nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Család
A tehetség – átok vagy áldás?

A tehetség – átok vagy áldás?

Minden szülő büszke, ha azt mondják a csemetéjéről: tehetséges. De mi is valójában a tehetség? Intelligencia? Kreativitás? Egy átlag feletti adottság, ami akarat, kitartás és munka nélkül csupán ígéret marad? Utánajártunk, hogyan talál rá egy tehetség a saját útjára, s a szülő vagy a pedagógus miként segíthet neki ebben.
NLCafé
f Ajánlom

„Egyévesen már belekóstoltam a zenébe. Egészen pontosan Händel Vízizene-borítójába, ami közel esett a járókámhoz – meséli nevetve Rákász Gergely (33) koncertorgonista. – Ugyan több generációra visszamenőleg számtalan tehetséges zenész volt a családban – énekesek, orgonisták –, én vagyok az első, akinél minden szerencsésen összeáll: adottság, családi háttér, lehetőség, szabadság. Ám korántsem »eleve elrendelt« a családban a zenei pálya: az egyik nővérem Amerikában él, AIDS-kutató, a másik zseniális pedagógus, Dani öcsém pedig táncművész, jelenleg Berlinben a Dirty Dancing főszerepét táncolja. A szüleim tűz és víz. Szakértők, kritikusak, szemtől szembe ritkán dicsértek, és nagy volt bennem a megfelelni akarás.”

Valami megcsillan

Bizonyos területeken már nagyon korán, 2-3 éves korban megcsillan a tehetség – például a sport, a művészetek, a zene világában, a matematikában. Az intellektuális szférában azonban később, 10-12 éves kor környékén tapintható ki igazán. „A tehetség meglehetősen össze¬tett fogalom – magyarázza dr. Balogh László, a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács alelnöke, a Magyar Géniusz Program szakmai vezetője. – A kibontakozásában és a teljesítményben a legjelentősebb szerepe a belső ráhangoltságnak, a motivációnak van. Persze kell egy átlag feletti általános képesség, plusz a tehetség jellegzetességét adó speciális képesség is, és fontos a kreativitás, de ezek mind mit sem érnek, ha nincs érdeklődés.” A szülő nem szakember, és sokszor a jelek félrevezetnek bennünket. Például ha nem tanul jól a gyermekünk, korántsem biztos, hogy buta, és fordítva is igaz: ha jó tanuló, nem biztos, hogy ő a legokosabb, a legtehetségesebb.

„Zeneóvodába jártam, édesapám ötévesen ültetett először zongora elé, zongorázni Cica néninél tanultam, tízéves koromtól. Az órák úgy kezdődtek, hogy lejátszhattam, amit a rádióban hallottam, Illést, Beatlest vihettem, ő meghallgatott, és kiélhettem a kreativitásomat. Ezért is volt nagy orrba verés a következő tanárom a konziban: nála csak úgy lehetett játszani, ahogy az a nagykönyvben meg van írva” – meséli Gergely.

Kutatás, nevelés, gondozás

„A tehetség felfedezése és fejlesztése elsősorban a szakember, a pedagógus feladata – mondja dr. Balogh László. – Az óvodás- és a kisiskoláskor alapozó korszak: sokféle lehetőséget és szabadságot kell kínálnunk a játékban, hogy a tehetség spontán módon megnyilvánulhasson” – hangsúlyozza.
A korai specializálódásnak, az alsó tagozatban jellemző nyelvi, zenei, informatikai és egyéb szakirányoknak dr. Balogh László nem látja sok értelmét, szerinte arra jók, hogy a szülőket az adott iskolába csábítsák. S hogy mi a szülő feladata? Leginkább az, hogy érzelmi stabilitást, szeretetet, biztonságot nyújtson a gyermekének – nem pedig az, hogy különóráról különórára cipelje, s főleg egymásra licitálgasson szülőtársaival, hányféle elfoglaltsága van hat-hét évesen a csemetének.
A gyerekek intellektuális – figyelem, memória, problémamegoldó gondolkodás –, anyanyelvi és matematikai képessége tesztekkel mérhető. Erre 4. osztályban kerülhet sor. Az eredményeket kiegészítik a pedagógus jellemzésével, így megállapítható, ki az, aki tehetségígéret. Az iskolákban
5., 6. osztályban kell(ene) beindulnia a „keresőprogramnak”: a gyereket sok mindenben meg kellene meríteni, sokféle lehetőséget felvillantani számára, hogy kiderüljön, miben mit tud teljesíteni – s neki mi tetszik. Aztán 13-14 éves kortól érdemes ráállítani erre a speciális területre, ám még mindig nyitva hagyva a kaput, hogy átmenekülhessen esetleg egy másik szférába. A tehetséggondozás igazi tere a középiskola és a felsőoktatás lenne. Persze ideális esetben. A közoktatás azonban sajnos még korántsem mindenhol tehetségbarát.

