Segítség, lelki beteg a gyerekem! – Dr. Ranschburg válaszol

Tisztelt Tanár Úr!

Egy nyolcéves kisfiú pedagógus mamája vagyok. Marci fiunk nagy szeretetben, vidámságban nevelkedik. Van egy szuper nagymama a családban, a másik sajnos nem él már, ezért meg tudtuk oldani, hogy ne kelljen óvodába járnia, hiszen örömmel vigyázott rá. Marci négy és fél éves kora óta ír-olvas. No nem erőltetéssel, csak mivel a könyvek nagy szeretete alap a családunkban, sokat olvasgattam-olvasgattunk neki, kérdezgette a betűket, és egyszer csak azt vettük észre, hogy összeolvassa őket. Azóta is boldogan teszi, teljesen természetes számára. Ötéves korában anatómiakönyvet kért a születésnapjára, mára pedig a könyvespolcán már vagy száz könyv ül, de ezek között a legtöbb komoly „tudós” könyv, a legkülönfélébb témákban, fantasztikus a lexikális tudása, sokat tanulunk tőle. Amikor „felmérték” a tudását, ez kötelező, mivel nem adtam oviba, az IQ-ja a zseni kategóriát súrolta. Engem ez nem érdekel, inkább az, hogy nagyon kötelességtudó, érdeklődő, ám félénk kisfiunk van. Így került iskolába, én is ott tanítok. A tárgyi akadályokat nagyon jól veszi, hiszen osztályelső, de az ok, amiért írok, hogy szinte folyamatosan betegeskedik. A legbanálisabb náthából komoly tüdőgyulladások alakulnak ki, rengeteget hiányzott elsőben. Gondolom, azért, mert eddig nem volt közösségben, a lelke és a szervezete is most ismerkedik mindennel. Elkezdtük a másodikat, egy hét után már elkapott valamit, a homeopátia és a természetes gyógymódok híveként „szelíden” próbálom gyógyítani, de itthon van, eltart egy darabig, míg rendbe jön. A kérdésem: nem lehetséges-e Ön szerint, hogy lelki okai vannak a folytonos betegeskedésnek? Teszi a dolgát, de nem szereti? Azt mondta, mikor beszéltem erről vele, hogy ezt a verziót felejtsem el, nem így van.

Hogy látja Ön ezt a helyzetet? Válaszát előre is köszönöm, további jó egészséget kívánok!

Kedves Kinga!

Ne felejtse el a saját verzióját, mert meggyőződésem, hogy igaza van: a betegeskedésnek lelki okai vannak! Levele alapján kisfia kiemelkedően tehetséges gyerek, és ez korántsem könnyű létezési forma. Teljesen más a világképe – nemcsak a tudásszintje! –, mint osztálytársainak, és így nagyon nehéz a közösségbe illeszkednie! Nem is értem, mit keres az első osztályban, ahol a többiek olyasmit tanulnak, amit ő már régen tud. Tehetséggondozásra lenne szüksége, olyan tevékenységre, amely fejleszti, mozgásban tartja az agyát.

Valamikor azt írtam: a gepárd is csak akkor fut 120 km-es sebességgel, ha előtte ott fut az antilop, amelyet utol kell érnie! Nagyon azt sejtem, hogy a gyerek légüres térben érzi magát, mentális adottságai kihasználatlanok, és a közösség sem fogadja be igazán.
Mindenképpen beszéljen ezekről a kérdésekről a pedagógussal, akinek – ha a gyerek ebben az osztályban marad – segítenie kell, hogy kicsi fia „mozgásba jöjjön”, és elfogadhatónak érezze helyzetét. Bár annak alapján, amit levelében ír, én reálisnak tartanék egy jó alapítványi iskolát is…