Segítség! Nem beszél a gyerekem! Dr. Ranschburg válaszol

Tisztelt Ranschburg Jenő!

A kislányom nemsokára hatéves lesz. Most nagycsoportos óvodás. A bölcsiben vettük észre, hogy nem beszél a gondozónőkkel, gondoltuk, az oviban ez változni fog, de nem. Négyévesen pszichológushoz vittük, aki megállapította, hogy mutista. Jártunk hozzá kb. fél évig, de jött a nyári szünet, és elment a pszichológus. Újat kaptunk, akit nem igazán fogadott el, igaz, az elsővel sem beszélt, csak bólogatott, vagy ingatta a fejét. Azóta nem járunk, mert nem láttam értelmét. Egyébként is azt mondta Velkey doktor úr, hogy ne tudatosítsuk a gyerekben, hogy ő nem beszél. Szerintem, ha pszichológushoz járunk, ezzel pont azt tudatosítom benne, hogy valami gond van vele. Szerencsére szeret oviba járni, a gyerekekkel beszél, átkiabál a terem egyik végéből a másikba, az udvaron hangosan sikítoznak, játszanak együtt, de az óvónőkkel továbbra sem beszél. Nagy eredménynek tartom, hogy az óvodai évzárón kiállt szerepelni, két társával mondott verset, eddig ez sem volt.

Persze nem is ez a lényeg. Ami miatt jobban aggódom, az az, hogy jövőre iskolába kellene mennie. Okos kislány, maga is vágyik is már, de félek, hogy mi lesz ott vele.

Nagyon várom a válaszát, hogy segíthetnék neki, mert tudom, hogy belül ezek a gyerekek szenvednek attól, hogy nem mernek beszélni. Otthon persze be nem áll a szája.

                                                                              Előre is köszönöm:

                                                                                                       Zita

Kedves Zita!

Kicsi lánya az elektív (vagy szelektív) mutizmus enyhe típusát „produkálja”, hiszen nemritkán fordul elő, hogy a „mutista” gyerek egyáltalán meg sem szólal az óvodában – iskoláskorra azonban a probléma ezeknél a gyerekeknél is csaknem mindig megoldódik. Ha most itt ülne velem szemben, azt kérdezném: vajon más, idegen felnőttel is visszafogott a gyerek? Ha belépnek egy üzletbe, köszön? Ha vendégek vannak otthon, válaszol a hozzá intézett kérdésekre? Csak az óvó néniket bojkottálja? Azt hiszem, a legtöbbet az óvó néni tehetné. Beszéljék meg vele, hogy egy-egy „intim”, bizalmas szituációban próbáljon meg suttogva beszélgetést kezdeményezni („súgd ide, a fülembe”). Ha el tudja érni, hogy a gyerek – ha suttogva is – reagál, egy rövidebb-hosszabb „suttogó periódus” után, biztos, hogy beszélni fog. Egyébként vannak esetek – például körömrágás, ujjszopás, dadogás –, amikor valóban jobb, ha a gyerekben nem tudatosítjuk a problémát, a kislánya mutizmusa azonban nem tartozik közéjük. Egyébként most, hogy ezt írom, rádöbbentem, hogy kislánya bizonyára más, családon kívüli felnőttekkel sem beszél, hiszen, ha jól értem levelét, a pszichológusnál sem szólalt meg. Minden tiszteletem a doktor úré, de ha a suttogással sem lehet szóra bírni kislányát, én mégis egy jó pszichológus segítségét javasolnám. Biztos vagyok benne, hogy egy olyan kislány, aki az ünnepségen kiáll, és verset mond, a beiskolázás idejére beszélni fog.