Sovány baba, dundi baba

Nincs még egy olyan életkor, amikor a megfelelő táplálásnak, a jó súlygyarapodásnak olyan nagy jelentősége volna, mint az élet első évében. Ez érthető is, hiszen ilyen mértékű növekedésre többé nem kerül sor, hihetetlen iramban fejlődik a test és az értelem is. A szülők ugyanakkor kudarcként élik meg és csalódottak, ha a gyerek nem akar enni. Másfelől a kisgyerekkori kövérséggel az a baj, hogy gyakran felnőttkori kövérség következik belőle.

Mihez képest?

Terhes anyáknál, szoptató nőknél, gyerekeknél és nagy izomtömegű embereknél a BMI- (testtömegindex-) meghatározás pontatlan eredményt ad. Nagyszámú egészséges gyerek súlyát alapul véve szélső határértékeket állapítottak meg. A felső érték fölötti testsúly esetén kövér gyerekről, az alsó érték alatt pedig kóros soványságról beszélünk. Vagyis:

Átlagos születési súly esetén jó közelítéssel alkalmazható az a szabály, hogy a babák féléves korukra megduplázzák, egyéves korra pedig megháromszorozzák a testtömegüket. Annál viszont, aki ötkilósan születik, más testsúly várható egy hónapos korban, mint azoknál, akik három kilóval kezdtek. Az én három gyerekem 4-5 kiló közötti súllyal jött világra, pár hónap után szinte alig gyarapodtak, és egyévesen már a vékonyak közé tartoztak.

Lássuk kicsit részletesebben, legalább mekkora gyarapodást várunk:

• az első hónapban 400 grammot, ezt követően
• 6 hónapos korig heti 150–250 gramm között, vagyis havi 600 gramm felett,
• a második fél évben a gyarapodás üteme lelassul, már csak havi 500 grammal számolhatunk.

Mi várható később?

A születési súlynak semmi köze a későbbi testsúlyhoz. Gyakran találkozhatunk olyan apró és sovány felnőttel, akinek ez 5 kiló fölött volt. Ennek az ellenkezőjére is találhatunk számos példát. Amennyiben a végső testmagasságra és testsúlyra vagyunk kíváncsiak, a gyereket vesszük szemügyre. Kire hasonlít, melyik szülő, nagyszülő alkatát örökölte? Kettő- és hétéves kor között a várható testsúly becslésére egyszerű képletet használhatunk: 2 x évek száma + 8 = kg. Például egy ötévesnél: 2 x 5 + 8= 18 kg.

Az anyatej és a fehérjetartalom

Régóta tartja magát az a hit, hogy a tápszerrel táplált gyerekek jobban gyarapodnak, mint a szoptatott társaik. Ennek sok oka lehet, hiszen tápszerrel sokkal egyszerűbb túltáplálni, mint akkor, amikor a mell szívásával jobban meg kell dolgozni a „betevőért”. Az a kezdetektől világos volt, hogy a tápszerrel táplált babák nem egészségesebbek, hurkásságuk semmiféle előnyt sem jelent a betegségek leküzdésében.
Az anyatej alacsony fehérjetartalma viszont az egyik legfontosabb tényező az elhízás, a szívinfarktus és a magas vérnyomás megelőzésében. Nem véletlen, hogy az emlősök közül az ember tejében van a legkevesebb fehérje, ez biztosítja az optimális szükségletet és fejlődést, a legkevésbé megterhelve a veséket.

Melyik hizlal jobban: cukor, zsír, fehérje?

A szervezetünkben zajló bonyolult biokémiai folyamatok eredményeként a táplálékok (cukor, fehérje, zsír) mindegyike két szénatomos (acetil) alapvegyületre bomlik le. Ebből épül fel fölösleg esetén a zsírszövet. Így magyarázható az is, hogy fehérjedús táplálással is el lehet hízni. Természetesen intenzív sportolással ezek a fehérjék az izomszövet felépítésével megelőzhetik a zsírszövet gyarapodását (body building). Mivel a zsírszövet kevésbé mobilizálható, mint a cukor vagy a fehérje, az étrend magas zsírtartalma könnyebben hizlal. Azonban a hizlaló hatás elsősorban az étel kalóriatartalmától függ, és nem a táplálékféleségtől. Időnként hallhatunk olyan speciális fogyasztó ételkombinációról, amelyek a kalóriatartalmuk ellenére nem hizlalnak. Sem ezek, sem a csökkentett energiatartalmú ételek, zsírszegény tejtermékek nem valók kisgyereknek, csecsemőknek.

Ezért hízunk!

A dolog egyszerű: sokat eszünk és keveset mozgunk. A speciális diétáknak, ételkombinációknak lehet fogyasztó hatásuk, de sokkal fontosabb, hogy odafigyeljünk az egészséges összetételre és az adott étel kalóriatartalmára. Ha például a rántott húst nem krumplival, hanem salátával esszük, akkor az kevésbé hizlal, és még kevésbé fog, ha nem rántjuk, hanem grillezzük a húst. Ez így van, de nem azért, mert így csökken a húsban levő táplálék összetevők felszívódása, hanem azért, mert a salátának jóval kisebb a kalóriatartalma.