A tehetség - átok vagy áldás?

„Tizenegy évesen Esztergomban meghallottam az orgona hangját, és eldöntöttem: orgonista leszek. Tizenöt évesen adtam az első koncertemet. Sokan voltak, és ez elindított egy spirált, ráéreztem a szereplés, a siker ízére – emlékszik vissza Rákász Gergely. – Az egyik okos szervező rám ragasztotta az ország legfiatalabb koncertorgonistája címet, s ez működött. Csakhogy húszéves koromra azt éreztem, ez kevés, többet kell tanulni, a legjobbaktól. Egy soproni koncertem után odajött hozzám David DiFiore, a nyugati part legnagyobb orgonavirtuóza. Azt mondta, egy kukkot sem értett abból, amit szövegeltem, de olyan hangulatot csináltam, hogy ha van kedvem, menjek el Amerikába, ő megszervezi az ottani koncertjeimet. Volt kedvem. Hat-hét éven keresztül tanultam, mesterkurzusokra jártam, és több száz koncertet adtam Amerika, Németország, Ausztria és természetesen Magyarország templomaiban.”

Tehetségpontok

Hogy ne kallódjon el a tehetség, 2006-ban 14 civilszervezet közreműködésével megalakult a Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége. 2008 tavaszától pedig a Magyar Géniusz Program keretében zajlik a tehetségek felkutatása és gondozása, s ma már több mint 220 úgynevezett tehetségpont működik hazánkban, illetve határon túli magyar lakta területeken. A tehetsegpont.hu honlapon segítséget talál pedagógus, szülő, ha szakmai támogatásra, mentorra, ösztöndíjra, tanárra van szüksége – vagy csak fel akarja hívni a figyelmet tanítványa, gyermeke tehetségére.
„Ha alanyi jogon jár a lemaradó gyereknek a fel¬zárkóztatás, a tehetségnek is alanyi jogon járna a fejlesztés” – hangsúlyozza dr. Balogh László, és állítja: jó irányba mozdultunk, s ennek 4-5 év múlva komoly eredménye lehet, hiszen a tehetség egyformán szóródik, és hogy egy országnak mennyi tehetsége van, azon múlik, mennyi jó tehetségkutató programja van.” És persze mennyi lelkes pedagógusa, akiknek munkáját értékeli a társadalom. Csak néhány példa: Nyugat-Európában a tanárok fele egyéni, kis csoportos fejlesztéssel foglalkozik, s minden iskolában van iskolapszichológus. Szerbiában, a Vajdaságban a tehetségkutató iskolák pedagógusainak heti kötelező óraszáma 12. Nálunk 22.
„A szerencsének nevezett dolog mögött őrült sok munka, favágás van. Gyerekkoromban, amíg a többiek bújócskáztak, nekem gyakorolnom kellett volna, s apám bizony gyakorta ott állt mögöttem a szőnyegporolóval.
Van egy precíz életvitel, amit igyekszem betartani, s ez rengeteg lemondással is jár. Most is napi négy órát töltök gyakorlással, de a napnak az összes többi része is ekörül forog: mielőtt nekiállnék, sportolok, hogy olyan kondiban legyen az agyam, a testem. Utána kézbe veszek olyan könyveket, amelyek a témába vágnak, este találkozom a dizájnerrel, hogy a következő CD-m borítóját megbeszéljük. Hogy ez munka-e? Ha úgy vesszük, dolgozom tizenkét órát egy nap, de egy percet sem, mert mindig valami olyasmi történik, amit szívesen csinálok” – mondja Gergely.

Rejtőzködve, Kallódva

A tehetség megtalálása ellen sok minden dolgozik: a társadalom értékrendje, a szegénység, a munkanélküliség, az oktatás problémái. Például az, hogy alsó tagozaton nincs osztályozás, ami munkára késztetné vagy motiválná a gyereket. És ha nincsen kedve, akkor nem teljesít. Megrázó adat: a tehetséges gyerekek legalább 50 százaléka alulteljesít az iskolában. Sok esetben a hátrányos helyzet, a családi problémák akadályozzák a tehetség kibontakozását. Az öt éve működő Csányi Alapítvány a kifejezetten hátrányos szociális helyzetű tehetségek felkutatását és fejlesztését karolta fel. Az alapítvány négy központjában ma 142 gyerek vesz részt egy egyedülálló Életút Programban: 10 éves kortól a munkába állásig végigkísérik a tehetséges diákokat. Az alapítvány jászberényi csoportjának mentoraival beszélgetve kiderül: sokszor elképzelhetetlen körülmények közül kerülnek be hozzájuk gyerekek. Szegénység, alkoholizmus, elvált, börtönviselt szülők…

Folytatás az NL Évszakokban… (címlap)

Megosztás Facebookon