoppla-könyv turisztikai elismerése sokat jelent számomra. Nagy gonddal dolgoztam fel Pécs városát, megtisztelő, hogy átvehettem a Magyar Turisztikai Zrt. díját. Ennek a kötetnek maga a város, az épített környezet a főszereplője, de Magyarország építészete, nevezetes helyszínei korábbi könyveimben is megjelennek. Pécs után most nagy kihívást választottam: Budapestet. Jól ismerem a várost, különösen a hetedik és nyolcadik kerületet. Itt élem a mindennapjaimat, BKV-n közlekedem, az időm jelentős részét töltöm a hetes buszon. Budapest azonban sokkal nagyobb, mint Pécs, most érzem csak igazán, mennyire nagy! És mennyire szép! Nagyon élvezem ezt a gyűjtőmunkát, a saját városom turistája lettem. Notesszel a zsebemben járok, mindent feljegyzek, ami érdekes: egy épület, egy szobor, egy cukrászda, egy játszótér.

– A honlapodon az olvasható, hogy a 2013-as éved „betelt” a programok szempontjából. Mi mindenre lehet számítani?

– Az idei évemet leginkább a Budapestről szóló mesekönyv foglalja le, ez biztosan átnyúlik majd a jövő évbe is. Egy orvosi jellegű könyv is szerepel a tervek között, ismét az Őrzők Alapítvány felkérésére. Ebben a kötetben általános jellegű témák szerepelnek majd, olyasmik, amik a legtöbb kisgyermekes családot érintik: nátha, bárányhimlő, foghúzás, sebek-horzsolások… egyszerű rajzokkal, gyereknyelven megfogalmazva. Tavaly jelent meg a Bogyó és Babóca bábkönyvem, amihez egymagam készítettem az összes díszletet, szereplőt, házikót, helyszínt. A bábokból kiállítás nyílt a Millenáris Teátrumban, és idén is több városban, idén Szegeden, Szolnokon, Budapesten, Székelyudvarhelyen, Gödöllőn és Győrben lesznek láthatók a bábok. Sok időmet leköti az egyeztetés, nem vagyok túl jó szervező, néha belegabalyodok a dátumokba. A kiállításmegnyitókon általában én is örömmel részt veszek, örülök, hogy sok meghívás érkezik. Lesz néhány külföldi utazásom is: tavaszra a Brüsszeli Magyar Intézet meghívását fogadtam el, nyáron egy többállomásos erdélyi úton tartok meseprogramot, őszre pedig Londonból kaptam felkérést.

– Hiszel a klasszikus mesekönyv örök életében is, vagy kimondottan a mobileszközöké a jövő?

– Nyitott vagyok a technikai fejlődésre, kíváncsian figyelem, mit hoz a jövő. A változásoknak nem lehet útját állni: például én annak idején még szabad kézzel rajzoltam a diplomamunkámat, de ma már szinte minden építész géppel rajzol. De a hagyományos, „igazi” könyvnek nincs párjuk, időtlen értéket hordoznak. Annak a meghittségnek semmi sem érhet a nyomába, amikor esténként a szülő összebújva üldögél gyermekével egy mesekönyvet nézegetve. 

Megosztás Facebookon