Család

Anya lettem! – Anyapróbáló szúnyogok és játszóterek

Púp. Dudor. Pukli. Hupli. Vajon hány kifejezés létezik arra a valamire, ami a fiam fején nőtt? És miért nőtt? És mikor? Most rohanjunk az ügyeletre, vagy sem? Éreztem, ahogy a pánik végigjárja a testem.

 

Zsombor és anyukája történetét elolvashatod az „Anya lettem!” blogban!
Katt ide! » http://anyalettem.blog.nlcafe.hu/ 

 
Anya lettem! - Anyapróbáló szúnyogok és játszóterekUgyanolyan intenzíven, mint egy orgazmus, de nem életet ad, hanem mindent elszív. A félelem járt elöl, utána a pánik, a kétségbeesést én állítottam meg, különben elvesztettem volna az ép eszemet. Soha életemben nem féltem úgy, mint abban a pillanatban, amikor rájöttem, akár komoly baja is lehet a gyerekemnek. Mert mi ez ott a fején? És hogyan lett ott? Reggel még nem volt ott. Délelőtt nem esett el, nem ütötte meg magát. Játszott egyedül is, de a fél szemem mindig rajta volt. Csak nem a tojás, amelyet a lecsóval együtt megevett? Nem, ez hülyeség. Ez nem tojás. A szúnyogcsípéstől nőhet a fejére valami. Összefügg, vagy véletlen egybeesés. Mert azok a rohadt szúnyogok őszre aktivizálták magukat. Pedig már régen alulról kellene szagolniuk a száraz leveleket. Fül kibír mindent, csak a szúnyogcsípést viseli nehezen. Nem is a viszketés a legrosszabb, hanem azok a hatalmas piros foltok, amelyek a csípés után megjelennek rajta. Természetesen a kezén és az arcán, mert csak az lóg ki a hálózsákból.

Tudtam, éreztem, hogy fel kellene kelnem, és le kellene gyilkolnom azt a szúnyogot, amely tegnap este a bal fülem mellett nyüszített. Jól fültövön vágtam magam, megszűnt a szúnyoghang, és visszaaludtam. Igazából fel sem ébredtem, félálomban csapkodtam magam.

Fel kellett volna kelnem, és akkor nem lenne négy szúnyogcsípés a gyereken. Most akkor ügyeletre rohanjak, vagy szúnyogriasztót venni? Bezzeg az apja már fél éve nem szerelte fel a csinos baldachint, amely megvédte volna a szúnyogoktól is. Jó-jó, hogy Fül valószínűleg már letépte volna a baldachint, nem szándékosan, csak véletlen kapaszkodásból kifolyólag, de ez most nem számít.

Nem, nincs láza. Fél órával ezelőtt se volt.

Anya lettem! - Anyapróbáló szúnyogok és játszóterekMegyünk az ügyeletre, döntöm el, de előtte felhívom az anyósomat, aki gyerekügyekben mértékadó. Kérdezget. Mekkora a dudor? Nagy. Óriási. Hatalmas. Tulajdonképpen mogyorónyi, de azon a kicsi fejen sokkal nagyobb, mint – mondjuk – az én fejemen. És a piros pöttyök… egyre többet találok. A kézfején és az arcán kívül a tarkójánál és a tenyerénél. Úristen, ez most valami rejtélyes betegség vagy egy elvetemült vérszívó műve. Kullancs? Nem, nem láttam benne. Vagy csak nem vettem észre? A gyerek jól van. Miközben én heves szívdobogástól ideges hangon telefonálok, a fiam az apjával játszik. Kacag. Kiabál. Mosolyog. Nem tűnik betegnek. Étvágya is van, kedve is, a délutáni alvást pedig ellébecolta, szóval egy kicsit fáradt, de ennyi.

Nem, nem megyünk az ügyeletre, döntöm el, és ebben a döntésben megerősít az apja is, aki szerint a gyereknek semmi gondja, csak nem szereti a vegykezelt, szárnyas vérszívókat.

Anya lettem! - Anyapróbáló szúnyogok és játszóterekA púp ellenére, ma is, szokásunkhoz híven játszótéren voltunk. A homokozóban. Gondoltam, ott gyorsabban javul a gyerek. A homok iránt egészen csekély érdeklődést mutat ugyan a fiam, de a homokozóban előforduló gyerekek annál inkább tetszenek neki. Főleg a lányok. Fruzsi a múltkor közölte vele, hogy ő a piros gyöngyöt szereti, én rendes, gondos anyaként azonnal megjegyeztem, de otthon azért közöltem a fiammal: a nőügyeit egyedül kell rendeznie, abba én nem szólok bele. Sajnos, nem ragaszkodhattam álláspontomhoz, mert másnap Dorina egyszerűen a fiamnak támadt. Minden előzmény nélkül. Álltunk a csúszdánál, Zsombor hatalmas mosollyal figyelte a többieket, amikor Dorina odarohant, és elkezdte rázni. Zsombort megmentettem, és nem igazán tudtam mit mondani Dorina anyukájának bocsánatkérésére. Mert az én fiamat ne bántsa semmilyen nőszemély, akárhány éves is, de persze ő is valakinek a szeme fénye… Aztán jött Léna. Sütött Zsominak kakaós csigát, és visszamosolygott. Kerek lett a világ.

Hihetetlen látni, hogy Zsombor milyen kedvesen és nyugodtan szemléli a világot. Ha bizonytalan, kicsit közelebb húzódik hozzám, de ez nem tart tovább egy-két másodpercnél, és már indul is felfedezni a világot.

Végre reggel.

Egykor feküdtem. Előtte ezerszer néztem meg Zsombort álmában, nehogy belázasodjon. Egyszer felsírt. Majdnem szívszélhűdést kaptam, de kiderült: felébredt, belegabalyodott a hálózsákba, és egészen kényelmetlen testhelyzetbe került. Kiszabadítottam. Ő magához ölelte a nyulat – igen, a szeretet áramlik a világban –, majd aludt tovább.

 Zsombor és anyukája történetét elolvashatod az „Anya lettem!” blogban!
Katt ide! » http://anyalettem.blog.nlcafe.hu/

A történelem ismétli önmagát. Félálomban megint egy szúnyog repdesett a fülemnél – egész nyáron nem volt ennyi szúnyog, mint most, szeretnék reklamálni az illetékesnek –, de most nem voltam rest, üldözőbe vettem, és a férjem személyében erősítést is hívtam. Átnéztük a szoba minden szegletét, és – buddhista beütésem ellenére – szúnyogmentesítettünk.

Reggel Fül, szokása szerint, már fent volt, amikor felriadtam, és a szobájába rohantam. Mosolygott. Azonnal ellenőriztem az összes piros foltot. A fene egye meg, mind megvolt. Még a fején a piros púp is. Viszont most jól látszott rajta, ez is csípés.

Sajnálom, a szúnyogokkal nincs kiegyezés.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top