Tán csak nem szoptatni akar, anyuka?!

Baráti, kisbabás találkozóra kapok meghívást egy budai családi házba, olyan kis közösségbe, ahol az anyák úgy gondolják, a szoptatás a világ legtermészetesebb, magától értetődő dolga. Éppen ebédre érkezünk. Az asztal mellett öt-hat fiatal nő és összesen tíz kis apróság. Közepén hatalmas fazékban gőzölög a lencseleves. Az anyukák sorra szednek az ételből, és a gyerekek is esznek, olykor a levest választják, olykor pedig édesanyjuk mellét. A legtöbbször mindenki kedves velük, akkor is, ha nem otthon éheznek meg a kicsik, hiszen a pici gyerekek látványa, a szoptatás intimitása az emberek többségében gyöngéd érzéseket kelt. De előfordul, hogy nem! 

Természetesen a Természettudományi Múzeumban

Renáta kislánya a Természettudományi Múzeumban éhezett meg

Jóka Renáta például nem szívesen emlékszik vissza arra a novemberi napra, amikor a Magyar Természettudományi Múzeum Jégkorszak című – vállaltan családi! – kiállítását nézte meg több barátnőjével.

– Hosszan nézelődtünk – meséli Renáta -, a kislányom, Lelle, aki akkor tizenöt hónapos volt, sokáig aludt, és éhes volt, amikor megébredt. Nem az első gyermekem, az idősebbet is sokáig szoptattam, soha nem szóltak meg ezért. Most is leültem egy félreeső padra, és az ölembe vettem a kislányomat. Erre a teremőr hölgyek összesúgtak a hátam mögött: „Tán csak nem szoptatni akar?!” – hallottam. Majdnem elsírtam magam, annyira megalázó volt ez a helyzet, ki is mentem, de a barátnőim benn maradtak, és elkezdték faggatni a teremőröket, hogy miért olyan borzasztó egy szoptató anya látványa.

Turi Nagy Éva: “Azt mondták a teremőrök, kulturált nő nem szoptat nyilvánosan”

– Azt sikerült kiderítenünk – folytatja a történetet Turi Nagy Éva, aki Renátával együtt volt akkor a múzeumban -, hogy a teremőrök úgy gondolják, kulturált nők nem szoptatnak nyilvánosan, és ez a műveltséggel áll összefüggésben. Mondták, hogy azért van a pelenkázó helyiség – székkel -, hogy ott szoptathassa meg mindenki a gyermekét. Arra is hivatkoztak, hogy a kiállítótérben nem szabad enni, mert ez károsodást okozhat a kiállított tárgyakban. Az egyikünknél lévő cumisüveg azonban senkit nem zavart, ami számomra azt jelenti, hogy csak a szoptató nő zavar…

– Azóta sem értem, miért kell megszólni ezért valakit – vélekedik Renáta. – Hiszen ilyenkor gyakorlatilag semmit nem lehet látni, csak azt, hogy az ölemben van a gyerekem. Azt sem értem, miért kell félrevonulnom azért, ami teljesen természetes. Ráadásul aznap alig voltak a múzeumban, tehát még azt sem lehet mondani, hogy a látogatókat zavarta volna a „viselkedésem”. Kíváncsi vagyok, vajon van-e joguk arra, hogy egy külön szobába száműzzenek azért, mert anyatejjel táplálom a kisbabámat? – kérdezi.

Természetesen megkérdeztük a Magyar Természettudományi Múzeum álláspontját is az esetről.

– A kismama a kiállítási tárgyak között, a terem közepén elhelyezett padon kívánta megszoptatni a gyermekét – árulja el Bajzáth Judit, a múzeum főosztályvezetője. – Nálunk egyébként a kiállított tárgyak szabadon állnak, nem vitrinekben, ezért a kiállítótermekben enni sem szabad, mert a tárgyak ettől károsodást szenvedhetnek. Itt gyermekcsoportok járnak, kiállítás-vezetés zajlik, olyan ez, mintha valaki egy osztályteremben kívánna szoptatni. Látogatóink jelentős százaléka kiskorú vagy kamasz, a teremőrök az ő szempontjaikat tartották szem előtt, amikor ezt kérték az édesanyától.

– Honnan tudják, hogy a látogatókat ez zavarja?

