Segítség! Egyáltalán nem tanul a gyerek – Dr. Ranschburg válaszol

Tisztelt Tanár Úr!

A tizenöt éves fiammal kapcsolatban szeretném a segítségét kérni: egyáltalán (!) nem tanul, csak a számítógépes játékok érdeklik. Most kilencedikes egy informatikai szakközépiskolában. Ha a leckéről vagy a tanulnivalóról kérdezem, az a válasza, hogy nincs. A félévi bizonyítványa: matematikából kettes lett, a többi hármas-négyes, de a jóból van több. Nem sportol, olvasni csak akkor olvas, ha nem számítógépezhet, de igazából csak a lövöldözős játék érdekli. Próbálom hétvégente közös programokra – kirándulás, mozi, múzeum – elhívni, de nagyon nem akaródzik neki velünk tartani.

Tanév elején abban állapodtunk meg, ha jó jegyeket hoz, a szabadidejében gépezhet, de ez, a félévi jegyeit látva, sajnos nem vált be. Ezért most hét közben nincs játék, csak hétvégén. De így sem tanul, inkább olvas, ami nem lenne baj – azon viszont elalszik, így délutánonként két-három órát pihen, este viszont nem álmos. Higiéniai gondok is felmerülnek vele kapcsolatban mostanság (például fogmosás hiánya), de miután ő fekszik le legkésőbb, és reggel is egyedül indul a suliba, még csak melléállni sem tudok, hogy csinálja.

Különben nagyon szeret bennünket, ezt itthon ki is mutatja, mondja is. Sokat mesél az iskoláról, az osztálytársairól, a tanárairól. Itt az új iskolában még igazi barátja nincs, de sokakkal haverkodik – a régi iskolájából nem jött más gyerek ide.

Kérem, adjon tanácsot, hogyan vehetném rá arra, hogy tanuljon! A közös programokat a családdal erőltessem, vagy hagyjam békén? (Testvére nincs.)

Várom válaszát!

Üdvözlettel:

Irén

Kedves Irén!

A lustaság és a higiéné elhanyagolása jellegzetes serdülőkori probléma. Jól tette, hogy redukálta a számítógép mellett eltölthető időt, és ha ez ilyen simán, „ütközések nélkül” sikerült, higgye el, nem lehet komoly baj. Nagyon sok családban komoly harc dúl a számítógép-használat körül, és ha a gyerek szó nélkül tudomásul veszi az elvonást, ez azt mutatja – még akkor is, ha el-elalszik a könyv mellett –, hogy a szülő hatékony, és a családi normák jól működnek.

Mi lenne, ha a gyerek édesapja is bekapcsolódna a probléma kezelésébe? Mondjuk, beírathatná valamilyen sportra a fiát, és kezdetben – nehogy már az elején elakadjon a dolog – maga vinné az edzésre őt. Matekból a kettes nem öröm, de egyébként – az új iskolában – a jegyek nem adnak okot különösebb aggodalomra, lesznek azok még jobbak is. Azt javaslom, a közös családi programokat egy kicsit szüneteltesse – vagy csökkentse a számukat –, hiszen a fia éppen abban az életkorban van, amikor a gyerekek egyszerűen „utálják” az ilyesmit.