Másfelől újabb ismeretek igazolták, hogy a zsírszövet igen aktívan működő szerv, amely bonyolult neurohormonális szabályozás segítségével vesz részt a szervezet egészének energia-háztartásában. Ennek egyik fontos eleme a zsírsejtek által termelt leptin, amely a központi idegrendszerre hatva szabályozza a táplálékfelvételt. A közelmúltban mutatták ki, hogy a leptingén genetikai hiánya súlyos elhízáshoz vezet. Ez a génhiba azonban csak nagyon ritka mutáció, és nyilvánvalóan nem ez az oka a tömeges elhízásnak. A genetikai tényezők sokféle egyéb úton is „segítik” a táplálék raktározását a zsírszövetben, de fő felelősnek környezeti tényezőket tekintünk: a kövér szülők gyerekei elsősorban azért kövérek, mert otthonukban gyerekként a sokat evő, de keveset mozgó szüleiket látják, és a család étrendje is nagyon gyakran egészségtelen, hizlaló!

Sokat eszik, vagy hormonzavaros?

A túlsúlyos gyerek kivizsgálásakor nagyon ritka, hogy a falánkság hátterében betegséget találunk, száz esetből mindössze egyszer-kétszer. Fontos kérdés, hogy alakul a hossznövekedése. Ha hormonzavarra gondolunk, akkor általában alacsony a gyerek. A különböző tünetegyüttesekre (szindrómákra) az elhízáson és az alacsony termeten kívül a látászavar, a kisebb nemi szervek és a szellemi fejlődés elmaradása is jellemző. Igen ritkán agydaganat okozza a kóros testsúlygyarapodást. Vagyis tapasztalataim azt mutatják, hogy inkább a fokozott kalóriabevitelt okolhatjuk a teltebb idomokért, nem a hormonokat!

Azért rossz evő, mert beteg?

Gyerekoromban igen sovány voltam, csupán 16 kiló hatévesen, így érthető, hogy a szüleim több orvoshoz elvittek, milyen betegségem, felszívódási zavarom lehet. Nem találtak semmi kórosat, de annyi haszna azért volt az egésznek, hogy ilyen előzményekkel jobban megértem azokat, akik vékony gyereküket elhozzák a gasztroenterológiai szakrendelésre. Mikor kell betegségre gondolni? Egyfelől akkor, ha a mellékelt táblázat szerint a súly az alsó érték alatt van, másfelől akkor is, ha a következő tünetek heteken át jelentkeznek:

• haspuffadás,
• hasfájás (nem a köldök körül),
• hasmenés,
• hányás,
• szokatlan küllemű széklet,
• sápadtság, gyengeség.

A túlzott soványság hátterében leggyakrabban a következő betegséget találja a gasztroenterológus:

• Eozinofiles nyelőcsőgyulladás: Újabban felismert kórkép, amikor a nyelőcsőben eozinofiles sejtek halmozódnak fel, és a csecsemő nem akar enni emiatt. Sajnos csak altatásban végzett endoszkópiával és szövettani vizsgálattal lehet megállapítani. Akkor alkalmazzuk, ha a baba nem akar enni, nincsen refluxbetegsége, és elmarad a súlygyarapodása.
• Minden olyan betegség, amely a vörösvértestek számának csökkenését (vérszegénység) okozza, fáradékonysággal, étvágytalansággal járhat. Ennek hátterében leggyakrabban vashiány áll. Erre azért is érdemes gondolni, mert egy közelmúltban végzett hazai felmérés szerint a kisgyerekek 51 százaléka (!) vashiányos!
• Lisztérzékenység (cöliákia): A felszívódási zavarokhoz számos betegség tartozik, így a lisztérzékenység is, orvosi nevén cöliákia. A gabonafélékben található fehérjére a szervezet allergiás reakcióval válaszol, ebből adódik a bélnyálkahártya sorvadása és az emiatt kialakuló felszívódási zavar. A gyerek levert, étvágytalan, hasa puffad és hasmenése van. Egyre gyakoribb, hogy csak a hasa fáj, vérszegény, nem nő.
• Mukoviszcidózis: Ez a betegség szintén a felszívódási zavarokhoz tartozik, és a lisztérzékenységhez hasonló tünetekkel jár. A mirigyek sűrű, tapadós váladékot termelnek, emiatt romlik a tápanyagok felszívódása, a bélmozgás. Komoly vitaminhiány alakulhat ki. Mivel a légutakat is ilyen tapadós váladék borítja, gyakoribb a súlyos lefolyású tüdőgyulladás.
  Étvágytalanság lehet a következménye májbetegségnek, allergiának, elhúzódó, krónikus fertőzéseknek is. Ez a panasz felhívhatja a figyelmet vese-, szív-, daganatos betegségre, ritkábban felszívódási zavar lehetőségére. Ezek szerencsére ritka betegségek, és a „rossz evő” gyerek gondos kivizsgálása során általában nem találunk bajt. Ha így van, hagyjuk rá, mennyit eszik. Egy statisztikai felmérés szerint számos gyerekkorában sovány, majd később kövér felnőtt a szüleit hibáztatja, hogy az evés gyerekkori erőltetése miatt lettek elhízottak!

Cikkünk a Kismama novemberi számában jelent meg.

A magazin tartalmából:

• Így fejlődik az intelligencia
  
• Vírusok várandósan
• Szuperhős az apukám!
  
• Válassz lázmérőt!

Ha előfizetnél a magazinra, kattints ide!