– Többször szóltak!

Bajzáth Judit szerint a látogatókat zavarja a szoptatás

– A szoptatás természetes dolog. Miért zavaró mégis?

– Nem tudom, kérdezzék meg a látogatókat. Senki sem vitatja, hogy természetes dolog, és az anyukákat nem is tiltotta ki senki! Csupán arra kértük a szoptató kismamát, hogy az erre létrehozott helyiségbe menjen. Az anyák többsége egyébként maga is kínosan érzi magát ilyenkor, ezért alakítottuk ki ezt a szobát, ahol nyugodtan, kényelmesen és tiszta körülmények között lehet megetetni a babákat. Szándék kérdése, hogy ezt az ember elfogadja-e vagy sem. Én nem hiszem, hogy a kisbaba nem bírta volna ki, amíg az édesanya elsétál vele odáig… Mi úgy gondoljuk, olyan kompromisszumos megoldást ajánlottunk, amelyik a kismamának is kényelmes és a múzeum látogatóinak az érdekeire is tekintettel van. 

Aznap mindenki kedves volt

Kíváncsiak voltunk arra, mennyire zavarja az embereket a szoptatás látványa, ezért Spronz Juli jogvédővel és hét hónapos kislányával, Mirával ellátogattunk egy bevásárlóközpontba. Aznap mindenki kedves volt, sehol, senki nem szólt ránk. Félre is vonulhattunk, ha úgy tartotta kedvünk, mert szoptatós, pelenkázó helyiségre is akadtunk. A kis Mira pedig szerencsére mindenhol hajlandó volt szopizni egy kicsit.

A postán senki nem szólt Spronz Julira és kislányára, Mirára

Amikor az előtérben összetalálkozunk, hosszan készülődünk, rendezgetjük a táskákat és a fényképezőgépet. Némi tanakodás után úgy döntünk, először egy bankfiókba térünk be. Fotós kollégám ez alkalomból édesapává lép elő, magam pedig leginkább fogasnak tűnhetek, annyi kabát és táska van a vállamon. Juli ügyes és határozott. A bankban azt mondja, hogy egy egyesületi számlát szeretne ide áthozni, ezután érdeklődik. Leültetik, majd a fiatal hölgy udvariasan tájékoztatja mindenről, és csak picit zavart, amikor Mira az édesanyja ölében szopizni kezd. De nem tesz semmilyen megjegyzést. Csak a biztonsági őr szól ránk, amikor „véletlenül” a fényképezőgép rögzíti a jelenetet. Ekkor van részünk néhány szúrós pillantásban, de gyaníthatóan valóban a fotózás a zavaró, nem az édesanya kisgyerekkel. Innen a postára vezet az utunk. De hiába provokáljuk a biztonsági szolgálatot, semmilyen inzultusban nincs részünk.

Aztán a bevásárlóközpont információs pultjánál érdeklődünk, merre van olyan helyiség, ahol szoptatni is lehet. A fiatal hölgy kedvesen igazít útba, és hamar el is jutunk abba a kis szobába, ahol a vécé mellett pelenkázó is van, előtte pedig egy szék azoknak az anyáknak, akik nem szeretnék nyilvánosan mellre tenni a kisbabájukat.

– Én nem szívesen jönnék ide szoptatni – mondja Juli. – Nem érzem jól magam a vécé és a kuka között ebben a fénytelen, szűk helyiségben, bármennyire is tiszta.

Azért Mira itt is szopizik egy kicsit, de inkább csak a fotó kedvéért. Ő is és mi is meglepődünk, amikor váratlanul fordul a kulcs a zárban, és a takarítónő próbál belépni kopogtatás nélkül.

– Elnézést, csak a papírtörlőt szeretném betenni – mondja…

Aztán még teszünk egy kísérletet a bevásárlóközpont legforgalmasabb helyén, a földszinten, a padoknál, de ott sem történik semmi. Jönnek-mennek az emberek, Juli pedig egyáltalán nem szoptat „feltűnően”. Testéből semmi nem látszik, csak annyit lehet észrevenni, hogy egy kedves, mosolygós kislány fekszik az ölében, aki bármikor szopizhat, ha megéhezik.

