Érdemes aláírni a hallgatói szerződést?

Szeptember első napjaiban kezdődik a beiratkozás a felsőoktatási intézményekben. 

Emiatt minden államilag finanszírozott képzésben (vagy részösztöndíjas képzésben) részt vevő diáknak (körülbelül ötvenezren vannak) döntenie kell. Eléjük fognak tenni egy szerződést, melynek aláírása kötelező, ha az ember állami pénzből kíván magának diplomát szerezni. Ha valaki aláírja, azzal vállalja, hogy ha nem fejezi be a sulit, akkor visszafizeti a költségek 50 százalékát, ha pedig lediplomázik, akkor az azt követő húsz évben legalább az egyetemi/főiskolai éveinek dupláját (!) Magyarországon fogja ledolgozni. Persze a helyzet sosem annyira egyszerű, mint amilyennek elsőre látszik.

Nagycsaládosok és anarchisták előnyben

A törvény betűje nemcsak a hitoktatási szakokra jelentkezőket kíméli meg, hanem azokat is, akik nagycsaládra vágynak. Bár tizennyolc-húsz évesen kevesen tudják megmondani, hány gyermekük lesz, de ha valaki ilyen korban biztosan állítja, hogy legalább hármat bevállal, nyugodtan firkantsa oda a nevét a papírra. A szerződés szerint ugyanis mentesülnek a kötelezettségek alól azok a nők, akiknek legalább három gyermekük születik. Ők büntetés nélkül költözhetnek nagycsaládostul külföldre. És akkor még nem is beszéltünk az anarchistákról. „Európán belül ki fog rájönni, hogy nem itthon vagy? Mondjuk hat évig hivatalosan munkanélküli leszel, és közben kinn vagy és dolgozol. Ki tudja, mi lesz hat év múlva?” – sommázza kissé szélsőséges véleményét egy kevéssé szabálytisztelő olvasónk a megsugom.hu oldalon. Mások ennél is tovább mennek: „Te tudod, milyen kormány lesz akkor, amikor végzel? Te tudod azt, hogy ez a szerződés talán az EU-val is ellentétes? Tudod, hány próbaper lesz belőle? Én aláírnám, mert közel sem biztos, hogy behajtható, ha meg külföldre mész, nem is biztos, hogy megtalálnak vele.”
Természetesen senkit nem biztatnánk arra, hogy effélékben bízzon, és senkinek sem kívánjuk, hogy az adóhivatal az ajtaján kopogtasson. Inkább azon érdemes elgondolkodnunk, mennyit ér majd a szakunk a külföldi munkaerőpiacon. Ha elég sokat, akkor nem kell azon aggódnunk, hogy a jövőben majd nem tudjuk visszafizetni az „állami segélyt”.

Elég Bécsbe átsétálni

„Nincs szükség reklamációra. Elég Bécsbe átsétálni, ott ingyenes az oktatás” – mondta el véleményét egy praktikusan gondolkodó fórumozó. Külföldön számos országban EU-tagállam polgáraként ingyenesen tanulhatunk, csakhogy ehhez nem árt a nyelvismeret, és kíván némi alaptőkét is a kinti élet elkezdése. Értelemszerűen azoknak a helyzete a legegyszerűbb, akiket a családjuk anyagilag is támogat. „Nekem inkább kifizeti a családom a tandíjat. Nem szeretném, ha később a lehetőségeimet az ország határai korlátoznák. Programozó szeretnék lenni, és bár még nem tudom, akarok-e külföldön élni, a kapukat nem szeretném becsukni magam előtt” – mesélte nekünk Tamás.

Annak sem érdemes aláírni, aki nem biztos abban, mit szeretne felnőttként csinálni (bár ezzel lemond az ingyenes képzésről és fizetnie kell). Tizennyolc évesen persze nem könnyű eldönteni, mik legyünk, ha nagyok leszünk, márpedig az új törvény mégis erre kényszerít. Míg régebben előfordulhatott, hogy elvégeztünk egy évet egy egyetemen, aztán rájöttünk, hogy mondjuk a pszichológia szak egyáltalán nem nekünk való, ma már egy ilyen váltás sok százezer forinttal terheli a családi kasszát. Ha nem vagy biztos abban, hogy milyen irányba indulsz, talán jobban teszed, ha egy kicsit tovább gondolkozol.

Tandíj, vagy külföldi egyetem?
11 egyetemi szak, amit szívesen elvégeznénk