A szabályzat tiltja szoptatást? Fazakas Palmát rendre utasították, amiért szoptatta kislányát – Forró szeptemberi nap volt – meséli Fazakas Pálma, négygyerekes édesanya, aki szintén azok közé a nők közé tartozik, akit soha nem ért semmilyen inzultus a szoptatás miatt. Pedig jó néhány évig táplálta így a gyerekeit. Tavaly szeptember 2-án azonban másképp történt. Párjával egy bankfiókba indultak, hogy társszámlát nyissanak. Az ügyintézés lassan zajlott, rengeteg papírt kellett kitölteniük, és voltak is előttük néhányan. A kéthetes Vilmán kívül a két és fél éves Anton is velük volt. Anton játszott, a pici viszont egyszer csak megszomjazott a forróságban. – Akkor már az ügyintéző előtt ültünk – meséli Pálma -, Vilma hordozókendőben volt, alig látszott belőle valami. Már be is fejeztem a szoptatást, amikor megjelent egy női ügyintéző, és mindenki füle hallatára a bankfiók közepén azt mondta, hogy „hölgyem, leszóltak a biztonságiaktól, látták, hogy ön szoptatott”. Majd megkért, fejezzem be ezt a tevékenységet. Arra hivatkozott, hogy a szabályzat ezt tiltja, mert zavarja a biztonságiakat és az ügyfeleket! Erre mi megkértük őt, hogy jöjjön oda a bankfiók vezetője is, aki ugyanezt mondta el nekünk kicsit higgadtabb hangnemben. Engem a sírás fojtogatott, a férjem pedig úgy döntött, más bankban nyitunk számlát.  A bank egyszerűen bocsánatot kért – Függetlenül attól, hogy valójában mi történt akkor a fiókban, minden további magyarázkodás helyett elnézést kell kérnünk, még akkor is, ha a mi verziónk eltér az ügyfélétől – nyilatkozta lapunknak Bagó Edit, az érintett bank sajtóreferense. – Létrehoztunk egy csapatot, amelynek az a feladata, hogy magatartási ajánlást készítsen a munkatársaink számára. Olyan érdekvédelmi szervezetekkel vesszük fel a kapcsolatot, amelyek kisgyermekes/várandós szülőket, vagy időseket, illetve különböző fogyatékkal élőket képviselnek. A velük együtt elkészülő magatartási ajánlásban iránymutatást kívánunk adni munkatársainknak, mit kell tenniük, ha nagyon idős, kisgyermekes vagy épp látásában korlátozott ügyfél érkezik hozzánk. Mindezt pontosan azért tesszük, hogy a jövőben a hasonló eseteket elkerüljük, vagy legalábbis minimálisra csökkentsük az esélyét.

 
Jogunk van hozzá!

– Kívánatos és természetes volna, hogy minden intézményben, ahol megfordulhatnak kisgyerekes anyukák is, gondoskodjanak olyan helyiségről, ahol tiszta környezetben, nyugodt körülmények közt lehet szoptatni, tisztába tenni a kisbabát. Másfelől az is kívánatos és természetes, hogy mindezt csupán alternatívának szánja az intézmény azoknak az édesanyáknak, aki igényt tartanak erre az elvonultságra. Vagy azért, mert nem szívesen szoptatnak mások előtt, vagy azért, mert a kicsit csak nyugodt, csendes helyen lehet mellre tenni. Az, hogy szabad-e a nyilvánosság előtt szoptatni, csak az úgynevezett „fejlett” országokban téma, ott viszont időről időre fellángol a vita konkrét esetek kapcsán. Sajnálom, hogy talán emiatt, talán a belénk nevelt gátlások következtében sok nő nem mer mások társaságában szoptatni, és ezzel saját magát és kisbabáját is megfosztja a mozgásszabadságtól s az igény szerinti szoptatás lehetőségétől – mondja W. Ungváry Renáta szoptatási szaktanácsadó IBCLC.

Még több az e heti Nők Lapjából: • Hegyi Barbara: Mi is örökbe fogadunk » • D. Tóth Kriszta: Őrületes rendszer » • Csak tedd be a sütőbe, és… » • Mutasd a kutyád, megmondom, ki vagy! » • Epilepszia, a szent betegség » • Brüsszel, Leuven, Bruges »